:-)

 Kissé szétszórt vagyok,úgy tünik.Tegnap,nagyokat vigyorogva elküldtem lányomékat sétálni,miután fiamék leléptek,mert persze ide akartam ülni,csendben,nyugalomban,hogy arról írjak,amit egész héten írni akartam.Aztán…abból semmi sem lett,helyette kaptatok egy jó kis vegyessalátát(zöldségeket) virággal.
Hi-hi…Hát ilyen vagyok,na…
 Igaz,a képet kicsinyíteni akarván ,előszőr sikerült úgy feltenni,hogy látszott belőle a fal,meg a fél karom-azt is nektek adom!,de azon kívűl semmi más.Mondanom sem kell,igen hülyén mutatott.Szerencsére fiam hazajött,és továbbképzést tartott,kijavította,de az eredeti méretbe hagyta-nem mer lekicsinylő képet festeni (rakni)rólam! 🙂 Sőt rendelt pizzát,és abból is akkora darabot kaptam,hogy majdnem azt használtam takarónak,csak közben kissé rongyosra rágcsáltam a szélét. 🙂 ,ami nem biztos,hogy sokat segít a nem éppen modell-alkatomnak,főleg,hogy már igencsak szépen pislogtak kinnt a csillagok.
  Milyen furcsa az élet!!!

Mikor elkezdtem ezt a blogírást,az volt nagyon bátorító,hogy arc nélkül lehet irogatni,bármit,bármiről-és lám,most meg teljesen természetes,hogy megmutatom képes felem,mert nem szeretek barátok elől bújkálni,hisz úgy érzem,sokat gazdagodtam:barátaimnak érezlek titeket,és nagyon örülök,hogy így alakult.Meg különben is,nincs mit titkolnom,ez van,ez vagyok,meg ő mellettem Manócskám,akinek nem ez a legjobb képe,mert ezen alig mosolyog,pedig,ha nem hisztizik éppen,akkor fülig ér a szája.Na szép napot mindenkinek!