Bee happy!

Ezek a mai gyerekek !

 Na nem fejmosás következik, de hallelujázás sem éppenséggel.


 Nem olyan nagyon régen Amcsinál olvastam kisgyereke iwiwes “párbajáról , somolyogtam az érintett apuka vaskalapos hozzáállásán, majd döbbenetén , hogy a ló visszarúg.


Tegnap hallgatom a híreket : kisiskolások pénzt zsaroltak társaiktól,  másik kisiskolás késsel támadt társára. Hümmögök magamban…meg dühöngök,meg ilyenek. Jön a lányom :- Képzeld anya!


-én igyekeztem képzelni : osztálytársai, lányok 16 évesek, összekaptak…Volt má’ilyen !


Csakhogy két lány úgy döntött, majd megmutatja a másik kettőnek! Msn-re álnéven felkérezkedtek – Lányok felvették (tipikus, fűt-fát). Ezután súlyos, életveszélyes fenyegetés következett.” Te nem tudod ki vagyok, de én mindent tudok ám rólad-név, cím, tel.szám, elég volt a szemétkedéseidből, folyó hó x.-én megöllek. Válassz kés, vagy egyéb…”


Na kérdem én ki ne ijedne meg ??? Az egyik ijedt lány apukája rendőr, naná, hogy tudja mi a dolga, persze, hogy megvédi a lányát, feljelentés ismeretlen tettes ellen, másnap kislány díszkisérettel a suliban, ott derül ki, hogy nincs egyedül, másik kislányt is réműlt szülők hozták.


Igazgatóság, tanári kar, diákok döbbentek…Persze, hogy elmagyarázzák, hogy ez nem gyerekcsíny, bizony ennek komoly következményei lesznek…
Ijesztgetős csibészek sápadnak, már rájöttek, hogy rossz vicc volt. Bevallás, sírás-rívás.


Nem tudom, hogy a felnöttek, hogy rendezik le ezt a helyzetet, ami se nem szép se nem jó, sőt. Senkinek nem jó, hogy így történt, és bizony a magam részéről csak remélem, hogy nem csinálnak belőle nagyobb bajt, mint ami szükséges, de úgy tünik, a két buta kislányt eltanácsolják a suliból, a dolog rendőrségi részéről még nem tudni semmit.


Részemről csak annyit, hogy bizony tanítani kellene a Btk.-t, meg az internethasználat veszélyeit ezeknek a gyerkőcöknek…Csak hogy tisztán lássanak. Hogy készakarva ne ártsanak másoknak és maguknak. Mert nem tudom, ki veszít többet.

Weöres Sándor: Ki minek gondol…

Ki minek gondol, az vagyok annak,
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Sziasztok !

 Túl vagyok a reggeli tesz-vesz dolgaimon, hát ideülök, hála Aladinnak, van egy kis nyugi.



 


Hoztam kávét, csak útálok egyedül iszogatni, kell a társaság, hát tartsatok velem.( Hivatlanom, nem baj, ha te teázol 🙂 Majdnemnyuszit olvasgattam imént és betolakodott fejembe a gondolat, hogy bizony érdekes dolog ez a blogosdi.


 Itt olvasgatunk egymás életéről, vagy irogatunk a sajátunkról, közben valóságos pszihoterápián veszünk részt. Látjuk, hogy bizony másnak is van mit cipelni, rádöbbenünk néha, hogy nem a mienk a legnehezebb (mindenki csak  a sajátját bírja el, a másé alatt összeroppanna ).  Eddig azt hittük, hogy ilyesmi csak velünk történhet meg, csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek, meg hasonlók és ni csak ! -ezt én írtam ???-dehogy,-mással is ugyanaz, vagy nagyon hasonló. Esetleg teljesen más…Kissé bepillantunk a kulisszák mögé és sok a bizonytalan, szomorú, boldog, félős vagy bátor, megfontolt vagy csapongó – saját vívodásainkhoz hasonló emberi hozzáállást találunk. Csak az adott élethelyzet kissé más, de mögötte az emberkét mintha régóta ismernénk.
 Sokáig dühöngtem, hogy annyi mindent kell tanulni az iskolába, de a legfontosabbakról nem esik szó. Most, hogy már majdnem felnőtt gyerekeim vannak, kezdem igazán megérteni, hogy hiába látjuk, halljuk a dolgok mikéntjét, bizony csak azután kezeljük (vélhetően ) helyesen, ha túléljük, megszenvedjük. Tipikusan forró kályha példája. Mondjuk – hallja, megégeti – tudja! Persze, nem mi nyomjuk oda a kezét, sőt óvnánk, de hiába, odanyúl egyszer- megérti (vagy többször).
 Itt olvasgatva nemcsak képeket látunk, hanem folyamatokat, érzéseket és még az is érthetővé válik, ami – ha csak a végeredményt néznénk, bizony  ellenérzést válthatna ki. Mert van úgy, hogy helyzetekről elhamarkodottan mondanánk, nem helyes, de ismerve a hátteret, kiderűl, hogy semmi nem csak fekete vagy fehér. Megértjük, hogy nem vagyunk egyformák, és megtanuljuk jobban elfogadni egymást, még ismeretlenül is. Van, hogy könnyezünk, vagy nevetünk, de nyújtjuk egymás felé a kezünket.


Számomra megdöbbentő volt, hogy Kedvesem minap megkérdezte mi van a székesfehérvári barátnőmmel- mondom neki, van aggódnivalója, de öröme is, -“Ha elhívod, mondd, hozza el a lányát is! “:-) Mondom neki : a másik barátnőmnek, aki Kecskeméten lakik, neki is van lánya, ő is most érettségizik, de a debrecenieknek is van gyerekük, a ceglédinek is több a lánya, sőt van pesti, akinek nincs még gyereke, meg new yorki, meg van aki Ausztriában, Angliában, de ők is a meghívottak listáján vannnak, ja és jó hosszú a lista. 🙂 Rámmosolygott és bement – megijedt, hogy továbbsorolom.
Mert bizony hosszú a lista, mármint a kedvenceimé. 🙂 Még a végén tényleg ő is meg akar titeket ismerni !!!



Nincs cím megadva

 TÉL
Wass Albert


Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.


Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg…


Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.


Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.

Nincs cím megadva

 


Kerék Imre: Amikor legnagyobb


 


Amikor belül már a legnagyobb


a zűrzavar: egyszerre átsajog


zsibbadt érzékeiden a való,


elég egy rózsatő felvillanó


torkolattüze, egy zöld lombos ág


eleven rajza az ablakon át,


egy nem-tudod-milyen-nevű madár


szárnyverdesése, amint tovaszáll –


s megnyílnak hirtelen a zsilipek,


kifelé zúdul minden, ami bent


föltorlódott, s beleoldódik a


létezés sodró hullámaiba,


míg lassan kitisztul a benti táj,


és az egyensúly, a rend helyreáll.

Csöndes történések

 


“Csönd van, oly néma a semmi,
pedig jókat kéne tenni.
Társaságom most magányom,
belső hangom jó barátom.

 Riadt lelkem a tömegben,
zajoktól még összerezzen.
Kicsit félve lép az útra,
feladat vár rá ott tudja. 
Most is hallom jól a hangot,
tudom azt, hogy merre tartok.
Nem tántorít most már semmi,
olyan jó a Földön lenni.

 Kezemben a lehetőség,
lelkemben a felelősség.
Meg tudom-e teremteni,
mit a szívem kíván tenni?

 Vágyaimat elültetem,
boldogsággal öntözgetem,
szeretettel melengetem,
valóságként élvezhetem.
 Úgy lett minden, ahogy vártam,
a fejemben kitaláltam.
örömöm nem leplezhetem,
alkotóvá vált a kezem.”


 


Karácsony elött

 


 


 


Kedves Hivatlanom ! 


 


Ma reggelre nálunk is volt egy kis hó, de gondoltam, hogy ne elégedetlenkedj a mennyisége miatt, hát hozok neked egy olyan igazi adagot !
Remélem elnyeri a tetszésedet .


 


 


 



 


 


 


Más !


 Olvasgattam a blogokat, rátaláltam egyre aminek a címe: ildiko – csak így egyszerűen.


Kérlek, ha időtök engedi, kukkantsatok be hozzá. Sőt ( ha valakinek van valami használható ötlete), jó lenne egy kis segítség.


Persze, már megint érintett vagyok kicsit, hisz biztosan más is ismeri az albérletek 22-es csapdáját, nekem is jutott belőle bőven. 3 év alatt Budapestenek 11 db kerületében laktam, volt, ahol két helyen is – azaz 12 költözködés. Ehhez jött még 2 elővárosi, meg egy, mostani otthonomtól nem messze. Azaz 15 helyen béreltem lakást és próbáltam gyerekemnek, majd gyerekeimnek otthont teremteni.


Az, hogy a legnehezebb pillanatban, mikor Manó még élet-halálharcát vívta, sikerült telket vennünk és ráépíteni egy kártyavárat ( ami azért most már lassan,10 év után kezd házra hasonlítani), az inkább szerencse dolga volt, mint ügyességé vagy szorgalomé. Hogy közben a házunk agyon van terhelve jelzáloggal, mi pedig a következő 20 évben sem betegedhetünk meg, mert a bank nem túl türelmes fajta, ez sem újdonság sokaknak. De, ettől függetlenül, nyugodtan élhetünk, hisz senki se mondja, hogy bocs, állj tovább.


Tisztában vagyok, hogy a lakáskérdés nehéz ügy, de kérlek, ha tudtok valami megoldást, írjatok Ildikónak, hisz e nélkül is elég nehéz batyut kell cipelnie. Köszi !


Ne felejtsük el, hogy közeleg karácsony. (Több mint 2000 év után, talán több is tellik mint egy istálló…)



Meg mielőtt nyűglődünk, hogy úútáljuk a karácsonyt, ne felejtsük el, hogy nem feltétlenűl a nagytakarítás, főzés, ajándékvásárlás a legfontosabb dolog ilyentájt. Hisz ezt a csodás ünnepet azért kezeljük kiemelten, hogy ne feledkezzünk el a legfontosabbról : Ez a szeretetről és a törődésről szól !!! Az emberségről.
Ez az igazi üzenete, csak a nagy csili-vili felhajtásban néha elfelejtjük…


“Kőbe vésve…..”





Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és
az egyik barát
képen törölte a másikat, aki megsértődött.
Anélkül hogy szólt volna bármit is,
beleírta a homokba:

“Ma a legjobb barátom lekevert egyet!”

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek,
 ahol
elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani
kezdett,

de a másik kimentette.
Magához térvén, kőbe véste:

“Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a
másikat, megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted.
Miért?
A másik azt válaszolta:


“Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk,
hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk,
véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.”



TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,
A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!


 




No comment…

 








Belpolitikai Napló
Kényelmesebb a börtön, mint a magyar kollégiumok
2007. november 25. 18:08












Legalábbis lakóterületből több jut a raboknak, mint a kollégistáknak

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!