Ugyanis a baráti kör szereti a főztünket . Az enyémet is , de , ha bográcsról van szó , abban a párom verhetetlen . Olyan érzékkel pakolja bele a hozzávalókat és a fűszereket , mintha világéletében ezt tanulta volna (pedig nem) . Tegnap pacalt főzött , amit én speciel nem szeretek , úgyhogy nem volt meglepő , hogy csak 3 körül mentem át , és krumpli-szaftra korlátoztam (az is bébi-adag) a kaja fogyasztásomat . Hogy sértődés ne essék , hát ezek után (legalább) inni kell ! csatakiáltást illett meghallanom .
Szeretem ezt a boszit , bár kissé zajosan , olaszosan éli az életét . A család mindenek elött , de ez nem zárja ki a hangosabb , de mélység nélküli szóváltásokat . Persze , haragtartás nincs és olyan frappánsan tud kijönni minden helyzetből , hogy könnyek csak a nevetés miatt csordogálnak , de azok bőven . Az elmúlt hónap minden feszültségét kiröhögtem magamból (igaz , a Garrone is segített ) . Szóval azt hiszem egy ilyen barátnőt , egy-egy ilyen beszélgetős , röhögős délutánt depi ellen símán receptre kellene írni , többet ér hathavi gyógyszernél !
Sajnos az élet nem meseutazás . Míg van olyan barát , aki hosszú évek óta ,100 %-ig kitartó , akad olyan is , aki érthetelenül megváltozik , elfordul . Azt hiszem ezt kissé árulásként élem meg és nagyon tud bántani…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: