Ajtó mögött…

                                                        Wass Albert:

                                           Szívpalota titka
    

       Minden szívnek van egy csodakertje,
       a kert közepében van egy palota,
                                         s minden palotában egy fekete szoba.


        A fekete szobában Csontvázember ül.
         Sötétben.Egyedül.
        Néha a palota zsivajába,
        s tavaszodba belehegedül.

                                       Olyankor ősz lesz:vágyak,álmok ősze.
                                       Halkan peregnek, mint a levelek.
                                       (Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
                                       zokog, zokog a csontvázembered. )

 Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák:drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

                                     Pedig:
                                     minden szívnek van egy csodakertje,
                                     s minden csodaketben van egy palota.
                                    S bennt, elrejtve mélyen,valahol, valahol:
                                    minden palotában egy fekete szoba.

Kedveseim, nincs semmi bajom, ne aggódjatok, minden rendben, csontvázemberem már nem ellenség, jó barátok vagyunk.Ezt a verset a ti holdvilágos hangulatotok kerestette meg velem, meg az, hogy szeretem ennek az Embernek az írásait és kicsit bánt, ha politikai álruhában akarják  pejoratívvá tenni a nevét. Ezért gondoltam megmutatom a másik oldalát is, annak aki nem ismeri. Mert szerintem ő tényleg nagybetűs. Kicsit lehet hogy ijesztő vagy elszomorító, nem ez volt a cél! De ne feledjétek, az a legijesztőbb, amit nem ismerünk. És mind mind emberek vagyunk, félelmekkel, fájdalmakkal, titkokkal.