Bee happy!

 Kezet csak megfogni szabad..Elengedni bűn….Ellökni átok….

  A mai reggel nehezen indul. Írtam egy-két levelet és felkavarodott lelkem leülepedett zavaros mocsara. Mert ilyen is van. Azt hittem sitty-sutty kiírom, de nem akar megmutatkozni. Talán kell neki egy kis idő. Vagy sok…talán ez a baj, hogy nem éri be sitty-suttyal. Nekem meg jönnek a szakik szétszedni a falat. Hát későbbre kell halasztani. Meg vár a bank, meg a szűlői értekezlet.Brűhhaha…Majd jövök.

Megérteni egymást örömben, szenvedésben, segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is, nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot, gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk, s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy…KÖSZÖNÖM”

   Jóóó reggelt ! Csoda hírem van! manó végre ráált és lépett is a már nem törött lábával! Kettőt-hármat is !!! Na jó, még kézenfogva, segítve, de akkor is, most végre hiszem, hogy majd újra szaladgál. Kissé el voltam már szomorodva. Nem tudom más hogy van vele, de néha rámtőr a kishitűség és rámtelepedik. Beborítja az eget, eltakarja a napot és lefátyolozza a szememben a csillogást. Aztán úgy kell őnagyságát kitessékelni. Mit tessékelni ? Úgy kell erőszakkal kituszkolni, mert még a …. is kezd keserű lenni. Úúútálom. De kitartó egy nőszemély , mindig beállít újra-és újra. Akkor se hagyom,hogy beköltözzön!!!

  Jaj, már megint izomlázam van, tegnap összcsaládi favágás, pakolás volt. Bekészítjük télire, összehasogatva szépen. Nagyfiam  szerzett néhány nagyon boldog percet, mert olyan kis megszólalásai voltak, ami símogatta a lelkemet. Érik ám! és hogy küzdött a görcsösebbjével! csak úgy,tiszta erőből…Jó volt nézni. A lányokkal pakoltuk befele,egész békés hangulatban.Ma jön a szerelő. Ha igaz. Ez most vizet-gázt visz ide meg oda.Na megyek is kipakolom a fűrdőszobát.

   Ha nem lehet a Tiéd, amire vágysz, kezdj el arra vágyni, ami a tiéd.
   Nem az a boldogság, ha megkapjuk, amire vágyunk, hanem ha élvezzük, amink van.

Na, most hogy dél van, publikálom is 🙂

Elnézést, ha bárkit elszomorítanék, de tartozom neki. Tartozom egy mély, tiszteletteljes meghajlással. Mivel kevés vagyok hogy méltassam őt, az életét vagy a munkásságát, ezért tőle idézek.

“Elfáradtál, hang” (naplórészletek – Élet és irodalom)

 “Én pedig úgy érzem, hogy belefúródik valami a mellkasomba. Az ember úgy érzi, valami meghasad, a föld süllyed, zuhanás a mélybe.

Erről jut eszembe, hogy a halál is ilyen lehet.

Hiábavaló. Minden hiábavaló. Folyton érzem, hogy menekülés is ez.

Vagy mégis van értelme? Mert a menekülésben egyúttal benne van, hogy a szeretetemet próbálom formákba, tárgyakba, mozdulatokba ölteni, tálalni, öltöztetni, tenni, adni?”

……………………………………………………………………………………………………………..

Elfogadni tudni a másik halálát

“Ez annyit jelent, hogy elfogadunk egy soha viszont nem látást, egy hang és gyengédség megszűntét, melyek hordozói voltak a kapcsolatnak, elfogadjuk az elképzelt közös tervekben a jövő hiányát.  Az életmód megváltozása, a közös helyek és tárgyak érzelmi felszámolása, a realitás elfogadása őnélküle: ez jelenti a gyászmunkát. Ez nem könnyű. De a kitérés előle, az odázás veszélyei sem kicsik.
A gyászév tapasztalata, hogy minden ünnepnek, születés- és névnapnak, minden évszaknak változatlanul kell lezajlania nélküle – míg lassan megtanulunk másként élni. Ha nem fogadjuk el a szeretett lény halálának tényét, akkor mindez szóba sem jöhet, nem történhet meg.”

És végezetül  álljon itt egy ajándék amit ő kapott Miklóstól :

„Egy tájba lépek ki

Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet.

De azért még változatlanul itt vagyok köztetek.

Sőt, még csak most kezdődik minden.”

Morituri te salutant

“Senki sincs egyedül a szenvedéseiben
– mindig akad valaki,aki ugyanúgy
gondolkodik, ugyanúgy örül és
ugyanúgy szenved mint mi, és ez
erőt ad,hogy bátrabban szembenézzünk
az előttünk álló kihívásokkal!”
(Paulo Coelho: A Zahir)

    A változatosság kedvéért most nem kávét kaptok, hanem finom, krémes, fahéjas, habos forró csokit. Nekem meg jönnek a redőnyszerelők . Két gyerekem meg úgy alszik.!..csak felébresztem őket. Hiába, szívtelen vagyok. Ha a mára tervezett dolgok felével végzek, már jó vagyok! Pussz mindenkinek.

  Kezet csak megfogni szabad..Elengedni bűn….Ellökni átok….

“Vannak égő, fájó könnyek, melyek nem a szemből jönnek, hanem befelé folynak”

“Ahol nincs kívánnivaló, annál több a félnivaló… Ahol a vágynak vége, elkezdődik a félelem.”
Ha nem lehet a Tiéd, amire vágysz, kezdj el arra vágyni, ami a tiéd.
Nem az a boldogság, ha megkapjuk, amire vágyunk, hanem ha élvezzük, amink van.
Amikor azt hiszed, hogy a hülyeség ettől mélyebbre már nem mehet, akkor csak emlékezz arra, hogy a bolondok még el sem kezdtek ásni.
Randy Cassingham

Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő
szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.”