Bee happy!

Az elmúlt napokban annyi minden bosszúság ért, hogy fel se mertem sorolni, mert kedvem se volt, meg erőm se. Kedvesnek is a közös gondokon kívűl összejött minden sz.r. Már csak űltünk esténként egymással szemben és üres tekintettel bámultunk ki a fejünkből… Aztán meg-megsímogattuk egymás kezét és sóhajtottunk akkorákat, hogy a plafonnak komoly kétségei keletkeztek a tartozkodási helyét illetőleg…

  Ma meg…kellett tíz perc, egy szó (na jó kettő), ééés kisütött a nap. Igaz este hat óra volt és csak én láttam a napfényt, de Kedvesből áradt. Illetve a szavaiból. Mert varázsszavak voltak ám a javából !
    “Menjünk haza! Mit szólsz, csak ketten, három napra ?!”( Ugyanis a kölcsönautó kétszemélyes)
Nálunk ez a szülőföldet jelenti, az élő és holt rokonainkat, a gyermekkort, a fiatalságot…

   Tök fura, utoljára ott akkor voltunk ketten, mikor Nagylány született. A koraszülött osztályon feküdtünk, Kedves meg beszökött a kerítésen, mert késő estére ért oda, több mint 500 km után, ijedten, hisz csak 7 hónapos terhes voltam , most meg itt a baba. A portás persze azt mondta jöjjön holnap…Ennek bő 16 éve.
Azóta csak külön tudtunk utazni, azt se túl gyakran, volt hogy 4-5 év is eltelt egy-egy látogatás közben és bizony nem túl vidám útak voltak. Temettük a legkedvesebbet, én anyut, ő apuját, majd aláírtam a gyermekkori otthonom eladásának papírjait, neki nem volt mit írni, elúszott előbb..Égtek mögöttünk a hídak…Barátokról kiderűlt, hogy csak haverságok voltak, rőzselángok. Rokonok??? Hát bizony , megírta ezt már más.
    Jól, rosszul, bármi is volt, de kapaszkodtunk egymásba. Most meg két perc alatt eldöntjük és megyünk. Mintha visszafiatalodtunk volna a gyors döntések, bátor, vakmerő ötlteink idejére. Cinkosan összevigyorogtunk és holnap utazunk!!!

 Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy szeretem a verseket. Van úgy, hogy valamit nem tudok leírni…mert nem. Ilyenkor keresek egy-egy verset ami kifejezi vagy azt amit mondanék, vagy azt amit szeretnék..Lehet, hogy csak kapaszkodom bele, vagy kivetítem amit tennem kéne. Az idézetek is többnyire így kerülnek ide..

  Mert van úgy, hogy nagyon fáj…arról azonnal nem lehet beszélni. Esetleg olyat érint, aki rossz néven venné, hogy kitálalok. Tehát vagy keresek nálam okosabbakat, vagy hallgatok. Ha már kicsit megemésztem, akkor kell talpra állni, ilyenkor teszek be vicces dolgokat. Hogy nevessünk…máson, magunkon, az életen , a nehézségeken.

  Mert nem az a baj, ha elesünk, előfordul ez mindenkivel, hanem a bűn, ha meg se próbálunk talpra állni. Bárhogy. Manómnak változatlanul duzzadt, fájós a lába, de megoldja a gondjait. Kúszik, mászik, csúszik, tolat.Vagy visít, ha másképp nem megy, de eléri amit akar . És ez a lényeg.

  Napok óta nagy munka van nálunk, szigetelik a házat. Mármint a pénznyelőnket. Mert az ember lánya alkudozik, keresgél, szaladgál, hogy a csillagászati kiadások földközelbe kerüljenek.Több-kevesebb sikerrel. Aztán mire boldog lenne, hogy sikerült lealkudni, féláron megvenni, vagy ilyesmi, akkor még kiderül, hogy kell még ez-az. Most az ablakpárkányokkal harcolok pont. Annyira, hogy a tegnapi ebédet “párkányos hús” néven tálaltam. 🙂 . ( mert párkányt persze nem sikerült venni )

 Na, de gyere kicsi lovam, vár a csata ! Azaz búcsúzom, biciklire pattanok, és megyek, tárgyalok, könyörgöm, meg ilyenek. Hogy ki bírjam fizetni, hogy időre meglegyen…

            Szeretettel minden ismerősömnek:

              Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell.

Ekkor az életünk is k é t s z e r a n n y i t ér.

Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett.

Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat az élet mindennapos kellékei.

A természet bölcsen gondolkodott az egyről:

még egyet rendelt melléje,

hogy törékenységétől megóvja.

A férfihez nőt, a nőhöz férfit.

Az emberhez embert.

A szeretethez szeretet.

És megduplázódhat a boldogságunk   🙂

Tatiosz

 Manóm köszöni szépen, jól van ! (Azt hiszem most pont csomagot készít nekem)

A lába az nem annyira…A térdében elég nagy mennyiségű víz gyűlt fel, ami persze fájdalmat okoz, ha mozgatja, vagy erőlteti.Hát esze ágában sincs erőltetni. Nem hülye!
A gyógytornászunk egy tünemény! Manó a fülébe üvöltötte a tiltakozását a legkisebb mozdulatoknál is, de ő angyali türelemmel beszélt hozzá, és foglalkozott vele. Teljesen fura volt : teljesen úgy viselkedett Manóval, mintha egy normális, nagy gyerek ült volna elötte. Kérdezgette, elmagyarázott neki mindent, mit miért, meg ilyenek. És Manó teljesen jól kommunikált vele. Ilyet még sose láttam, hogy első látásra-sőt, néha még velünk se ilyen együttműködő ! És jön egy kedves, nyíltszívű,  huszonegynéhányéves és láss csodát! Pedig én attól féltem, hogy a legjobb esetben is, fejtvesztve elmenekül. Ő meg !!! Hát taníthatna hozzáállást dokiknak! Szabályosan leesett az állam… Ja, a dologhoz hozzátartozik, hogy Manó is megkedvelte, a legvégén, mikor búcsúzott és kérdezte, hogy nagyon haragszik-e rá, Manó vigyorogva megölelte,majd integetett neki PÁ, pá . Egyértelmű, harag nincs, de nem baj, ha mára már megy …

A torna elég lassan hozza a látható eredményt… Kicsi drágám elég hisztis és akaratos…De már  alakulunk, azt hiszem… Pá, PÁ ! (Kész a csomag 🙁 )

 Ódát akartam írni a páromról…Hogy milyen jó, hogy van, hogy kiáll mellettem, hogy erőt ad, ha csüggedek, hogy bevállalja  a hétköznapok nehézségeit…

Elkéstem… Ez a hosszú hétvége tönkretette a szép gondolatokat, ellopta a superlativusokat, lerombolta a piedesztált, amire helyezni akartam őt. Mert úúúgy kihozott a sodromból, hogy inkább elfenekeltem volna, mint egy rossz gyereket.

Hogy lehet egy pasi néha a normálisnál is normálisabb, utána meg a hülyénél is hülyébb???

Hát ez van. Lehet. Minden lehet. Hisz nem isten, hanem ember, gyarló, esendő. Vannak jó tulajdonságai és vannak kevésbé jók. Hogy mi a fontosabb ??? A perc dönti el. Az adott . Meg a helyzet. Vagy a szándék, hogy utána engeszteljen ? Vagy az én hangulatom prizmáján át nézve tűnnek néha súlyosabbnak dolgok? na, okosabb nem leszek..talán a következő 18 év alatt rájövök 🙂