Ódát akartam írni a páromról…Hogy milyen jó, hogy van, hogy kiáll mellettem, hogy erőt ad, ha csüggedek, hogy bevállalja a hétköznapok nehézségeit…
Elkéstem… Ez a hosszú hétvége tönkretette a szép gondolatokat, ellopta a superlativusokat, lerombolta a piedesztált, amire helyezni akartam őt. Mert úúúgy kihozott a sodromból, hogy inkább elfenekeltem volna, mint egy rossz gyereket.
Hogy lehet egy pasi néha a normálisnál is normálisabb, utána meg a hülyénél is hülyébb???
Hát ez van. Lehet. Minden lehet. Hisz nem isten, hanem ember, gyarló, esendő. Vannak jó tulajdonságai és vannak kevésbé jók. Hogy mi a fontosabb ??? A perc dönti el. Az adott . Meg a helyzet. Vagy a szándék, hogy utána engeszteljen ? Vagy az én hangulatom prizmáján át nézve tűnnek néha súlyosabbnak dolgok? na, okosabb nem leszek..talán a következő 18 év alatt rájövök 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: