“Ennyi pénzért?!”

 Ma vissza kellett vigyem a Hivatalba a papírokat Manó Ápolási Díja miatt!

Mentem is,hisz tengeren túli felmenőim ismeretlenség ködébe burkolózva élik maguk kis életét,dehogy támogatnak, meg minek is.Előbbi írásomban már bemutatott ügyintéző végignézi papírgyüjteményemet,rámpislog-elégedetlen,hisz az is ott van,amit nem kért,nem tud belémkötni,pedig volna ám kedve!Majd a kolleganő a 3-asnál!-küld tovább,mint kutyusom a nemkívánt bolháit.

  3.as asztal mögött :senki!Akár várhatok is!-És jön a nap,vagy a hét,vagy nemistudom mim legjobb meglepetése!Az ottani ügyintéző régi ismerős!Jó pár évvel ezelött családvédőként dolgozott.És dolgozott,szívvel-lélekkel,elhivatottan.Nem nézte,hogy meddig tart a munkaidő,ha bárkinek baja volt,Ő szinte jobban küzdött,mint az érintett.Mert akart segíteni,mert komolyan vette a dolgát.Aztán Új Főnök került az élre.És szó nélkül kirugta.Mert útban volt,mert nem szeretett hazudni.-Munkaügyi per,ideg,bántások…Per megnyerve,de a lélek sértett,évek múlva is.És most!felvette újból a kesztyűt,beült az oroszlánbarlangba!

 Kedvesen köszönt,és bár több éve nem láttuk egymást név szerint kérdez rá Manómra!És őszintén érdekli,és szívből örül a fejlődésnek!És rákérdez,kapunk-e fejlesztést.Mondom,kértem,közölték:nincs!Szorulnak ajkai,szűkül a szeme.Elmagyarázza,hogy most folyik az átszervezés,van új csapat,aki talán másként áll hozzá.Felhívjuk megtudni mikortól lehet .Közben viziló nagysasszony odajön és elképedve figyeli kolleganő ténykedését.Szempárbaj a többi kollégával.Feje egyre vörösebb,és nem bírja ki ,megszólal:

    – TUDOD,HOGY EZ NEM A TE HATÁSKÖRÖD ???!!!!

  –  persze,mondja csöndes mosollyal a 3-as

   -ENNYI PÉNZÉRT,NE STRAPÁLD MAGAD FÖLÖSLEGESEN!!!

 -fölöslegesen nem szoktam!-válaszol eröltetett nyugalommal.

  És mindez úgy,mintha ott sem lettem volna

  Észrevette,hogy dühömbe könnyes lett a szemem,megsímogatta a kezem,”majd hívom!”-tudom,hogy ő betartja!