Rémmese

 Mondom én hogy szerencsés vagyok!Mint érintett,nagyon megfogott a története.Azt hiszem én nem lennék olyan erös,hogy még egy gyerekkel végig tudjam csinálni, csak olvastam,és így is remegek.

  Hallgatva a szakértőkre,pár éve én is megpróbáltam Manót beadni egy benntlakásos otthonba,mert ijesztő a tudat,hogy mi lesz vele,ha esetleg velem valami baj lenne(ami nem szabad!)Mielött bevittem volna ,elmentem környezettanulmányt végezni.Teljesen kiborulva jöttem haza.Ösztöneim üvöltve tiltakoztak a hely ellen.Aztán teltek a hónapok,rájöttem,hogy baromi nehéz helyet találni.Közben legjobb barátaim is győzködtek,hogy rémeket látok…Egy nap megkerestek az illetékesek,hogy új csoportot indítanak,ahol a hangsúly a fejlesztésen van,Manó lenne a 8 gyerek egyike.”csak pozitívan”-győzködtem magam,és vittük is .

  Bennt közölték,hogy náluk az a szokás,hogy a jobb beszokás érdekében,első hónapban nem szeretik,ha hazaviszik a gyereket,sssssssssssőt látogatni is csak 2 hét múlva.Mondom,nem jó,nekünk 9 nap múlva időpont a dokinál,vagy most hazaviszem majd utána kezdünk,vagy 8 nap múlva itt vagyok.OK-hát kivételt tesznek.Manó vidáman otthagyott,és kedvesen barátkozni kezdett egy kislánnyal,még a kedvenc póniját is odaadta,ami nem volt jellemző addig.Barátnőm,ki levitt,bíztatóan mosolygott rám.

  A mindennapi telefonokból az jött le,hogy,bár nem nagyon akar enni,remekül van.Hát a kaja itthon is kissé körülményes…Életem leghosszabb hete után,elindultunk érte.Ugyanaz a barátnőm vitt,a Nagyfiam is jött.Beléptünk a nappaliba ahonnan eltüntek a játékok,gondozó egy szál se.Tíz-tizenkét gyerek feküdt szanaszét,ágyon,földön,többnek le volt kötve a keze.Manó a földön feküdt,árnyéka volt önmagának-7 kg-t fogyott,mint kiderült,jártányi ereje se volt.Kis lába csuklott össze alatta.Mikor meglátott olyan fájdalmas zokogásba kezdett,amilyet soha nem hallottam töle.Sokkos állapotba elkezdtem öltöztetni-csak innen ki!-Előkerült egy gondozó aki elkotyogta,hogy szondával etették,a kék foltjai az egyik szobatársa miatt vannak.Nem tudtam rá figyelni,csőlátásom lett,és nem is érzékeltem a környezetet .Állítólag utána odajött a vezető,aki elzavarta a gondozót,és mosolyogva magyarázott valamit barátnőmnek meg a fiamnak…Hogy a lelki megrázkodtatás miatt  nem evett…Manó a kocsiban remegve tömte magába a pogácsát,gyümilevet.Attól féltem,megfullad.Otthon csak úgy engedett el az ágya mellől,ha helyettem valaki más fogta meg a kezét.Kihívtam a háziorvost,mert szemmel láthatóan ki volt száradva.Dokink meglátta és leült falfehéren.Percekig nem tudott magához térni.Legjobb lenne kórházba küldeni,de félek ,az most ártana neki…-mondta.Több hétbe tellett,hogy újra lábra tudott állni ,bár mindennap próbálkozott.Hónapokig nem bírtuk kivinni a kapun kívűl.Barátnőmet,aki aznap sírva vezetett hazáig,és akit elötte nagyon szeretett,több mint egy évig kerülte….

  Két hónap múlva kaptam egy csekket,hogy tartozom az intézménynek kb 8000 ft-tal.Nagy kedvem lett volna feljelenteni őket,hogy mással ne tehessék…De se időm,se pénzem,se energiám ilyenekre.Pedig …

Kissé elbátortalanodtam,nem merem kiadni a kezem közül .pedig biztos van normális hely is.Na bocs,ha valakit elszomorítottam,DE TANULSÁG: AZ ÖSZTÖNEINK NEM HAZUDNAK!!!!!!  😉