-Ha képes vagy rá, hogy a napodat kávé és más izgatószerek nélkül
kezdd,
-ha vidám tudsz lenni, fittyet hányva fájdalmaidra,
– ha meg tudod tenni, hogy nem panaszkodsz, s nem untatsz másokat a problémáiddal,
-ha nap mint nap meg tudod enni ugyanazt az ételt, s még hálás is vagy érte,
-ha meg tudod érteni, hogy szeretteidnek sokszor nincs idejük rád,
-ha képes vagy felülemelkedni azon, hogy az emberek néha rajtad töltik ki haragjukat amiatt, hogy valami nem sikerült nekik,
-ha harag nélkül viseled, hogy kritizálnak és hibáztatnak Téged,
-ha képes vagy elfogadni a világot annak összes hazugságával
és álságával együtt,
-ha a feszültséget képes vagy gyógyszer nélkül levezetni,
-ha el tudsz lazulni alkohol nélkül is,
-ha altató nélkül is tudsz aludni…
…Szóval, ha minderre képes vagy, akkor…
…alighanem Te vagy a család kutyája… 🙂
Na, viccet félretéve, nyavalygunk, szomorkodunk.
Ilyenkor, a szürkeségben, mintha kiszöknének az egyébként jól elzárt csontvázaink és csúfolodó zörgésükkel vitustáncot járnak elvékonyodott idegeinken. Legyengülten, bénultan hagyjuk, röhögjenek csak rajtunk, de nem sokáig, aztán sikerül némelyiket végleg kihajítani, a többit meg jól visszagyömöszölni.
Ilyenkor, a szürkeségben, mintha kiszöknének az egyébként jól elzárt csontvázaink és csúfolodó zörgésükkel vitustáncot járnak elvékonyodott idegeinken. Legyengülten, bénultan hagyjuk, röhögjenek csak rajtunk, de nem sokáig, aztán sikerül némelyiket végleg kihajítani, a többit meg jól visszagyömöszölni.
És elégedetten a zárt szekrényajtóra vigyorogni : hihi, a kulcs nálam van, és leragasztottam a kulcslyukat is !!!
Mert mit nekünk pár zörgő csonti, nekünk dolgunk van, vár a munkánk, a család, vagy pont a kutyánk, cicánk és a barátokról még nem is beszéltem !
Mert bizony ők is várnak. Hányszor megígértük, hogy átmegyünk, vagy csajos napot tartunk, vagy hívlak, írok, (esetleg kommentelek, de nem megy az összeadás )meg hány értékes embert, meg a velük eltölthető időt mellőztünk a téli depi vagy az önsajnálat, vagy a lustaság miatt. Hát ideje felállni, kitárni az ablakot, meg a szívünket és megajándékozni önmagunkat igazi önmagunkkal.
Kedves Zöldszilva, ne aggódj, megkaptam a képeslapod, nagyon örültem neki, elvileg ment is egy köszi lap. 🙂
Kedves Csoja, Jega, Hívatlan ( amúgy nem félek, bibi), Péntekke, Csillagfény,Feketezseton, köszönöm a kedves szavakat, neked is Emese.
Mert hiába tudom a józan eszemmel (ami van ! -hihetelen néha), hogy nem én voltam a hibás, de a “tehettem volna jót, sőt tennem kellett volna”, érzés mindig bekopog névnapom előestéjén.
Most kissé magányos is voltam, Kedves Majdnemnyuszi városába volt megint, a családom többi tagja késő délután ért haza, legjobb barátaim is csak hétvégén jönnek, tehát Manóval kettesben volt időm agyalgatni. Meg a hírek, a tv-ből, a szomszédból, annyi súlyos tragédia, a napfényhiány… A január már évek óta nehéz időszak amúgy is . Idén azért könnyebb, csak puha felhőként libben felém, és gyorsan tovább áll, igaz, tudatosan fújom, hessegetem, nem engedem, hogy sűrű, sötét égbolttá záruljon a fejem fölött.
Inkább így, ide irom, titeket frusztrálva( bocsi ) de legalább kipakolva.
Na nyomás , vár az élet! 🙂
Elkezdtem olvasni, már majdnem elégedett voltam magammal, mikor megtudtam a végét. :-))