Bee happy!

 Boszibarátnőm elfoglalt.De mint az lenni szokott,ha egyedül kevésnek tűnök bizonyos feladatmegoldásokhoz,kapok 1-1 szalmaszálat.Most ez méreteit tekintve kissé nagydarab.Mármint a fiam barátja,aki beugrott.Ráért,úgy gondolta átjön és feltölti földdel a lépcsőfejárót(már amit a fiam 2 hete elkezdett)Jól eldumáltunk,megosztotta a sörét,utána jól kilapátoltuk magunkat.És a felhők letipliztek.

  Szóval néha egész pici dolgok is helyrebillentik az egyensúlyt!De valójában ezek a nagy dolgok!Mert jó az, ha törődnek az emberrel.Olyan nagy szükségünk van egymásra!Persze oda-vissza,mert fennt említett, magát pótfiamnak nevező egyénnel már dumáltunk át fél éjszakát,akkor neki volt világvégehangulata.

  Azt hiszem amúgy ez a bajom,hogy nincs elég bajom.Mármint feladatom.Mert rengeteg fölös szeretet,energia meg ilyenek hevernek parlagon,szinte szétfeszítenek időnként.Meg ez a kényszerbezártság se tesz túl jót megtépázott önértékelésemnek.Na sebaj,valamit ki kell találnom,megyek addig is kiteregetek. 🙂

 Nem tudom miért,de egyre több a felhő.Kezd beborulni jókedvem ege.Lehet,hogy az ingerszegény környezet,a bezártság,a mókuskerék.Nincs kedvem mosolyogni,mert valami furcsa üresség kezd terjengeni bennem.Lehet csak a tehetetlenség dühe.Mert csak telnek a napok és nem sok értelmük van.Nagylány olyan nemnormálisan kezeli a dolgait,mintha…Leperegnek az észérvek.Mit is csináltam 16 évig???Meg egyáltalán mit csinálok???Itt van körülöttem a család,a barátok,de kezdek egyre magányosabb lenni.Valaki-talán én?-rámrakott egy üvegharangot,itt dörömbölök bennt tehetelenül.Az üvegfala torzít:kinntről mindenki úgy látja,hogy vídáman élem az életet.A falat se látják.Hiába próbálok kiabálni,a hang nem jut ki(.mint egy rossz álom )Volt pár éve egy hülye sztori.Elromlott a fűrdőszoba ajtó zárja,én persze bennt ragadtam.Manó kinnt totyogott,a szieszta be volt kapcsolva,de takarékra volt véve.Ha Manó közelebb megy,megégetheti,de ha a láng elalszik,a gáz attól még folyik-vagy mi is a helyes kifejezés?-Bejárati ajtó bezárva,telefon tőlem 2 m-re,persze ajtón kívűl.Ablak csak bukó üzemmód,üvegfelület 35×35-ha kitöröm,se férek ki!Mondanom se kell elátkoztam az összes filmes hülyeséget.Mert az ajtó befele nyíló,hiába rugdostam meg se kottyant neki,pedig rugdostam!!!!Valami feszítő eszköz kéne-de nincs szerszám a fűrdőbe-mért is lenne?Na játsszunk Mac Guywert-az mindig kitalált valamit!Lássuk csak,mi van itt használható ?Fogkefe nyél-eltörik,wc kefe nyele-az is megadja magát..Felmosó vödör füle-Egyetlen használható eszköz,ezzel egész ügyesen,több órás munkával sikerült látványos kárt tenni az ajtókeretbe,persze,ez az ajtót nem hatotta meg,szilárdan feszengett a helyén.Közben a telefon csöng újra és újra…De felvenném!

   Barátnőm,aki titokban szerintem huncut kis boszorka,kezdi furcsállni,hogy nem veszem fel!Mármint a telefont,holott tudta,hogy itthon vagyok,ezért úgy dönt átjön,megnézi mi van.Érkezése elött pár perccel hazaér nagylány a suliból,ki van zárva.Üvöltve próbálunk megoldást találni,mert nem engedem,hogy nagy termóablakaink bármelyikét is kitőrjék,se a többponton záródó bejárati ajtót,mert november van(volt),kp.-m hó vége lévén kb az éhenhalás elkerülésére elegendő.

 Rövidre zárva,szomszédtól kéretek egy nagyobb csavarhúzót,fűrdőablak sarka kitőr,bead.Életembe még így nem örültem tárgynak,mint annak a csavarhúzónak!És szétcincálom a makacs ajtózárat.

   Utána hónapokig én voltam a toronybazárt királylány,könnyesre röhögtük szorult helyzetemet.

   Hol vagy kis boszorka,hozz egy csavarhúzót,vagy ilyesmit!

   Lehet szorgalmasabb kellene legyek.Előbb papírra írni,utána bemásolni.De kicsit lusta vagyok.Így a szép gondolatok elbújnak,maradnak a dühkitöréseim.Mert azokat bezzeg nem felejtem el.

    Most megróbálom behozni az elmaradást,válaszolok neked Alf.

Múltkor olvasmányaimról kérdeztél.Nos Coelhóról előszőr tőletek hallottam,meg fórumon olvastam.Kíváncsi lettem,így rákerestem.Az első könyv amit tőle olvastam Az alkimista volt.Mintha régi ismerős mesélt volna.Tetszett a cselekmény felépítése,mintha egy ritka virág nyílását figyelhettem volna meg.Örök igazságok bújtak elő,több helyen felolvastam a lányomnak belőle.Szívesen a kezébe adnám!

  A következő kissé megdöbbentett:Veronika.Mintha a 16 éves önmagamról mesélt volna.Korán érő gyerek voltam,már 14 évesen Freudot olvastam,meg a nagy klasszikusokat.Nem volt aki vezessen,magam válogattam a könyveimet.Most már tudom,nem túl okosan.Nem lenne szabad bizonyos kor elött kézbe venni bármit.Mert élettapasztalat nélkűl a legszebb mű is mást sugall,mint amire szánták.Főleg,hogy faltam őket,gyorsan,egymás után,mintha attól féltem volna,hogy lemaradok valamiről.Hát le is maradtam.A gondtalan gyerekkorról…Fejem,lelkem tele lett  zűrzavarral.Minél inkább szerettem volna megérteni a világot,az embereket,annál torzabb kép rakódott le.Egy kis családi dráma,meg egy béna szerelem,egy kis “baráti” árulás,az első diszkriminációs hozzámállás és tudni véltem,hogy nem vagyok képes megfeleni az elvárásoknak,nem vagyok jó semmire,mert amit én szertenék,arra azt mondják,időpocsékolás,meg más úgyis jobban csinálja…Veronika és köztem a különbség-nekem otthon kellett lábadoznom,segítség nélkűl.Így nem azt tanultam hogy nézzek szembe jómagammal,a vágyaimmal,hanem a kamaszkorra jellemzően,szembefordultam a világgal,nem hittem el annak se hogy szeret,akinél nyílvánvaló volt.Elkezdtem hát magam ellen élni.

   Miután jól felkavartam a kamaszfájdalmakat,butaságokat,kézbe vettem Molnár H Lajos leveleit.Otthonról-haza.Ez is túl ismerős,fájdalmas terep.Aki nem kényszerül rá,hogy új hazát keressen,nem tudhatja milyen tudathasadásos dolog ez.Mennyi furcsa buktatóval,váratlan pofonnal,sajgó felismeréssel jár.

   Persze,telhetetlenül ez sem elég.Az előzőt megszakítva kézbe vettem a Tizenegy  percet.Hiba volt.Nem a könyv elolvasása,hanem ez a tömény egymásutániság.

   A Nagy játékmester mennyivel bőlcsebb.Ha így zúdítaná ránk a feladatainkat,mint ahogy én kavartam fel huszonvalahány évem salakját,már kihalt volna az emberiség!Mert mindenhez idő kell.Az ilyen könyvekhez is.Mert hagyni kell megfoganni,növekedni,némelyiket metszeni,öntözgetni,szeretgetni,hogy kifejlődjön,virágba boruljon-És még mindig nem ismerhetjük meg teljesen.

Mint ahogy magunkat sem. .Nos azt hiszem ezzel adós voltam.

-kíváncsi lennék,kedves Alf a cica-blog után egy kis könyv-blogra!  Mit szólsz?

 Ja és még valami!Ha Bármivel kapcsolatban úgy érzed,hogy nem értessz egyet,vagy más a vélményed,nyugodtan leírhatod!Már kétszer éreztem,hogy van véleményed,de nem fejted ki.Kérlek,írj bátran!Kell a szembefordított tükör,mert a saját szeret torzítani!

 Na bocs,ha bárkit is untattam,de ez is én vagyok.

 Ma vissza kellett vigyem a Hivatalba a papírokat Manó Ápolási Díja miatt!

Mentem is,hisz tengeren túli felmenőim ismeretlenség ködébe burkolózva élik maguk kis életét,dehogy támogatnak, meg minek is.Előbbi írásomban már bemutatott ügyintéző végignézi papírgyüjteményemet,rámpislog-elégedetlen,hisz az is ott van,amit nem kért,nem tud belémkötni,pedig volna ám kedve!Majd a kolleganő a 3-asnál!-küld tovább,mint kutyusom a nemkívánt bolháit.

  3.as asztal mögött :senki!Akár várhatok is!-És jön a nap,vagy a hét,vagy nemistudom mim legjobb meglepetése!Az ottani ügyintéző régi ismerős!Jó pár évvel ezelött családvédőként dolgozott.És dolgozott,szívvel-lélekkel,elhivatottan.Nem nézte,hogy meddig tart a munkaidő,ha bárkinek baja volt,Ő szinte jobban küzdött,mint az érintett.Mert akart segíteni,mert komolyan vette a dolgát.Aztán Új Főnök került az élre.És szó nélkül kirugta.Mert útban volt,mert nem szeretett hazudni.-Munkaügyi per,ideg,bántások…Per megnyerve,de a lélek sértett,évek múlva is.És most!felvette újból a kesztyűt,beült az oroszlánbarlangba!

 Kedvesen köszönt,és bár több éve nem láttuk egymást név szerint kérdez rá Manómra!És őszintén érdekli,és szívből örül a fejlődésnek!És rákérdez,kapunk-e fejlesztést.Mondom,kértem,közölték:nincs!Szorulnak ajkai,szűkül a szeme.Elmagyarázza,hogy most folyik az átszervezés,van új csapat,aki talán másként áll hozzá.Felhívjuk megtudni mikortól lehet .Közben viziló nagysasszony odajön és elképedve figyeli kolleganő ténykedését.Szempárbaj a többi kollégával.Feje egyre vörösebb,és nem bírja ki ,megszólal:

    – TUDOD,HOGY EZ NEM A TE HATÁSKÖRÖD ???!!!!

  –  persze,mondja csöndes mosollyal a 3-as

   -ENNYI PÉNZÉRT,NE STRAPÁLD MAGAD FÖLÖSLEGESEN!!!

 -fölöslegesen nem szoktam!-válaszol eröltetett nyugalommal.

  És mindez úgy,mintha ott sem lettem volna

  Észrevette,hogy dühömbe könnyes lett a szemem,megsímogatta a kezem,”majd hívom!”-tudom,hogy ő betartja!

 Ez a hosszú hétvége túl hosszú volt.A géphez szinte közel sem tudtam menni,mindig foglalt volt.Nekem meg Kedves jól fel..aszta az agyam.Mert megigérte,hogy visz főzőversenyre,meg horgászni,mert ideje,hogy ketten,kettesben  meg ilyenek.

  Tiszta hülye vagyok.+naiv.ELHITTEM!!! SŐT!!!!Teljesen belelkesedtem,(amúgy se kellett sose győzködni,ha valami jövés-menés került szóba)-minek is???Mert persze,megnéztük a forma 1-et,ez ok.Ja ,elötte elment tankolni,és tankolt….tankolgatott pár órácskát.Addig én főzhettem,mosás,stb.Biztos a fini ebéd is okozhatta,de a futam fáradalmai is szóba jöhetnek,ezért édes kis szieszta-szundizás.

 Végre felébredt-én totyogok körülötte,mint tojógalamb-várom a varázsszót-és várom,várom…

   Az idő meg könyörtelenül telik-nem kell semmilyen Nobel-vagy más díj ahhoz,hogy bárki kitalálja : nem mentünk    :-((    .     .Estefele kissé játékos-durcásan közlöm,hogy kimegyek tüntetni,csak varrok valami sávosat,hogy lengedezzen,meg táblát festek,hogy Takarodj!Kedves- tőle kissé szokatlanul-vizualizálta,ahogy csöpp kis telkünkön futkosok előre-hátra a táblámmal,egyre gyorsabban,mert követőim is akadnak-igaz valami kabátot hoznak utánam,ami ilyen melegben csak egyfajta dologra enged következtetni.

 Nos,egész jól kinevettük bánatomat,de közöltem,hogy sej-haj kutyavilág,holnap úgyis világgá megyek!

                                          Hétfő

  Persze,előbb ki kell teregetni,mert a munkanap újabb vidékremenetelt jelent.Kedves sajnálja a tegnapit.Elmegy boltba! hoz kedvenc sütit ! (balhézik a gyerekekkel-csak hogy el ne bízzák magukat),közli,hogyha elmondom merre van a világvége,velem jön .És láss csodát!a kis hülye szíve körül megint beindul a melegedés,a szempárásodás-Nem elhitte a butája!

 Nincs is más dolgom csak megvárni,amig felébred,mert ledőlt kicsit,elvadászgatott a távirányítóval,mindezen rengeteg tennivaló roppantmód elfárasztotta szegényt!Nnaa! nem húzom tovább az idegeket,ezt a hatalmas drámai feszültséget úgysem lehet maradandó károsodás nélkűl kibírni-jaj,jaj elfelejtettem előre szólni!(keresem az ügyvéd telefonszámát)-nem hogy világgá,még a kapun kívűl sem jutottam.. 🙁 .Azon gondolkodom,ha megírnám az önéletrajzomat mi is lehetne a címe,mert olyan,hogy butaságom története,azt hiszem már foglalt.

 Azt hiszem még nem osztottam meg veletek mi a majdnem 2 évtizedes kapcsolatunk titka .Itt az idő!

  Szóval-azon túl,hogy én egy tündi-bündi ,okos,szép,szexi,házias,vagány,:…Ja ébresztő,magamról írok,nem másról,majdnem elrontottam!

          -azt akartam elmesélni,hogy nálunk jól működnek a dolgok,mert Kedves ugyanannál a cégnél van 17 éve.Ez egy olyan,de olyan cég!…(erről majd máskor!),hogy amint jó idő van,bevállal távolabbi munkákat is ,és ilyenkor elhangzik a “légyszíves pakolj be”-kezdetű mondat.Mire én enyhe felháborodással megkérdem,hány napra.Még mormogok 1-2 -őt,miközbe jól begyakorolt mozdulatokkal tömöm tele az utazótásláját-mert,hogy nézne az ki,hogy az ember lánya vigyorogva pakol a kedvesnek?!Este kedvesen,becézgetve bánunk egymással,mert hát ugye 5 nap…De másnap a búcsupusziban,már felcsillan a szabadság illúziója mindkettőnk szemében.Hahóó!!! ne tessék semmi karikákról,meg 18-as számokról ábrándozni,ez nem az a kategória!De nálunk nem rossz,ha néhány napig el kell viseljük a másik hiányát.

 Ilyenkor van időm rende tenni magam minden téren(majdnem).PL.hajfestés és egyéb szilikonmentes beavatkozások,laza kaják,esti ágyban olvasások,agyalgatások,barátnőlátogatások…Szóval feltöltődöm és utolsó nap főzők valami finomat és jókedvűen várom.

Ő is a kollegákkal elengedi magát és csilloghat a szeme az elfogyasztott söröktől,nem néz rá csúnyán senki.

 Megtanulhattam volna,hogy az élvezetek halmozása…hogy is volt :”kéjt veszt,ki sok kéjt szórakozva kerget”-nem vagyok benne biztos,hogy helyesen idéztem,de a lényeg ua.Most a könyvekkel vittem túlzásba.Van olyan könyv,ami lassabban szívódik fel.Beindítja  a gondolatokat,az emberben feltőrnek az elfeldettnek hitt érzelmek.Mintha villanyt gyújtanánk abban a sötét padlásszobában,ahova gyorsan bedobozoltuk mindazt amit nem bírtunk nézegtni.Mivel két Coelho+egy Molnár H.Lajost zsúfoltam össze 3 napban,egyszer csak fennt találtam magam a padláson.Van ott még dobozom elég.Találtam olyat is amiről azt hittem,már rég kicsomagoltam,helyretettem,pedig csúfondárosan nyelöltögetve vigyorgott elő.Már nem ártanak a tüskéi,de kissé elcsendesítenek.Most meg itt játszom a szavakkal,ahelyett,hogy közszemlére tenném,még mindig inkább ködbe burkolgatom őket.úgy tűnik még nincs itt az ideje.A lényeg,hogy már nem határozza meg az életem egyik se,önmagam állította falaimat többnyire kinőttem,már nem zavarnak a kilátásban.SŐT AZT IS TUDOM,HOGY KÖZELEG AZ IDŐ,MIKOR TELJESEN LEBONTOM ŐKET.Szépen lepucolok majd minden téglát egyenként,és egy szép mementot építek belőlük.De addig még mindenféle “kőművesmunkát”meg kell tanulnom,hogy olyan legyen,amilyennek én szeretném.Meg be kell szerezzem a szerszámokat,meg a kötőanyagot.

     Most meg befejezem ezt a több piszkozatba mentett művet(   🙂  ),mert azóta hazajött a “cica”,sőt már cincogtunk közösen is!Mert jó dolog ha hazaér az ember!

 MEGINT NEHÉZ A LELKEM!Kipakolok,hátha könnyebb lesz.

      Nagylány szerelmi drámát él meg.Szenved,mint a kutya,pedig a döntést ő hozta,csak hát így se könnyű…Egy év hosszú idő,és a dolgok nem fehér-feketék.Bár ha ilyen lenne,akkor sakkoznánk.Ott is van patt,meg sakk,ill sokk…Olyan rossz,nézni a szenvedését,tudni,hogy nem sokat segíthetek…Ez az ő harca,hát hagynom kell .

     Miközben ő elvonult sírni néztem a sorozatot.Milyen pici a mi bajunk,mégis mennyit panszkodunk.Szőrnyű lehet háborús körülményekben túlélni.Mikor már semmi sem biztos…de jó lenne,ha végre nem a pénz,a hatalom,a gyűlölet uralkodna.Tudom,utópia,de mégis ..

  Utána visszajött Nagylány és mondott ezt-azt,amitől egész éjjel nem aludtam.Tudtam én hogy az Ex -nek vannak nemszeretem dolgai…Mondtam neki néhány dolgot,hogy mire vigyázzon,mert a túl indulatos emberekkel,nem árt az óvatosság,de valaki közben liftet épített a gyomromba,sőt úgy használja,mintha ettől függene az élete.

  Végre reggel lett,mennem kellett a Hivatalba,mert megszüntetik a gyesemet.Bennt a kedvenc matrónám:

 “-Megszüntették a 14 évig adható Gyest??”

Én:Úgy tudom,igen…(jópár éve)

  -Keresek nyomtatványt!-türelmesen kivárom-

  -Ezt vigye el a háziorvoshoz,majd hozza vissza!

-Nem kell zárójelentés,meg szakértői vélemény?-kérdem,mint jólkészült diák-

  -Minek?-bámúl rám,mint viziló a jegesmedvére

-Hát mert fokozott ápolást igényel!

  -JAAAA!Maguk Azt kérik!!!!????

-Mivel teljesen képtelen az önellátásra…”

 A kedves ügyintéző gyámügyis,gyermekvédelmis hölgy,már legalább 30 éve van a szakmában.A település,ahol lakunk, otthona több sérült gyereknek.Minket személyesen ismer,manót is rendszeresen látja,hisz nem messze lakik tőlünk.

Megtudtam,hogy ez már más eset,majd kijönnek a szakértők szakérteni,hogy nem-e történt csoda,mert mi van ha Manó hipp-hopp tud egyedűl enni,lecserélni a pelust,önállóan közlekedni,gyógyszert bevenni.Mert abban az esetben már nem jár ám a hatalmas 35.000 ft havonta.Mert a gyes ugye csak 22.000 volt.

  Ja, meg közbe nézett rám-megtaláltad a bölcsek kövét?-nézéssel,mert  ? hogy ?képzelem,hogy ismerem a Lehetőségeket.

  Az ő feje sárgult,az enyém lilult,de bűbájosan vigyorogtunk (=vicsorogtunk)egymásra.

  NNNa szóval, kérem ,vigyáznak itt az állambácsi pénzére!Szigorúan.!

 Most ki a nyuszi???

 Hiába kérleltem,várj még egy picit,hisz 8 heted van min. felkészülni a találkozásra.Ő nem…Akaratosan,türelmetlenül,kíváncsian kikérezkedett.Mit kérezkedett,ez nem az ő stílusa,inkább kirobbant erre a szép világra,mit sem törődve,hogy otthonunktól kb 500 km.-re,határon túl voltunk.Az se zavarta,hogy súlya egy kiadósabb családi ebédre sem elég-1,45 kg.Majdnem egy hónap múlva tudtam őt igazán karba venni.Kis feje simán elfért a tenyerembe,talpacskája,alig ért a könyökhajlatig.

  Mi lesz veled kisember?-tűnődtem,de őpicisége dacos nemtörödömséggel fintorgott vissza.Ugyan mit aggódsz-üzente-hisz itt vagyok,túlélni jöttem,dolgom van!Akkor még nem sokat értettem az üziből…Azóta  persze világossá vált.

  Mára már a fejemre nőtt-majdnem minden szempontból.200 %-on pörög,akaratos,türelmetlen,kíváncsi;-termeténél csak érzékeny szíve.lelke nagyobb…Meg a szája :-))És tényleg túlélő:mit neki egy súlyos vérszegénység,egy vírusos agyhártyagyulladás,pikk-pakk fegyógyult,és szélvészkisasszonykodott tovább.Ő az akit vagy szeretnek,vagy útálnak,de mindenképpen ismernek.Neki mindig van véleménye,mondja is,a kozmetikázást nem ismeri.

  Nem szereti a korlátokat,az álszentséget,a képmutatást.Keresgeti helyét,próbálgatja szárnyait-és a türelmünk határát.Persze,hisz ez a dolga,ráadásul az én lányom,meg az apjáé.Volt mit örököljön!

  Két makacs,önfejű ember gyereke milyen is lehetne???      :-)))

 ….

   A tegnap tele volt a fejem egy csomó dologgal,amit ide akartam írni-most,hogy megtehetném,elbújtak a szavak.Összezavart az is,hogy írtam neked Alf egy kommentet,ami úgy tünik zavart okozott az erőben.Sokat gondolkodtam azóta.Azt hiszem saját kishitüségem,rossz tapasztalatom indított arra,hogy szívemből kívánjam neked,hogy megtaláld azt a férfit,aki társad lesz.Legalább te találd meg…mert megérdemled!

 Nem azért mert én nem,vagy mert látok még magam körül jó néhány rossz példát,de úgy gondolom,hogy olyan szinten vagy,ahol tisztán látod az álarcokat.Így nehezebb!Kedvesem alapjáraton jó ember,de olyan maszk mögé bújik,ami néha jól álcázza még ezt is.Mert van 1-2 olyan csontváz a szekrényében,amitől nem mer megszabadulni…amitől kiderülne,hogy esendő,bizonyos szempontból gyenge…nem mer igazán tükörbe nézni,mert esetleg nem Az nézne vissza akit Ő akar látni.Nálunk úgy alakult,hogy egymás mellett nőttünk fel,csak egymásra számíthattunk,miközben felnőtté lettünk.Nem vagyunk házasok-19 év alatt nem értünk rá-de köztünk már olyan erős a kapocs,hogy nem tudjuk,nem merjük szétszakítani-(neki eszébe sem jutna!)Társam ő a hétköznapokban,megbízható,csendestárs.De a lelkemről fogalma sincs.Meg a gyerekekéről sem tud semmit.Mert nincs hogy-az ő lelkében olyan nagy a rendetlenség,nem fér be oda már más.Jó lenne egy alapos nagytakarítás!!!Csakhogy nála van a kulcs…Hiába szeretnék segíteni…Csak elfogadom így,nézem,ahogy rágódik,ahogy inkább elferdíti a dolgokat,csak hogy ki ne mondja ami fáj…Fogom a kezét,szeretem,biztatom…

   és néha azt érzem,hogy van 4 gyerekem….aki tőlem várja…

  és néha nem szeretnék erős lenni,se megértő,se vigasztaló-jó lenne ha az én kezemet fogná valaki,ha megértene,biztatna…

 Most meg idejött Manóm,2 kezébe vette az arcom,és úgy simogatott meg,ahogy azt egy vigaszra vágyóval tesszükNnnna merjek még panaszkodni!

 A hétvége jó,mert itthon van az egész család!…+szőrnyű,mert itthon van az egész család!Az a baj,hogy kedves nagy gyerekeim ott tolonganak a gép elött,ahelyett,hogy hagynának engem kibontakozni!Szóval a rám jutó néhány perc csak arra elég,hogy meglessem az üziket,elolvassalak titket,esetleg 1-1 rövid komment.De legalább szépülnek a virágaim,tegnap kertészkedtem ám!Ma meg csináljuk a járdát!Na,fut a bableves,pá!