Azt hiszem,aki el tud menni egy kivilágított ablak elött,anélkül,hogy benézne,az nem olvassa most ezeket a sorokat.Az sem,aki nem kérdi meg mért sírsz…az sem aki kikerül,ha elesel…
Mert kell kiváncsiság,empátia,segíteni-akarás…Aki nem ér rá ilyenekre,az nem olvas blogot,sőt mást se nagyon.
Miért írunk?Na ez érdekes lehet…Egyéne válogatja.Van aki választ keres,van aki önmagát.Van aki gyónás helyett,van aki feloldozásért,van aki ajándékba,vagy csak úgy..Mert van ilyen is,mint én,akinek az írás úgy kell,mint a víz,a kenyér,az olvasás…Nem mondom,volt ebből már bajom is,de hiába,csak ideig-óráig tudtam meglenni nélküle.Ez a blog egy többtényezős kísérlet.Tanulgatom a szövegszerkesztést,próbálgatom önmagam,hogy mennyire válnak olvashatóvá az érzéseim és kiváncsiskodom,te,kedves olvasóm,hogy fogadod mindazt,amit még óvatosan,kissé szégyenlősen megmutatok magamból.Mert a visszajelzés nagyon fontos.Mert kissé még bizonytalan vagyok.Tudom,hogy van bennem pár könyv,amit meg kell írnom,csak szeretném jól csinálni…úgy,hogy másnak is élvezhető legyen.Miért kell???Mert muszáj!Enélkül,úgy érzem meghalnom se lehet,meg élni se érdemes és a gyomrom szorult remegése jelzi,hogy egyre közelebb az idő mikor elkezdhetem,hiszen a virágzáson túl vagyok,most már alakulóban van a gyümölcs.
A lényeg régóta érlelődik,de sokáig éreztem,hiányzik belőle(m) valami.Most már kezd megfoghatóvá válni mindaz,amiről eddig csak homályos elképzeléseim voltak.”Szeretném magam megmutatni,hogy látva lássatok”
Köszönöm nektek,kik barátként álltok mellém,hogy figyeltek,írtok,olvastok,kishitűségem ékes bizonyítéka,hogy én nem reméltem túl sokat,de amit kaptam,az szinte hihetetlen.Néha némi kritikát azért hiányolok. 🙂
Gyerünk,kávézni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: