Cin-cin

 Azt hiszem még nem osztottam meg veletek mi a majdnem 2 évtizedes kapcsolatunk titka .Itt az idő!

  Szóval-azon túl,hogy én egy tündi-bündi ,okos,szép,szexi,házias,vagány,:…Ja ébresztő,magamról írok,nem másról,majdnem elrontottam!

          -azt akartam elmesélni,hogy nálunk jól működnek a dolgok,mert Kedves ugyanannál a cégnél van 17 éve.Ez egy olyan,de olyan cég!…(erről majd máskor!),hogy amint jó idő van,bevállal távolabbi munkákat is ,és ilyenkor elhangzik a “légyszíves pakolj be”-kezdetű mondat.Mire én enyhe felháborodással megkérdem,hány napra.Még mormogok 1-2 -őt,miközbe jól begyakorolt mozdulatokkal tömöm tele az utazótásláját-mert,hogy nézne az ki,hogy az ember lánya vigyorogva pakol a kedvesnek?!Este kedvesen,becézgetve bánunk egymással,mert hát ugye 5 nap…De másnap a búcsupusziban,már felcsillan a szabadság illúziója mindkettőnk szemében.Hahóó!!! ne tessék semmi karikákról,meg 18-as számokról ábrándozni,ez nem az a kategória!De nálunk nem rossz,ha néhány napig el kell viseljük a másik hiányát.

 Ilyenkor van időm rende tenni magam minden téren(majdnem).PL.hajfestés és egyéb szilikonmentes beavatkozások,laza kaják,esti ágyban olvasások,agyalgatások,barátnőlátogatások…Szóval feltöltődöm és utolsó nap főzők valami finomat és jókedvűen várom.

Ő is a kollegákkal elengedi magát és csilloghat a szeme az elfogyasztott söröktől,nem néz rá csúnyán senki.

 Megtanulhattam volna,hogy az élvezetek halmozása…hogy is volt :”kéjt veszt,ki sok kéjt szórakozva kerget”-nem vagyok benne biztos,hogy helyesen idéztem,de a lényeg ua.Most a könyvekkel vittem túlzásba.Van olyan könyv,ami lassabban szívódik fel.Beindítja  a gondolatokat,az emberben feltőrnek az elfeldettnek hitt érzelmek.Mintha villanyt gyújtanánk abban a sötét padlásszobában,ahova gyorsan bedobozoltuk mindazt amit nem bírtunk nézegtni.Mivel két Coelho+egy Molnár H.Lajost zsúfoltam össze 3 napban,egyszer csak fennt találtam magam a padláson.Van ott még dobozom elég.Találtam olyat is amiről azt hittem,már rég kicsomagoltam,helyretettem,pedig csúfondárosan nyelöltögetve vigyorgott elő.Már nem ártanak a tüskéi,de kissé elcsendesítenek.Most meg itt játszom a szavakkal,ahelyett,hogy közszemlére tenném,még mindig inkább ködbe burkolgatom őket.úgy tűnik még nincs itt az ideje.A lényeg,hogy már nem határozza meg az életem egyik se,önmagam állította falaimat többnyire kinőttem,már nem zavarnak a kilátásban.SŐT AZT IS TUDOM,HOGY KÖZELEG AZ IDŐ,MIKOR TELJESEN LEBONTOM ŐKET.Szépen lepucolok majd minden téglát egyenként,és egy szép mementot építek belőlük.De addig még mindenféle “kőművesmunkát”meg kell tanulnom,hogy olyan legyen,amilyennek én szeretném.Meg be kell szerezzem a szerszámokat,meg a kötőanyagot.

     Most meg befejezem ezt a több piszkozatba mentett művet(   🙂  ),mert azóta hazajött a “cica”,sőt már cincogtunk közösen is!Mert jó dolog ha hazaér az ember!