Lehet szorgalmasabb kellene legyek.Előbb papírra írni,utána bemásolni.De kicsit lusta vagyok.Így a szép gondolatok elbújnak,maradnak a dühkitöréseim.Mert azokat bezzeg nem felejtem el.
Most megróbálom behozni az elmaradást,válaszolok neked Alf.
Múltkor olvasmányaimról kérdeztél.Nos Coelhóról előszőr tőletek hallottam,meg fórumon olvastam.Kíváncsi lettem,így rákerestem.Az első könyv amit tőle olvastam Az alkimista volt.Mintha régi ismerős mesélt volna.Tetszett a cselekmény felépítése,mintha egy ritka virág nyílását figyelhettem volna meg.Örök igazságok bújtak elő,több helyen felolvastam a lányomnak belőle.Szívesen a kezébe adnám!
A következő kissé megdöbbentett:Veronika.Mintha a 16 éves önmagamról mesélt volna.Korán érő gyerek voltam,már 14 évesen Freudot olvastam,meg a nagy klasszikusokat.Nem volt aki vezessen,magam válogattam a könyveimet.Most már tudom,nem túl okosan.Nem lenne szabad bizonyos kor elött kézbe venni bármit.Mert élettapasztalat nélkűl a legszebb mű is mást sugall,mint amire szánták.Főleg,hogy faltam őket,gyorsan,egymás után,mintha attól féltem volna,hogy lemaradok valamiről.Hát le is maradtam.A gondtalan gyerekkorról…Fejem,lelkem tele lett zűrzavarral.Minél inkább szerettem volna megérteni a világot,az embereket,annál torzabb kép rakódott le.Egy kis családi dráma,meg egy béna szerelem,egy kis “baráti” árulás,az első diszkriminációs hozzámállás és tudni véltem,hogy nem vagyok képes megfeleni az elvárásoknak,nem vagyok jó semmire,mert amit én szertenék,arra azt mondják,időpocsékolás,meg más úgyis jobban csinálja…Veronika és köztem a különbség-nekem otthon kellett lábadoznom,segítség nélkűl.Így nem azt tanultam hogy nézzek szembe jómagammal,a vágyaimmal,hanem a kamaszkorra jellemzően,szembefordultam a világgal,nem hittem el annak se hogy szeret,akinél nyílvánvaló volt.Elkezdtem hát magam ellen élni.
Miután jól felkavartam a kamaszfájdalmakat,butaságokat,kézbe vettem Molnár H Lajos leveleit.Otthonról-haza.Ez is túl ismerős,fájdalmas terep.Aki nem kényszerül rá,hogy új hazát keressen,nem tudhatja milyen tudathasadásos dolog ez.Mennyi furcsa buktatóval,váratlan pofonnal,sajgó felismeréssel jár.
Persze,telhetetlenül ez sem elég.Az előzőt megszakítva kézbe vettem a Tizenegy percet.Hiba volt.Nem a könyv elolvasása,hanem ez a tömény egymásutániság.
A Nagy játékmester mennyivel bőlcsebb.Ha így zúdítaná ránk a feladatainkat,mint ahogy én kavartam fel huszonvalahány évem salakját,már kihalt volna az emberiség!Mert mindenhez idő kell.Az ilyen könyvekhez is.Mert hagyni kell megfoganni,növekedni,némelyiket metszeni,öntözgetni,szeretgetni,hogy kifejlődjön,virágba boruljon-És még mindig nem ismerhetjük meg teljesen.
Mint ahogy magunkat sem. .Nos azt hiszem ezzel adós voltam.
-kíváncsi lennék,kedves Alf a cica-blog után egy kis könyv-blogra! Mit szólsz?
Ja és még valami!Ha Bármivel kapcsolatban úgy érzed,hogy nem értessz egyet,vagy más a vélményed,nyugodtan leírhatod!Már kétszer éreztem,hogy van véleményed,de nem fejted ki.Kérlek,írj bátran!Kell a szembefordított tükör,mert a saját szeret torzítani!
Na bocs,ha bárkit is untattam,de ez is én vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: