Ki, hogy mezteleníti le itt, vagy máshol a lelkét, az a magánügye.
Ha esetleg egy-két sebet látva belénk is sajdul valami, az azt jelenti, hogy nekünk is van.Vagy seb vagy csak heg.
Lehet, hogy már kiírtottuk, eltemettük, a gaz is belépte, mert ugyan idegen sírnál ki ápol virágot… De elég egy hang, egy illat, egy csacska mozdulat, és akár évek mérhetelen messzeségéből is visszaköszön, hirtelen beleborzongunk, belepirulunk, aztán akár már sápadunk is.
Jól megszabályozott életünkben nem biztos, hogy van helye egy ilyen emléknek. Vagy csak ennek nincs! Mert lehetett volna az élet, de meg kellett halnia. Hagytuk, hát most ne sirassuk.
Vagy csak olyan halkan, hogy mi se nagyon halljuk.
Lehet, hogy nem véletlen, hogy kinek az írása jut el hozzánk… Még az is lehet, hogy egymásnak segítünk gyógyulni, felejteni, másképp látni, újraértékelni, elengedni, megérteni, megbocsájtani…
Én is ezt gondolom,és ezért járok vissza újra és újra olvasni több blogot.Így /még/ ismeretlenül lehet hogy saját sorsom olvasom. Vagy újraértékelem és elengedem,megértem és megbocsájtom! Köszönöm Nektek! Márti