Most különösen készültem rá,mert ugye 4 napig itthon a teljes család.Ráadásul életem párja betervezte a”ketten megcsináljuk a fatárolót”c.progit.18 évig kellett várjak erre a mondatkezdetre :-)).Lehet,hogy perverz dolog,de én imádom,ha saját kezüleg alkothatok.
Miközben párocskám komolykodó fejjel hegesztgette a tartóoszlopokat,én nekivetkőztem,hogy a X jel köré gödröt ássak.Az gyorsan kiderült,hogy nem vagyok túl méltó kedvenc sulim névadójához(Bolyai).Hiába koptattam anno padjait,a real tárgyak alkalmazása nem az erősségem.Lehet,hogy nem számoltam bele a Föld mozgási sebességét.Hmmm…Tény,miután eltüntettem a kedves jelét,az általam lelkesen kiásott gödör valahogy elköltözött. A méretek tökéletesek voltak,csak a középpont elmászott…az is okozhatta,hogy ténykedésem közben beindult az agyam.Milyen furcsa,hogy egy kis sufniépítésnél gondosan leásunk,tisztes alapot készítünk…Ha így tennénk a párkapcsolatainkál is mennyivel sikeresebbek lennénk…Mennyi könnyet,fájdalmat megspórolhatnánk!
Az oszlopok azért szép lassan megtalálták helyüket,miközbe mi jókat nevettünk,mert kiderült,hogy ilyen esetben a félszavakból nem értjük egymást.”fogd meg!-fogom”:vízmérték enyhe megvetéssel lepuffan a frissen kidobált főldkupac tetejére.Kedves döbbent-kiváncsi fejjel rámnéz ???”ja!én az oszlopot fogtam!”Függöny mozog,résnyire nyitott ablak mögül sejtem drága gyerkőceim kuncogását.”romantikáznak az ősök”-vigyorogják sokat sejtetően.Fura,hogy mi így romantikázunk…azért mást is el tudnék képzelni,de a 18.as karikát nem találom..:-)A lényeg,hogy odakerűl a beton is a pontosan kicentizett oszlop köré,és mi boldog-elégedetten diadaloghatunk be pihenni.
Most lepkeként átlibbenek más témára:Manócskám egyedűl kijött sétálni az udvarra(máskor ez csak harcok árán sikerül,és pár perc után spurizik befele)!!!Most kisétált a kapuig(50 m),szétnézett,visszajött.Nagylány gyorsan kihozta a kedvenc labdát,és Manó nevetve belement a játékba,ami eddig csak szigorúan a kis medencéjében működött.(tavaly nyáron)Miután elfáradt,leült mellénk a plédre,ahol elötte nagylánnyal napoztunk,és tök lazán,nyugodtan ott maradt velünk,meg a kis Komisszal(kutyusunk),aki szinte nálunk is boldogabban udvarolta Őt körbe.Kb.1 1/2 órát voltunk kint.!!!Tegnap meg felmászott a kisszekrényén álló játékdobozra,hogy elérje a tv kapcsolóját!…Egészséges gyereknél csak bosszankodik az ember,s rájuk szól:ne rosszalkodj!Mi meg vigyorogva lapultunk az ajtónál és boldogan lestük törekvését(ugrásra készen,hogy le ne essen)…Ezek ám az élet nagy örömei!
Persze semmi nem tökéletes,mert kedvessel terveztük,hogy kicsit lelépünk kettesbe valahova,de ez most is elmaradt,mert Jutkáéknak kellett egy kis férfikéz nyújtotta segítség.Ők a barátaink,nem szoktunk nemet mondani egymásnak,ha szükség van .Így Tamási Áronnal utaztam Farkaslakára.Keser-édes hangjával vezetett a rég elhagyott gyerekkori kis falujába,a csavaros észjárású,konok székelyek közé.A sorokat olvasva,saját sorsom köszönt vissza,mert aki elhagyja szülőföldjét és csak hosszabb idő elteltével látogat haza,annak minden ház,minden fa különös jelentést hordoz.Az emberben feltőrnek az elfeledtnek hitt emlékek,és a mai önmaga harcolni kezd a régi,gyerekkori önmagával…Egyik sem tud győzni!A régi tisztább,a mai tapasztaltabb.Az idealista,ez alkalmazkodóbb,józanabb.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: