Mindig olyan érzékeny voltál,hiába volt köztünk több száz km,te mindig tudtad,érezted vagy megálmodtad,ha bajba voltam.Bajból kijutott bőven,sok álmatlan éjszakát okoztam neked..Pedig nem akartalak bántani,nagyon szerettelek.Most gondolatban leszedem neked kertem minden általam ültetett virágát,még a féltett rózsáimat is.Mind a tied,átkötöm gyerekeim jóságával,mosolyával,még párom is csempészett bele 1 kártyácskát neked(ugye hallottad múltkori beszélgetésünket mikor Nagylánynak mesélte,hogy Te milyen igazán jó ember voltál.)
Nagyon elveszett lettem mikor elmentél,de magamon érezetem szerető,bátorító szemedet,így sikerült rendbe rakni zűrös életem.Olyan ügyes nem leszek soha,mint te,de most már nem kell búsulni,egész normálisan teszem a dolgom…
Egyetlen ölelés hiányzik csak…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: