Egész hétvégén próbáltam pozitív dolgokra koncentrálni, meg nagy levegőket venni, meg egyéb ilyenek…Mert túl sok minden nem tetszik. Meg vannak elvárásaim. Meg balhézni akartam, de legjobb barátnőm lebeszélt. Úgy, ahogy csak ő tud. Ezért egyértelmű, hogy ha nyűgös vagyok valamelyik kedves családtagomra, vagy azok kapcsolataira, és rendet tennék, de tudat alatt írtózom a vitától, hát elmegyek az én kis szeleburdi, szélvész-barátnőmhöz. Ő végighallgat, aztán többnyire tükröt tart : “mi se voltunk jobbak, néha te is”.. meg hasonlók. És többnyire lebeszél, vagy csak letompítja a mondandóm élét, megnézeti velem a másik oldalt, és mindig körömszakadtáig védi azt, akire pont fújok.
Amúgy sem vagyok egy haragtartó tipus, de könnyen dühbe jövök…Akkor jaj annak(max.10-15 percig) aki az utamba kerül. Üvöltözök, csapkodok. Aztán-huss elszáll az indulat, és már nem tudok haragudni. A baj akkor van, ha valami miatt ez elmarad(mármint a” kikabálom”stádium). Mert akkor rág, furdal, bosszant a dolog, úgy mint most .
Fiam és a barátnője teletöltötte a képzeletbeli poharamat. Én tudom, hogy muszáj a helyére tegyünk pár dolgot, ami már jóideje bosszant. Nem bántani akarom őket, de ha nem öntünk tiszta vizet, ez hosszabb távon nem szűl jó vért.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: