Nehéz szülés :-)

 Üdvözlök mindenkit!:)Remélem,ez,sorban 3. írásom most már valóban láthatóvá válik.Előző 2 az enyészeté lett a hibáim miatt(pl.1db.ékezet rossz helyen)Nagy fiam nem kis derültségére…

Családos vagyok,egyesek szerint nagy.Nagy fiam,már mindenhol nagykorúnak számít,Nagy lányom kamasz,a kicsi ,Manó 9 éves.Vele egyidős a háziőrizetem(2in 1).Na,nem kell megijedni,nem a BTK ellen vétettem,csak úgy alakult,hogy Ő sérülten született,hát harcolni kellett az életbe maradásért,minden mozdulatért,levegővételért.A kezdetben reménytelennek tünt minden.Akkor még hittem az orvosoknak.Most már csak azoknak hiszek,akiknek ez nem munka,hanem hivatás.Néha még az ő mondataik után is becsempészek egy-egy kérdőjelet…picit…Mert a tudásnál van nagyobb hatalom:az élniakarás és a szeretet.Ha bármelyik hiányzik,nincs gyógyulás.Ha van,jó sok,akkor történnek a csodák.Mert szerencsés ember vagyok(a látszat ellenére),életemben többször tanúja voltam nagy, igazi csodáknak.Mert jól képzett isteneink megmondták:”legjobb lenne lemondani róla,1/2 éve sincs…képtelen lesz bármire,soha nem fog járni,beszélni,anyuka miből gondolja,hogy ez a gyerek érti amit maga mond neki,hogy képzeli hazavinni 2 egészséges mellé,visszaveti majd őket a fejlődésbe,…Tovább is van ,mondjam még?Közérthetőség kedvéért: a fenti idézetek különböző korházainkban dolgozó,fődokik szájából hangzottak el!!!De van ellenpéldám is.Volt néhány szuper orvos aki sokat segített.Szóval,tettel,jószándékkal ,emberséggel.Érdekes,pont ők nem fogadtak el pénzt!…Manó most jól van.Él,tud járni,ért mindent,mond néhány szót,mosolygós,érzékeny,kedves kis huncut.Van még dolgunk bőven,de az eredmény napról napra látható.Igaz,néha nagyító kell,de aki ritkábban látja,mindig valami csodáról motyog.Értitek ti ezt?!!! :-)))