Bee happy!

Találtam :

Egyik nap egy idegen kutya jelent meg a házunk előtt. Látszott rajta, hogy ápolt, jóllakott.
– Eltévedtél, kutyus? – mondtam neki, és beengedtem a nappaliba. A kutya rögtön otthon érezte magát, lefeküdt az egyik sarokba, és aludt egy órát. Amikor felébredt, kikérezkedett, és el is ment.
Másnap ugyanabban az időpontban ismét megjelent nálunk a kutya, megint beengedtem, aludt egyet, majd eltávozott. Így ment ez még két héten át. Egyszer a nyakörvére akasztottam egy cetlit ezzel az üzenettel: “Kedves gazda! Az önök kutyája minden nap hozzánk jár aludni.”
A következő napon a kutya egy másik cetlivel tért vissza, amin ez állt:
“Ez a kutya öt gyerekkel lakik együtt, sosem tudja magát kialudni. Holnap én is eljöhetek? A gazda”

 Kardfogúnyuszi kérése már csak hab volt ma reggel.

Hogy mit szeretek bennetek? Blogoló ismerős, vagy ismertlen, de rendszeresen olvasott társaimban ?

Hát azt, hogy sokszor egy rugóra járunk. Ma korábban sikerült ide huppanni, mondom gyorsan kávét hozok, utána nézelődőm.

Tele volt  az oldal friss kávéval! Mosollyal ! 🙂

Gyakran volt, hogy történt ez-az, mondom téma van, jövök, írom.

De a fránya kíváncsiságom legtöbbször legyőz, ezért előbb bekukkantok hozzátok.

Hát láss csodát, legalább 2-3 helyen téma kifilézve, hempergetve, ropogósra sütve :-). Így már nem írtam, vagy csak valami vicceset raktam be, oldószernek. Közben meg jókat vigyorogtam, hogy bizony, ugyanazt a mókuskereket pörgetjük mindannyian, csak színesbe! 🙂

Mintha valami cicát is ígértem volna, hát tessék!

 Ki, hogy mezteleníti le itt, vagy máshol a lelkét, az a magánügye.

Ha esetleg egy-két sebet látva belénk is sajdul valami, az azt jelenti, hogy nekünk is van.Vagy seb vagy csak heg.

Lehet, hogy már kiírtottuk, eltemettük, a gaz is belépte, mert ugyan idegen sírnál ki ápol virágot… De elég egy hang, egy illat, egy csacska mozdulat, és akár évek  mérhetelen messzeségéből  is visszaköszön, hirtelen beleborzongunk, belepirulunk, aztán akár már sápadunk is.

Jól megszabályozott életünkben nem biztos, hogy van helye egy ilyen emléknek. Vagy csak ennek nincs! Mert lehetett volna az élet, de meg kellett halnia. Hagytuk, hát most ne sirassuk.

Vagy csak olyan halkan, hogy mi se nagyon halljuk.

sok szeretettel mindenkinek:

object width=”425″ height=”355″>

   22 évvel ezelőtt én voltam a legbüszkébb és legboldogabb kismama.

Csak nézegettem azt a drága pici emberkét és próbáltam elhinni, hogy ő az én fiam, fiacskám…Gyönyörű volt és formás és az enyém!

Világgá kiáltottam volna boldogságom, hisz senkinek nem volt ilyen szép gyereke!

A látogatóimhoz is szinte tánclépésben szökdécseltem ki, hisz nyomát se éreztem az éjszakai szülésnek, annyira túltengett bennem az adrenalin.

Hiába voltam még előző nap egy éretlen csitri (mint most a lányom), reggelre már felnőttként tudtam, hogy életem főszereplője már nem én vagyok!

Azóta elrepültek az évek, pontosan 22, már nem kicsi, néha mintha már nem is az enyém (más formál jogot erre a szóra 🙂 ugye, Kóborka? ). Már alig merem megsimizni, megölelgetni. Hisz felnőtt férfi az én édes “kicsim” :-).

Kár hogy a vágyakat nem tudom materializálni.

Akkor megkaphattál volna mindent.

Így kénytelen vagy beérni ezzel a dünnyögő, hisztis anyának a szeretetével.

Azért remélem, nem bántad meg, hogy akkor hozzám kérezkedtél.

Én nem cserélnélek el, az biztos! ( Még ha dünnyögök is néha)

Isten éltessen nagyon sokáig, “kicsim” 🙂

LASSÚ TÁNC

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan…

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: “Hogy s mint?”
Meghallod a választ?
Mikor a nap végetér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid..
A zene elillan…

Szoktad mondani gyermekednek, “majd inkább holnap”?
És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a
barátságot,szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: “Szia”?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy
perc alatt.
Az Élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Halld meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.

 
 

( Nem ismerem a szerzőt, véletlenűl akadtam rá, de tetszik. Bocs, ismeretlen ! )