Szóval, nézem, olvasom ezeket az ideális méreteket. Kedves Alf, Motyi, én kicsit elszégyelltem magam. Talán fogynom, tornáznom kellene. Mert itt az elmúlt tíz év alatt szép gömbölyűre vigyorogtam magam. A nagylánnyal így csak a fölsőket tudjuk csereberélni, a nadrágja talán álmomban jön rám. De nem ilyeneket álmodom. Most, hogy Kedves már megint Debrecen repterén építi a töltőállomást, teljesen más álmaim vannak. Manó jókat nevetne közben rajtam, mert nálam az ilyen cicamutatvány nem megy hangeffektusok nélkül, valószínű közben a kinnt hallgatózó már hívná is a mentőt, mert ugye az otthonszülés még nem teljesen elfogadott. 
Hát ez van, lányaim átmennek röhögő egérbe. Aztán jöhet nekik a hasfájás. Én meg főzök valmi engesztelő, gyógyító finomságot,amit persze én is megkóstolok…Tehát kedves Nádszálkisasszonyok gyertek, sütök nektek is valamit, míg elférek parányi konyhámban.(palacsintát tőlem ne kérjetek,azt nálunk nagylány csinálja).Készítek ki itókát is,hogy szomjan ne halljatok nekem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: