Mióta hosszú ünnepnapok követik egymást, alig férek a géphez. Felszököm, meglesem kedvesbaráti és ismerős-blogokat, a maileket, közben már toporognak a hátam mögött.
Összefoglaló :
Karácsony elött Kedves vidékre készült , háromnapos meló. Este későn szólt, hogy pakoljak, kissé bamba voltam, ráadásul fej – fog – és köröm(na jó, az nem )fájással nyűglődtem. Bepakolok, gyorsan, rutinból, nem nagy lelkesedéssel. Másnap este telefon : jól vagy? én is, puszi miegyéb. Gyerekekkel cincogunk, -tvnézés, kártyaparti, vihogás megint csörög. Döbbenek, fél tíz fele ritkán hívnak, Kedves az, már megijednék, erre üvölt, hogy hol az alsógatya ??? Mi van?-hát a zoknik mellet, vagy alatt, a másik zacsiban, dehogy nincs!DE NINCS!!!- Nahát, katasztrófa, holnap veszel!…
Másnap szép fagyos reggel, nap nincs, melegvíz se! Kicammogok a kazánházba, hát ugye a kiálló kütyüről, ami csöpögni szokott lóg szépen egy vidám, csúfondáros jégcsap. Na bumm…Kérdés mi fagyott el ? ? ?bennt,ahol nem látom….
Mire kedves hazajön, helyrejön minden, csak hát ugye kicsit hideg van bennt, a vasajtó szigetlés nélkül…ÁÁÁÁ mondjam ? mondtam… nem mondom…
Karácsony elött készülődés, szokásos: kiömlik, felborul, eltörik.
Bejgli új recept szerint összegyúr, berak hidegre. Másnap reggel előveszem. Láttatok már megkeményedett purhabot ??? na ez is olyan. Szomorkodom, mi lesz így veled, sebaj, melegítek egy kis margarint, adok neki még egy kis tejfőlt, sőt kap egy tojást is…gyúrom, gyúrogatom, hogy lehetek ilyen béna, felhívom a barátnőmet. -Te ez purhab, esküszöm, mondjuk már nem annyira, de szőrnyű.(persze csak titokban a fűrdőből, mert hogy néz má ki, telefonos segítséges bejli)
És tudjátok meg !!! én egy boldog, szerencsés ember vagyok ! Mert szenteste reggelén ez a csaj, aki már tizenkét-há, éve barátnőm, felpattan a bicajára ( rá lehet fagyni, meg csúszós az út is) és átteker 1 kmt, hogy segítsen! Hagyja saját félig sűlt- főtt dolgait, a dagadt ruhát, a 2 gyerekét és átjön.
Egyik legszebb karácsonyi ajándékom volt ! ( A másik a könyv Nagylánytól) Persze, bejgli rendben, -hagyd kelni melegen, addig egy kis kávé, Sangria, vihogás. Átmelegedett szívvel folytattam, tényleg szép lett meg jó az is. Meg Kedves feldíszítette a fát, aminek szintén külön sztorija volt.
Eddig általában K. vette a fát, bár volt két év, hogy sk. vágtuk ki, de az másik sztori. Na szóval K.-ről tudni illik, hogy ő úgy nőtt fel, hogy náluk nem volt Karácsony, szülinap meg ilyenek. Soha. Mellettem tanulta meg, sokszor jobban ámult, örült mint a gyerekek. Ő az, aki annyira ragaszkodik hozzá, hogy műfenyőre se lehet rádumálni. Tehát kiment (eddig), megvette, hazahozta. Én meg sápítoztam : túl magas, gyér, szúr, ÚÚúristen, hogy néz ki…Na, annyira nem komolyan, csak úgy inkább szertartásszerűen, mert utána meg csodáltuk, hogy ugye de szép!
Idén kitolt velem, elvitt kiválasztani. Már az úton mondtam, hogy ez nem ééér, így mi lesz a dünnyögéssel. Hát gonosz voltam és dünnyögtem az eladónak-aki igen undok volt, mégcsak nem is köszönt. Hát biztos, ami biztos, nem én lettem a szíve csücske, mert semmi se volt jó : az egyik túl hamar lehull, ami szép és formás, az túl nagy, csak akkora lehet, mint én, mert úgy fér be, meg drága, -mi lenne, ha idén alternatív karácsonyt tartanánk, mondjunk nem veszünk fát hanem hajtogatunk!-ezt se díjazta senki…aztán vettünk egy ügyeskét (nem is, tök béna, alacsony és terebélyes, nem, nem is ilyen vagyok) ami olyan mint én. Nem túl magas, de széles, meg itt -ott ki -lehullott, vagy csak őszült…Az ajándékok is kissé kínaiak voltak, (szok pici,olcó)de béke volt, csöndes meghitt vacsora. Közben felhívott egy régnemlátott ismerős, kissé hurrikánszerű a csaj, rögtön néztünk is ki az ablakon, hogy mászik-e be a zárt kapun (jé tényleg, azt meg letőrte a szomszéd, de visszahegesztették, most alig lehet kinyitni) mert tőle kitelik, de nem, csak rámgondolt.
Itt most megint jóhír jön! Manó idén először minden ajándékának örült, sőt három napig éjjel-nappal szorongatta őket. Eddig idő kellett, hogy megbarátkozzon az új dolgokkal. Kapott nagy puha rongybabát, tarka,szaladózsiráfot, meg betűtáblát szép, színes fabetűkkel. Mondjuk is ám az abc-t azóta! De ő is egyre több betűvel próbálkozik! És egyre ügyesebben totyog! Már alig kapaszkodik!
Hát így, telnek a napok, vége az évnek. Idén szilveszterre csak hárman leszünk itthon : Kedves, Manó, meg én. Nagygyerekek mennek bulizni, mi nem, sőt szakítottunk a többéves gyakorlattal, nem hívtunk senkit, valahogy nincs kedvünk ismét házigazdáskodni. Az egyik bepróbálkozó ismerősnek mondtam, hogy itthon leszünk, orgiát tervezünk Kedvessel, meg pihit és alvást! Nem merte tovább erőltetni 🙂 .
Na mennem kell, már megint toporgás, lejárt az időm, tervben van, hogy holnap még felszököm hozzátok kicsit!
