Mint utóbb kiderült, voltak még tanulnivalóik tájékozódásból, mert nyugat helyett délnek tartottak. Nagyváradról szépen gyalogoltak lefele, Aradra. Ide tartottak a magyar látogatók is, úgyhogy rövid utazás után “célba értek”. Mint rokont, vagy jóbarátot, úgy fogadták őket.
– “Fűrdés, kaja, irány az ágy, addig mi kiokoskodunk valamit.”-adták ki az utasítást a vendéglátók.
Ólmos mély álom telepedett rájuk és igencsak késő délután volt, mire felébredtek. A történet elsűlhetett volna nagyon rosszul , ha mondjuk rossz emberekbe botlanak, de úgy látszik, szökevényeink már négyen voltak, valahol útközben a jószerencse hozzájuk társult.
Újabb kiadós etetés után a fiatalemberek elmondták, hogy átnézték a térképet, és találtak egy olyan helyet, ahol elvileg gond nélkűl kitehetik őket, onnan egy-két órára folyópart, amellett szépen átsétálhatnak.
Sötétedésig sok mindenről beszélgettek, anélkül, hogy vendéglátóikról bármit is megtudtak volna azon kívűl, hogy valami vicces élményük volt valami Noából készűlt borral.
Amint a szürkület rátelepedett a városra, elindultak megkeresni a kinézett helyet. A vendéglátásért nem voltak hajlandóak elfogadni semmit, sőt adtak egy-egy almát , meg néhány szál Marlborot, azzal a kikötéssel, hogy azt csak odaát szabad elfogyasztani. Meséljem, milyen ajándék volt ez ???
Szökevényeink hát újból nekivágtak. A fáradtság még nyomokban bujdosott az izmaikban, de olyan hit költözött a lelkükben, hogy nem számított más semmi. Néhány óra után rátaláltak a Kőrös egyik ágára, meg a rengeteg magaslesre. Lassan haladtak, mert a töltés tetején nem mertek menni, hisz túl nyitott célpontok lettek volna, a víz mellett a sűrű fűzfák közt sok volt a madár, akik zajosan árulkodtak. A töltés másik oldalán settenkedtek, vagy a magaslesek mellett kúsztak, másztak. Már éjfél lehetett, mikor elbújtak újból a csillagok, a hold is puha, sötét felhők közé burkolózott. Az éjszaka feketébb volt a víznél,ami talán innen kapta a nevét is.
Kézenfogva, lassan lépkedtek,hogy ne csapjanak zajt, beszélgetni se mertek, csak kézszorítással kommunikáltak, meg jelekkel. Ez volt a szerencséjük, mert a földön előttük elnyúlva aludt egy határőr ( !!! ) Majdnem ráléptek, de észrevették és az ijedtségtől szinte ledermedtek. A fülükben dübörgő vérüket valahogy elcsendesítve, kikerülték a nyugodtan szuszogó, alvó embert és lábújjhegyen próbáltak elsietni, fel a töltésre, el, tovább. Majd látókörön kívűl lehasaltak a töltés oldalára, hogy magukhoz térjenek. Mert tudták ők, hogy élet-halál játék mindez, hisz nem kell ahhoz rosszindulat, elég az ijedtség, hogy valaki meghúzza a ravaszt.
Haragudtak a madarakra, akik miatt lassan haladtak, de nemsokára kiderült, ők a megmentőik, mert nemsokára felbukkant két járőr, kutya nélkűl.
A fiatalok lélegzetvisszafojtva lapultak a bokrok mögött, arra várva, hogy a két árnyék közelebb érjen, majd tovább haladjon. Iszonyatosan hosszú percek voltak, hisz olyan közel mentek, hogy tisztán kivehető volt minden szavuk.
Már sokadik határvonalnak vélt sávon mentek át, volt szögesdrótkerítés is, de még semmi jele nem volt annak, hogy helyileg hol tartanak. Pedig figyelték az eldobott szemétre írt szöveget, fontos, hogy milyen nyelven van.
Már- már azon tanakodtak, hogy talán át kéne úszni, mert elég szeszélyesen kanyarog a folyó. Persze senki nem akarta ezt elsietni, mert vizesen továbbmenni még nehezebb lett volna. Aztán hajnal három körül egyszer csak feltűnt egy táblácska a töltés tetején. A festék lekopott, senki nem tőrte magát, hogy újrafesse, de a szótöredék román nyelvre engedett következteni.
És ekkor, arra lettek figyelmesek, hogy előttük egy jó húszméteres felszántott sáv húzódik, ami a folyó túloldalán tovakúszik. Egymásra néztek és szaladni kezdtek. Odaát feltünt egy táblácska. Ellenkező oldalán szöveg, szép, fehérre festett betűkkel hírdette :
MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROKNAK TOVÁBBMENNI
TILOS !
Boldogan símogatták a magyar betűket, hisz eddig ilyet nyílvánosan nem láttak. És tudták, itt állnak a megálmodott világ kapui előtt.
1989 . november 15.-e volt, és azon a hajnalon senki nem volt hozzájuk hasonlóan boldog. Elkezdődött az új időszámítás.
