S hogy az igazság sugározzon rám, | ||
S hogy az igazság sugározzon rám, | ||

Remélem idetaláltál. Ami a múlt, azt a régi bejegyzések között találod. A jelen, az meg ilyen-amilyen : néha dühös, néha szentimentális , néha bizonytalan. Ez vagyok én, azt hiszem annó sem voltam alapjaiban más, csak azóta , ahogy teltek az évek, úgy lettem nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Most már más dolgok váltak fontossá,és nem aggódom azért se, ha netán nem felelek meg egyeseknek. Vagy elfogadnak így, ahogy vagyok, vagy léphetnek tovább. Én a helyemen vagyok.
Szeretném, ha csatlakoznál az itteni barátaimhoz, és szólnál pár szót az agymenéseimhez. Addig is puszi neked és természetesen mindenki másnak.
(Manó javulgat, csak még nem tud ráálni a lábára, ezért eléggé nehéz egyhelyben kibírni a napot.Kissé jobban leköti minden percemet,mint egyébként.Na mosolygós szép napot!)
Van egy tetoválásod, amelyen az áll: “This body best viewed with Netscape Navigator 4.1 or higher.”
• Gyerekeid nevei: Eudora, Mozilla és AltaVista
• Kikapcsolod a modemedet és azonnal megszáll egy szörnyű üres érzés…
• Repülőgépen a fele utadat a laptopoddal az öledben töltöd, míg a gyereked a csomagtartóban van.
• Úgy döntesz, hogy még két éven keresztül jársz főiskolára: az ingyenes Internet-hozzáférés miatt.
• A hagyományos postai leveleken is kezdesz smiley-t használni.
• A modemed bedöglik, és már két órája nem töltötted le a leveleidet. Manuálisan hívod fel az ISP szolgáltatódat, és fütyölve próbálsz kommunikálni a szerverrel… és sikerül 🙂
• Rájössz, hogy a szövegszerkesztőben minden mondatvégi pont után automatikusan odaírod a “com”-ot.com
• Minden barátodnak “@” van a nevében.
• A macskádnak saját honlapja van.
• Nem tudod felhívni édesanyádat… nincs modemje.
• A telefonszámládat egy nagy dobozban hozza ki a posta.
• Nem tudod, hogy a három legjobb barátodnak mi a neme.
• Mindig semleges neveken jelentkeznek be az IRC-n.
• A taxiban a címedet így mondod be a sofőrnek:
http://marcius.15.ter/nagy_haz/vorostegla/zold_ajto.html
• Csodálkozol, ha egy vita után főnöködet nem indítja újra a CTRL+Alt+Del billentyű
• A személyi igazolványodban állandó lakcímként a www.enportalom.hu szerepel.


| – Egy dupla méretű vízágyban elegendő víz van ahhoz, hogy egy 200 négyzetméteres
![]() És végül az állatgyerek: Békakisfiú a szülei elé áll, és megkérdi: |

Hát ezt csak így hoztam, mert szép az élet gyerekkel, de nem mindig egyszerű. Kedves Motyi, mi Nagylánnyal nem igazán harcolunk, mert mi vagyunk az ellenzék, a nagy gond a fiam. Vele megy a harc…de többnyire ő nyer : NÁLA A HATALOM! Ő a rendszergazdánk, ővé a gép, ő fizeti a szolgáltatást, és ő a zsarnok többnyire. :-(( NNNa jó, azért nem mindig, csak amikor fffontos !!! letöltés, játék, “formázom a gépet” stb. Ja,de az éremnek van másik oldala is!Azaz, hogy az a nem sok, amit erről az idegen, gépes világról tudok, azt mind tőle tanultam, és nem az ő hibája, hogy ez nem több, mert olyan vagyok mint a jó csacsi, lassan tanulok, de gyorsan felejtek.

Kezdem szépen: Dr Gyökössy Endre szavaival:
“Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak .Leborulók és nem kiborulók többé.”
Szeretném, ha senki nem lenne sosem kiboruló! Áldjuk inkább az ÉLETET, a szépséget, a szerelmet, a csodát, hogy mindig mindent újrakezdhetünk, élhetünk szépen és jól, míg meg nem halunk. De az se árt, ha tenni is tudunk, sőt teszünk is, ha a helyzet megkívánja. Adott esetben összeszorított fogakkal, még mielött elborítana az ár.Talán egy kis gátépítés meggondolandó lenne, ha már árterületen él az ember.
“Boldogok akik megtudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.”
Szeretném, ha lenne mindannyiunkban elég tisztánlátás, hogy ne meséljük be magunknak a hegynyi bajról, hogy vakondtúrás, vagy legalább fogadjuk el a kinyújtott kezet, hogy megtudjuk mászni, vagy megkerülni, de nem leszédülni róla.
Háborog a lelkem, mert tegnap kellett elköltözzön a szomszédasszonyom. Kedveltem őt, remélem tudunk ezután is barátok maradni. Valami olyan tisztaságú , gyermeklelkű naivitás van ebben a lányban, ami szinte nem evilágra való. Az ember szinte csak áll és nem érti, hogy mért nem látja át a legnyilvánvalóbb átverést, árulást, hogy tudja ott is keresni a jót, ahol morzsája sincs.?! Nagy árat fizetett : ráment az egészsége, az önbecsülése, az otthona, amit a nagyszüleitől örökölt. Az ex meg röhög a háta mögött, ígérget, ámít bárkit, akit tud. Igaz, egyre kevesebben vannak…Közben meg állítja : szereti a fiát…aki 10 évesen tisztán látja, érti azt is ami érthetetlen.
Én nem értem. Nem igazán hiszek a bosszúban, az önbíráskodásban, de ezt az ürgét úgy megverném, de úgy! Erősen, hogy fájjon neki, hogy érezze…hogy bánja,…hogy soha többé…ÁÁÁÁ reménytelen, meg amúgy is…

Wass Albert:
Szívpalota titka
Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.
A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötétben.Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s tavaszodba belehegedül.
Olyankor ősz lesz:vágyak,álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered. )

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák:drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!
Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodaketben van egy palota.
S bennt, elrejtve mélyen,valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

Kedveseim, nincs semmi bajom, ne aggódjatok, minden rendben, csontvázemberem már nem ellenség, jó barátok vagyunk.Ezt a verset a ti holdvilágos hangulatotok kerestette meg velem, meg az, hogy szeretem ennek az Embernek az írásait és kicsit bánt, ha politikai álruhában akarják pejoratívvá tenni a nevét. Ezért gondoltam megmutatom a másik oldalát is, annak aki nem ismeri. Mert szerintem ő tényleg nagybetűs. Kicsit lehet hogy ijesztő vagy elszomorító, nem ez volt a cél! De ne feledjétek, az a legijesztőbb, amit nem ismerünk. És mind mind emberek vagyunk, félelmekkel, fájdalmakkal, titkokkal.
Szóval, nézem, olvasom ezeket az ideális méreteket. Kedves Alf, Motyi, én kicsit elszégyelltem magam. Talán fogynom, tornáznom kellene. Mert itt az elmúlt tíz év alatt szép gömbölyűre vigyorogtam magam. A nagylánnyal így csak a fölsőket tudjuk csereberélni, a nadrágja talán álmomban jön rám. De nem ilyeneket álmodom. Most, hogy Kedves már megint Debrecen repterén építi a töltőállomást, teljesen más álmaim vannak. Manó jókat nevetne közben rajtam, mert nálam az ilyen cicamutatvány nem megy hangeffektusok nélkül, valószínű közben a kinnt hallgatózó már hívná is a mentőt, mert ugye az otthonszülés még nem teljesen elfogadott. 

Hát ez van, lányaim átmennek röhögő egérbe. Aztán jöhet nekik a hasfájás. Én meg főzök valmi engesztelő, gyógyító finomságot,amit persze én is megkóstolok…Tehát kedves Nádszálkisasszonyok gyertek, sütök nektek is valamit, míg elférek parányi konyhámban.(palacsintát tőlem ne kérjetek,azt nálunk nagylány csinálja).Készítek ki itókát is,hogy szomjan ne halljatok nekem.