Ahogy az a romantikus regényekben lenni szokott, a lány összebarátkozott a fiúval. Mindketten ismerték egymást már évek óta, de most sörözgetős, sétálós, lopott délutánokon egyre többet tudtak meg egymásról. Két teljesen idegen világ találkozott, első látásra semmi közös nem volt a két fiatalban. A lány a maga 20 évével csak 2 évvel volt idősebb , egy pokoli házasság , egy gyerek és egy szőrnyű válás miatt sokkal érettebbnek tünt a vékony, nevetős, nemtörődöm rockernél. Annak viszont a tiszta, gyermeki őszintesége üdítő másságot mutatott az addig igen képmutatónak megismert felnőttléttől. Csak a szabadság-és igazságszeretetük volt közös. Meg a lázadó természetük.
Időközben a városban egyre feszültebb lett a légkőr. Az emberek suttogva mesélték egymásnak,hogy bomlik a vasfüggöny, szomszéd anyaországunk nem toloncol már vissza. Egyre többen tüntek el, főleg fiatalok. Aztán néhányan előkerültek, megtörten, még dacosabb tekintettel, kopaszon. Ők nem szívesen meséltek arról, mi történt, miután elfogták őket…És családok kezdtek feketébe járni, mert volt akinek ennél is kevesebb szerencséje volt.
A fiú “szerencsés” volt. Ő a testvérével próbált kitőrni, és bár alig néhány méterre voltak a határsávtól, a figyelmeztető lövés hallatán, megadták magukat.
Szerencsés volt, mert az elszenvedett verés, a kétheti zárkai megaláztatások, meg hetente kétszeri rendőrségi jelentkezések semmi visszavonhatalant nem okoztak. Hacsak az elszántságának a növekedését nem nézzük annak.
A két fiatal együttléte mindenki szemét szúrta, lány anyukája nem értette, mit akar ettől a kölyöktől , fiú anyukájának nem tetszett a borjas tehén (nem az 56 kg.-s súly volt ám a baj ! ), mégis a Szervezet nézte a legrosszabb szemmel ezt a barátságot. Mindenki sejtette, hogy itt valami készűl.
Nem tévedtek. A terv megszületett, már csak az időt kellett kivárni.
(folyt. köv.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: