Folytatás

 Nem tudom,ki hogy van vele,de nálam gyakran előfordul,hogy persze utólag vagyok csak okos.Most is,kellett az,hogy hazaérjünk,lehiggadjak,vagy a barátnőm ölelése,vagy nem is tudom mi,de lefekvés elött volt időm mozizni a lelkemben.És rájöttem,hülye vagyok.Mert itt van ez a kislány,akiről írtam.Mikor eljöttünk a kórházból,sok sikert kívántam,megsimiztem őt is,anyukáját is,mondtam,hogy segítenék,de azt hiszem,csak imádkozni tudok értük.Anyuka azt mondta,ez a legtöbb.De ez nem igaz,megadhattam volna a tel.számom,ha baja van,hívjon,lehet a nettel is tudnánk segíteni,én meg kuka…Pedig szőrnyű lehet a tudat,hogy eddig csupa egészség kismanó most csontrákkal kell várja a napok múlását,távol otthontól,családtól.

    Gyerekkoromban,ha fogyatékos,vagy más, láthatóan nagybeteg embert,gyereket láttam,mindig csupa libabőr lettem.Nem azért mert írtóztam tőlük,inkább valami fucsa félelem szaladgált a gerincemen,hogy milyen lehet így élni,ha nem lehet meggyógyúlni.Ma Tűznél olvastam idézetet abból a könyvből,aminek a címére ,mint kiderült,rosszul emlékeztem(nekem a gyermekszív ugrott be szív helyett),pedig többszőr is olvastam,sírtam végig.Meg a másik kedvencem,Hugo: Nevető ember-e,ami szintén facsargatta szívemet.Így utólag olyan,mintha tanítottam,készítettem volna fel magam a Manóelfogadásra.Ez azért jutott így eszembe,mert Nagylány a fenti eset második felvonását látta csak,és hazafele az úton fura bezsélgetésbe kezdett.Azt mondta,hogy olyan érzése van,mintha nem lenne véletlen,hogy ennyi fájdalmat,betegséget lát,és az érintettek hozzá fordulnak.Olyan,mintha útmutatás lenne,hogy az lesz a dolga,hogy betegeken segítsen.Nem orvosilag,hanem lelkileg,mert az talán még többet jelent nekik.Saját tapasztalat is,talán kicsit az én viselkedésem is…Nem erősítettem meg,de nem is cáfoltam-honnan tudnám mi az ő feladata,mikor a magamét se ismerem igazán.Meg féltő-óvón tudom,nehéz út lenne.Persze,büszke vagyok rá,hogy ilyen mélyérzésű,komoly dolog eszébe jutott.De hát enélkül is büszke vagyok rá. 🙂
 Hétfőn be kell   mennem bankba,hát beugrok a kórházba  és helyrehozom a butaságomat is,mert azt hiszem ez így jobb lesz,nyugodtabban alszom majd.
 Manócskám  még mindig alszik! Jó itthon a saját ágyacska,bár kissé furcsa neki,hogy megfordítottam és a háttámlától,ami elölre került,nem tud felállni-dehát ez a cél,nem szabad terhelni a lábát.Na megyek felforgatom a fagyasztót,valamit főznöm kell.