Ma reggel bedühödtem Nagylányra,mert rendetlen,felesel,meg kamasz…Nyakába borítottam a vizet a poharamból…Öltözhetett át…Elrohant,mert a vonat nem vár…Aztán suliból feljött msnre és bocsánatot kért …én is…Akkor tolakodott be a régi Fonográf-szám,azóta itt kísért a fülembe…
JŐJJ KEDVESEM!
Jőjj,kedvesem,gyere, mondd el mit érzel,
Titkolni kár,hisz látom én.
Jöjj, kedvesem,gyere,mondd el mit érzel,
Az élet nem lányregény..
Jöjj, kedvesem,hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzem,mást akartál.
Jöjj kedvesem,hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzem,most csalódtál.
Ne legyél bánatos,én komolyan gondolom
Hogy te hozzám tartozol,és én hozzád tartozom.
Meglátod,rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink…
Nos,van tovább is,de nekem ennyi is elég…Ha van,aki odahívjon,átöleljen,meghallgasson,már olyan nagy baj nem lehet.Mert kell egy sziget néha,távol mindentől..
Ha gondoljátok,evezzetek ide,szívesen látlak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: