Nem is írtam még, hogy boldog vagyok és izgatott. Várom a holnapot. Randim lesz!Nnna, ne gondoljatok holmi félrelépéses, megcsalós, szaftos bulvárra, azzal nem szolgálhatok. De ez így is izgalmas. Találkozom egy blogtársunkkal, akit már majdnem barátként tartok számon, remélem, holnaptól ez kézzelfoghatóbbá válik.
Páromnak nem kezdtem el magyarázni, hogy mi dologban járok majd, egyszerűsítettem, úgyhogy kedves Motyi, képzeld, tegnap óta osztálytársak vagyunk. Illetve voltunk. 🙂 .Ő ugyanis nem ismeri a volt barátnőimet. Majd ezután lesz kit megismerjen!!! Tök aranyos volt, képzeld jön haza fáradtan a melóból, mondja, hogy X városban dolgozott.(Nálad járt!) Én meg mondom neki, hogy de fura, te meg szombaton jössz erre, és találkoznánk. Hát ilyen pici a világ.
Most ugrottam. Tegnap végre sikerült kedvenc unokahugommal beszélni. Ő kinnt él a ködös Albionban, friss házas és nagyon boldog. Ettől én is. Már szeret ott élni, bár csak átmeneti állapot néhány évre, de remek, hogy megtalálta a helyét, kapcsolatokat épített ki. Ez a számomra mindig kicsi lányka nagyon megérdemli a boldogságot. Az a típus, aki nem hátrál meg a nehézségek előtt, pedig volt része belőle bőven. De bármi is érte, olyan tisztaszívű, mosolygós, emberséges, hogy le a kalappal előtte. Nagyon szeretném, hogy sikerüljenek a tervei, és úgy tünik, végre a szerencse is mellé állt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: