Boszibarátnőm elfoglalt.De mint az lenni szokott,ha egyedül kevésnek tűnök bizonyos feladatmegoldásokhoz,kapok 1-1 szalmaszálat.Most ez méreteit tekintve kissé nagydarab.Mármint a fiam barátja,aki beugrott.Ráért,úgy gondolta átjön és feltölti földdel a lépcsőfejárót(már amit a fiam 2 hete elkezdett)Jól eldumáltunk,megosztotta a sörét,utána jól kilapátoltuk magunkat.És a felhők letipliztek.
Szóval néha egész pici dolgok is helyrebillentik az egyensúlyt!De valójában ezek a nagy dolgok!Mert jó az, ha törődnek az emberrel.Olyan nagy szükségünk van egymásra!Persze oda-vissza,mert fennt említett, magát pótfiamnak nevező egyénnel már dumáltunk át fél éjszakát,akkor neki volt világvégehangulata.
Azt hiszem amúgy ez a bajom,hogy nincs elég bajom.Mármint feladatom.Mert rengeteg fölös szeretet,energia meg ilyenek hevernek parlagon,szinte szétfeszítenek időnként.Meg ez a kényszerbezártság se tesz túl jót megtépázott önértékelésemnek.Na sebaj,valamit ki kell találnom,megyek addig is kiteregetek. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: