Bee happy!

Mindenkinek szép gyertyagyújtós vasárnapot!

Ha kér valaki töltött káposztát,csak jelentkezzen,igaz, kicsit sótlan lett 🙁

Na legyetek jók, ha tudtok !

 Kedves Hivatlan, nem ér medicin labdával dobálozni !

Hát elkaptam, és nehéz :

 1.- nem tudok beszélni a titkaimról, azért titkok, mert fájnak. (írok)

 2.-az első, (beteljesületlen) szerelmem akkora rombolást csapott, mint a bomba Hirosimában, évekig rombolt mindenkiben, aki túlélte.

 3.-14 évesen azt hittem összedől a világ, öngyilkos akartam lenni(majdnem sikerült)

 4.-2 nagy szerelem volt, egyikből se lett semmi ( igaz, sokat tanultam tőlük)

 5.- volt abortuszom (nem vagyok erre se büszke)

 6.-sokáig hittem, hogy ha anyagilag független lehetnék,  jobb lenne egyedül (ma már ez se biztos)

 7.-Próbálok kemény és határozott lenni, de egy szeretethiányos, magányos, félős nyuszi vagyok, aki néha még lusta is és úúútál mosogatni (még jó, hogy Kedvestől kaptam gépet )

 Van az úgy, hogy nem ér oda mindenkihez időben szegény Miku, ezért, ha idetévedtek, hagyott nektek egy kis ízelítőt :

 

 Festés félig kész…De mindjárt folytatom!

 Tegnap a tapéta kitolt velem, illetve én magammal. Hisz minek a bevált, kissé macerás, hagyományos ragasztó, mikor itt a kész ? Ja, hogy az semmire se jó ???Most már tudom. Igaz, jó néhány órámba tellett a tanfolyam…Meg némi bosszankodásba.

Ahogy az lenni szokott – ha nincs dolgom, ülhetünk itthon Manóval békében, ha van, akkor jön a meglepi vendég. Tudjátok milyen, mikor pici lakás felfordulva, nyakig maszatosan látogatót kap az ember ??? hát ha nem, megmondom : vicces. Hol a szék ? , hol a kávé? , szobába tedd le a kabátod, fogas kinnt a teraszon, ilyesmik…
Ha a vendég jó barát és kisírt szemmel jön a pár órával előbb érkezett gyereke után, hát nem illik pókot játszani…Meghallgat, megvigasztal…Közben sötétedik, manót kellene játszani- na nem arra gondoltam, hogy sántikálnom kellene, de Mikunap előtt elengedhetetlen némi ez-az beszereznivaló(virgács,csokika).
  Indulás előtt beesik Kedves, beismeri, hogy az általam annyira ellenzett beszerző akciója csupán 70000 ft veszteséget okozott. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ !!!!!!!!!!!!
  Hát igen, könnyen dühbe jövök és kiabálok.Legalább 10 percig. Ez az egyik legkevésbé szeretett tulajdonságom. De úúútálom, ha szépen kérem, ne üzleteljen olyannnal akiből az emberség legkisebb szikrája is hiányzik, persze, “én tévedek, a “Góré” nem olyan”, deeeeeeeeeeeeeeeeee, aztán mégiss . (Na nem a főnökéről van szó, az egy tök jó fej ürge.) Ez a pasi  egy szemétláda , akit így becéznek, egy kétszínű, lelketelen dög. Szidom ám, mint a bokrot , pedig tudom, hogy Kedves a hibás, mért nem….Na mindegy ez van.

Belenyugszom, nincs mit tenni. Az ember követ el hibákat – Kedves ritkán, de akkor ilyen nagyobbakat- vigasztaló, hogy nem szándékosan, csak a jóhiszeműsége…ÁÁÁ … Dühít, mert olyan szépen kértem, annyira tiltakoztam…

Van ám jó hír is : fiam esze megjött, visszament előző munkahelyére, túllépett a büszkeségén, a butaságán és hétfőtől rendezi a sorait. Meg jót beszélgettünk, egész komoly dolgokat mondott. Nekem ez volt a miku ajándékom !

Köszönöm a sok kedvességet, olyan jól esik, Manónak minden puszit átadtam. Ja és nincs bennem olyan túl sok energia, ezek az akciók is arra vannak, hogy leplezzem a lustaságom, a depisedő hangulatomat, vagy csak a dühömet, a feszültségemet adom ki ilyen furfangosan. 🙂

Hűha, itt irogatok, pedig még főznöm is kell, tegnap minden elfogyott! Na rohanok !

Kapar, kapar, tép, leszed. Kavar, kavar, felken, simít,

 tesa-szalagoz, rögzit.

Ez volt tegnap. Azaz emberi nyelvre fordítva, nagytakarításközben rájöttem, hogy hiába minden csodapuceváló szer, ha koszos a tapéta, hát az ronda. Mit tesz ilyenkor ember hülye lánya ??? Hát fest ! ! !

Tehát tapéta le – amit muszáj (ezért jó a fűrészporos ). Repedéseket kijavít, tapéta fel, ma meg festeni készűl.
Ja, megteheti, hisz tegnap a sok kapar-kavar közben elkészült jó nagy adag kaja mára is (Isten bizony se gipsz, se ragasztó nem került bele ! )

Kész szerencse, hogy egész évben bosszankodtam, hogy csúnya a fal, de nem baj, meglesz a falazás, vakolás, csempézés, egyebek ééés majd utána. Aztán ember tervez, dolgok meg csúsznak…Mit csúsznak ? Halasztva beláthatalan ideig – tuti, hogy ettől kapok egyszer idegbajt…De sebaj, azelőtt kitanulom a “Csináld magad, Mekk-mester” kézikönyvét és mire remegő kezű öreglány leszek, majd elmesélem a hátam mögött röhögő unokámnak, hogy “tanuld meg kicsim, az van jól megcsinálva, amit te csinálsz”.

Tehát így, megint megkattantam (családom már meg se mer döbbenni- igaz, már én is érzem a dolgok kissé visszás helyzetét, mert már majdnem titokban kommandóztam össze a hozzávalókat 🙂  ).

Recept : Végy némi ragasztót, tapétát, gipszet, ecsetet, hengert, festéket…

Bumm neked karácsonyi készülődés !

A nappaliból a virágok beköltöznek a hálóba, tetemes menyiség vagy a helyszűke miatt dzsungel filing – avagy hogy tegyük változatossá a szerelmi fészkünket ?

Süti illat helyett terjeng a diszperzit .

azt hiszem hülyébb már nemigen leszek 🙂

A NAP JÓHÍRE :

  MANÓCSKÁM ELKEZDETT ÖNÁLLÓAN, MAJDNEM LÁBON (a fájósat még kissé furán tartja) FOGÓZKODVA (kicsit pókemberesen)KÖZLEKEDNI !!!! AKAR JÁRNI ÚJBÓL !!!!

 Ma a reggelem egy kiadós idegbajjal indul. Édes kisfiam úgy ki tud hozni a sodromból, hogy azt már csak magister szinten  tanítani lehetne . Neki ez zsigerből megy…mit számít egy-két be nem tartott ígéret, egy kis kibaszás azzal, aki segít, a lényeg,  hogy azt csináljon, ami jólesik. Egy kis buli, egy kis délig alvás, semmi kötelesség. És hogy ehhez még társa is van! Szakad a cérna.

Na, de a harag árt az egészségnek, inkább nevessünk kicsit:  :

 TÉL
Wass Albert

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg…

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél

Adventi ének gyertyagyújtáshoz

 Uram! Add meg nékem,
hogy még egyszer
megszülessen bennem
szent fiad:
– a Lélek.

E földi létben
a másodszori születés
áldását kérem.
Fényesedjék bennem:
– a Szeretet.

A csodát ne lássa senki!
Elég csupán éreznem,
s nem húz többé porba
tőled kapott szent keresztem:
– az Élet. 

Hoztam nektek egy kis esti mesét, ha már advent, meg gyertyagyújtás. Jó olvasgatást, szép álmokat.

                                    Andersen: Két gyertya

Volt egyszer egy vastag viaszgyertya, aki jól tudta magáról, hogy kicsoda.
– Viaszból születtem, és formába öntöttek! – mondotta.- Jobban világítok, és tovább égek, mint más gyertya, nagy csillárban volna a helyem, vagy ezüst gyertyatartóban.
– Az remek dolog lehet! – mondotta a faggyúgyertya. – Én csak faggyúból vagyok, igaz, de azért többet érek másnál, akit csak háromszor mártanak be, mert engem nyolcszor mártottak meg, hogy elég vastag legyek. Meg vagyok elégedve a sorsommal! Hát hiszen előkelőbb és finomabb dolog viaszból születni, mint faggyúból, de hát elvégre az ember nem saját maga hozza magát erre a világra. Maga a szalonba kerül az üvegcsillárba, én pedig a konyhában maradok, s az sem az utolsó hely, mert hiszen onnan élelmezik az egész házat.
– Csakhogy van ám, ami fontosabb, mint az evés!- mondta a viaszgyertya. – A társadalmi szereplés! Ha az ember ott ragyoghat a társaság középpontjában, – ez már valami! Ma este itt bál lesz, nemsokára jönnek értem és egész családomért.
Alighogy kimondta, már jöttek is érte, de a faggyúgyertyát is elvitték. Az asszony maga fogta és vitte finom kezében, egyenesen ki a konyhára, ott állt egy kisfiú, kosárral a kezében, melyet teleraktak burgonyával, meg egypár almát is tettek közéje. A jószívű asszony adta a szegény fiúnak.
– Nesze egy gyertya is hozzá fiacskám! – mondta. – Édesanyád egész éjszaka dolgozik, szüksége van rája.
A kisleány ott állt mellettük, s mikor azt hallotta, hogy egész éjszaka, nagy örömmel mondta: – Én is fennmaradok egész éjszaka! Bál lesz nálunk, és széles piros szalag lesz a ruhámon.
Csak úgy sugárzott az arca! Nagy örömben volt! A viaszgyertya nem tud úgy ragyogni, mint két gyermekszem!
– Nagy öröm ilyet látni! – gondolta a faggyúgyertya. – Sohasem felejtem el, mert ilyet úgysem látok többet.
A kosárba helyezték, rátették a födelet, és a fiú elvitte.
– Vajon hova visznek? – gondolta a gyertya. – Szegény emberekhez, hol talán még réztartót sem kapok, mialatt a viaszgyertyát pedig ezüstbe teszik, és csupa előkelő uraság lesz körülötte. Nagyszerű dolog ám, ha előkelő urakra világíthat az ember. De hát az én sorsom az, hogy faggyúból, és nem viaszból öntöttek.
És a gyertya szegény emberekhez került, egy háromgyermekes özvegyasszonyhoz, kicsiny, alacsony viskóba, amely éppen átellenében volt az úri háznak.
– Isten áldja a jó asszonyt azért, amit nekünk adott! – mondta az anya. – Remek gyertya! Egész éjszaka fog égni.
És meggyújtották.
– Pfuj-pfuj! – utálkozott a gyertya. – Ocsmányszagú kénes gyufával gyújtanak meg. A viaszgyertyával odaát az úri házban nem mernének ilyet tenni.
Ott is meggyújtották a gyertyákat, kiragyogtak az utcára, a kocsik cifra báli vendégeket hoztak, a muzsika szólt.
– Most kezdődik a tánc! – gondolta magában a faggyúgyertya, és eszébe jutott a gazdag kisleány sugárzó arca, mely sugárzóbb minden viaszgyertyánál. – Ezt sohasem látom többé!
De ekkor a legkisebb gyerek, egy édes leányka, odajött a többiekhez, megölelte a bátyját meg a nénjét, valami nagyon fontosat akart nekik mondani, amit csak súgni lehetett: – Képzeljétek csak, ma este főtt burgonya lesz vacsorára.
Arca boldogságtól ragyogott: A gyertya fénye éppen ráesett, s gyertya olyan örömet, olyan boldogságot látott, mint odaát a gazdag házban, amikor a gazdag kisleány így szólt: – Bál lesz nálunk, és széles piros szalag lesz a ruhámon.
– A főtt burgonya is éppen annyit ér! – gondolta a gyertya. Hiszen a két kisleány egyformán örül! – És tüsszentett rá egyet, azazhogy azt akarom mondani sziporkázott egyet, több nem telik egy faggyúgyertyától.
Megterítettek, és elfogyasztották a burgonyát. Ah, hogy ízlett! Valóságos ünnepi lakoma volt, és aztán a tetejibe mindegyik egy almát kapott, és a legkisebbik elmondott egy verset:

Jó Istenkém, hadd dícsérjünk,
Ételt-italt adtál nekünk.
Ámen!

– Ugye szépen mondtam el, anya! – kiáltott a kicsike.
– Ezt sohasem szabad kérdezni, vagy mondani! – mondta anya. – Csak Istenre kell gondolnod, aki ételt adott, hogy jóllakhassál.
A gyermekek lefeküdtek, csókot kaptak, és mindjárt elaludtak, de az anyjuk egész éjszaka varrt, hogy kenyeret keressen magának, és a gyermekeknek. És a szomszédból, az úri házból átfénylettek a gyertyák, szólt a muzsika. A csillagok egyforma fényt, egyforma áldást sugároztak a gazdagok palotái és a szegények viskói fölé.
– Alapjában véve nagyon szép este volt! – mondta magában a faggyúgyertya. – Vajon a viaszgyertyáknak jobb dolguk van-e az ezüstös gyertyatartókban? Szeretném tudni, mielőtt leégek.
És a két gyermekre gondolt, kik egyformán boldogok voltak, bár egyikre viaszgyertya, másikra faggyúgyertya szórta sugarát.
Hát, ebből áll az egész történet.