Bee happy!

 Mikor az Isten aluszik,
Mikor a pap is hazudik,
Mikor választani indulsz,
Mikor apád ellen fordulsz,
Mikor ellenem vétkezel,
Mikor majd rám emlékezel.

Mikor halált visz a golyó,
Mikor mérget hány a folyó,
Mikor éhen hal egy szegény,
Mikor ölni megy a legény,
Mikor temetik a zenét,
Mikor torkig ér a szemét.

Szóljon a harang, mikor a Múlt visszatér.
Szóljon a harang, mikor a bosszú enni kér.
Szóljon a harang, mikor erdő-mező sír.
Szóljon a harang, mikor tátong már a sír.
Szóljon a harang, mikor a gazdag adni fog.
Szóljon a harang, mikor a gyilkos térdre rogy.
Szóljon a harang, mikor elszorul a szív.
Szóljon a harang, mikor a harag harcba hív.

Mikor Szent Kristóf napja jön,
Mikor a tavasz beköszön,
Mikor csavargók nevetnek,
Mikor szeretők ölelnek,
Mikor el kell mennem tőled,
Mikor majd télen visszatérek.

Mikor kiszárad majd a szám,
Mikor nem másra vársz, csak rám,
Mikor a vesztes megbocsát,
Mikor a hitetlen mond imát,
Mikor bort töltök magamnak,
Mikor nekikezdek az utolsó dalnak.

Szóljon a harang, mikor esőt hoz a szél.
Szóljon a harang, mikor víz folyik, nem vér.
Szóljon a harang, mikor véget ér a gyász.
Szóljon a harang, mikor kezdődik a nász.
Szóljon a harang, mikor a kisgyermek totyog.
Szóljon a harang, mikor nagyapja mosolyog.
Szóljon a harang, mikor a költő születik.
Szóljon a harang, mikor az angyalok elviszik.

Szóljon a harang… Szóljon a harang…
Szóljon a harang… Szóljon a harang…
Szóljon a harang… Szóljon a harang…

Tegnap sok ilyen-olyan, jövős-menős dolgom volt. (Többnyire nemszeretemesek) De volt benne néhány perc, ami miatt szép volt és felejthetetlen.

A nap szépen sütött és a bankban kedvesen, gyorsan (!!!) végeztek a dolgaimmal. Csámpáztam hát a soroksári téren, kerestem egy bizonyos buszmegálót, de igen ráérősen, hisz a fogdokihoz “igyekeztem”, neki még bőven később kezdődik a rendelése. Nagyon elégedett fejet vágtam, kissé  mosolyogtam is magamban (remélem olyan monalisásan, és nem a bevettem-a-dilibogyómat-osan) .

  Szeretem a tereket, főleg ha gondozottak, és jó nézni, hogy a régi házak homlokzatát szépen felújítják. Pont a templomot bámultam, meg a vele szemben levő, gondolom hozzátartozó házakat, mikor elkapott egy érzés, hogy bemennék. Persze, az ajtó zárva, mert az már nem egyértelmű, hogy az ember csak úgy besétál, leül elmélkedni egy padra, vagy csak megcsodálja az épületet. Már kissé fakult a mosolyom, de pont ahogy hátat fordítottam neki, felcsendült a harangjáték ! Mintha válaszolt volna az előző bemegyek érzésemre (pedig három óra volt, gondolom a véletlen csak az volt, hogy én, ott, akkor).
  Kedvesen, símogatóan búgtak, zengtek a harangok, de nem szomorúan, mint ahogy én emlékeztem, hanem olyan frissen, boldogan, mintha szerelmes tinédzserek évődtek volna. Kata képe ugrott be, nem tudom miért, és keresni kezdtem a vízköpőket…(Nem találtam, lehet ezen a templomon  nincsenek is).
  Én ott álltam, néztem az égre törő tornyokat,  kupolát, eget, fürdettem lelkem a zenében, arcom a napsütésben, körülöttem meg sietős, fáradt arcú emberek kissé döbbenten vetették rám pillantásukat, de már siettek is tovább, gondolom furcsa volt, hogy én így ráérek.

 Előszőr is kedves Zöldszilva!

Én lennék a legboldogabb, ha majd egyszer nyomtatnád az én írásaimat. 🙂 . Már úgy, ahogy én gondolom. 🙂

(Még ha nem is tapétának, hihi ) De ezek az okosságok  többnyire idézetek, amiket más ír, de abban a szellemben, ahogy én is gondolom. Pölö ez is :

Stuart & Linda Macfarlane

Tegnap jól elvarázsolt a tavasz, még akkor is, ha lesz bőjtje.:-)
Kapirgáltam a kertben, gereblyét sétáltattam az udvaron, meg Manót, de ő idén is csak kicsit marad kinnt, sőt, szegényke, most még fáradékonyabb, mint eddig.

Na szóval, napfény, meleg, minden ami csak kell. Láttam egy árva, tétova lepkét is! Igaz, csak olyan kis sárga, talán káposzta lepke volt, de én jól rávigyorogtam, közben már szinte láttam is szegény mérges parasztbácsit, aki csóválná a fejét, a tipikus “hülye városi” nézéssel. De én örültem, mert annyi kis öröm várt kinnt. A száraz falevelek alól bizony kidugták levélkéiket a jácintok, nárciszok, tulik, a rózsa is bontogatja rügyeit (remélem már nem fagy le).Ott szöszöltem, miközben a gondolataimat  szabadon engedtem, lepke nyomán, madár mellett, hadd  szálljanak, keressék a helyüket, rázzák le a dühüket, fásultságukat, teljenek fel mosollyal, szépséggel, jósággal.

 Nagylányomnak is sikeres napja volt, majdnem minden tantárgyból kapott egy-egy 4-es, 5-öst. Pedig ő nem az a tipikus mintadiák! De tavalyhoz képest, ég és föld!

 Tehát egész nap olyan vigyorgós, libegős kedvem volt, Kedves nézett is este, “mit pisolyogsz ennyire???” -készülsz valamire???- na, hát, most meséljem, hogy fű, fa, virág, meg lepkék, madarak ??? – hülyének is nézett volna, így inkább vigyorogtam egy titokzatosat, és hozzábújtam.

   Éjjel meg ráakadtam Müller Péter Mesterkurzusára,(Paxtv) 2006-os előadás volt,  Elveszett generációk címmel. Mintha a reggeli gondolataimat folytatta volna. Élveztem az előadást, még így, tévén át is magával ragadó!
  Mondjuk, elfogult vagyok vele, hisz szeretem a könyveit és nagyon szimpatikus számomra a hithez való viszonya, ami nincs konkrét vallás keretei közé szorítva,sőt.  Hiszen a keret óvja ugyan  a benne levőt, de elválaszt a környezettől. Már gyerekoromban ez volt az egyik legfőbb döbbenetem, hogy miért van annyiféle vallás, és az egyik miért haragszik a másikra, vagy miért gondolja, hogy az övé jobb. Hiszen bármilyen nyelven mondjuk a pitypangra, hogy sárga, attól az még nem lesz  piros. 🙂

Na, ez volt tegnap, de bizony vissza a jelenbe, nyomás dolgomra 🙂 !

“– Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem egyszer anyát.
– Magról vetik – nevetett rám.
– És honnan szerzik hozzá a magot?
– Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
– Öntözni nem is kell?
– Dehogynem. Jó szóval.
– Nem könnyel?
– Ments ég! A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
– Hát palántázni kell a szeretetet?
– Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem a  szeretet, kihűl a föld.
– Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
– Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.
– Elsősorban mi hát a szeretet?
– Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
– És mi a szeretet másodsorban?
– Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
– Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
– Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a mintát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.
– Mégis érdemes szeretni?
– Csak azt érdemes. “

– 3 évesen: Amikor a tükörbe néz, egy királylányt lát

– 8 évesen: Amikor a tükörbe néz, Hamupipőkét látja.

–
15 évesen: Amikor a tükörbe néz, egy rémséget lát. (-Anya, ilyen fejjel
nem mehetek
iskolába!)

– 20 évesen: Amikor a
tükörbe néz, azt látja, hogy ” túl kövér/túl sovány, túl alacsony, túl
magas, túl egyenes/túl göndör” – de mégis úgy dönt, hogy attól még
kimegy az
utcára.

– 30 évesen : Amikor a
tükörbe néz, azt látja, hogy” túl kövér/túl sovány, túl alacsony/ túl
magas, túl egyenes/túl göndör” – de úgy érzi nincs már ideje
változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára

-40 évesen: Amikor a
tükörbe néz, azt látja, hogy ” túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl
magas, túl egyenes/túl göndör” – ám azt mondja, ” de legalább tiszta
vagyok” és kimegy az utcára.

– 50 évesen:
Amikor a tükörbe néz “saját magát” látja, és oda megy ,ahova akar.
– 60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik akik nem
láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép a ajtón és meghódítja a
világot.

Életfilozófia:
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor
kalapot…………..

 Kedves Lili !

Igazad van, régen írtam róla. Miért is ??? Hát mert az az újság,  hogy nincs újság…Illetve van, csak ilyen kis hétköznapi, apró örömös.

Lábacska még mindig feszes, Manó makacs, alig hagyja tornáztatni. 🙁  . Balhézunk is! De már van haladás, mert jár, sőt siet. 🙂 Úgy, mint egy sánta nyuszi. Egyik lábát teli (lúd)talppal odacsapja, másikkal lábújjhegyen tipeg. Vicces, megpróbálok majd vidit betenni (ha a fijjam segít, egyedűl béna vagyok, nem tom hol a kábel, meg ilyenek).  A távirányító megszerzéséért is megy a harc, képes volt felmászni minap a nyuszilábával a fotel karfájára, ott egyensúlyozott lábújjhegyen, miközben felcsimpaszkodott a könyvesszekrény számára alig elérhető magasságú polcára, hogy leszedje, az egyébként előle elrakott tárgyat. (remegve lestük, hogy le ne essen, de nagyon ügyi volt):-)

Amúgy meg elkezdte mondani a hét napjai : é-őőő, ke, sssz, (minden szót amiben cs betű van: pl csiga, csillag egy hanggal jelez KHmm szerűen), khmmm, ééé, sz-o, ÁÁÁ. Sőt, érdekes, mert mutatja is őket az újságban és tudja, hogy melyik másik! 🙂

Balhézom vele, hogy legalább a pénteket pé-nek mondja, már csak miattad is Péntekkém, de még hiába 🙂

Ja, és nincs olyan újság amelyikből pillanat alatt ki ne keresné az internetes elérhetőséget, mutatja a www.bla-bla.hu.-t és mondja, hogy hihihi-o- úúú-t. 🙂

   Lehet, hogy nem beszél, de már olvas???
Nagy kedvenc a mesék mellett (Mulán, Áriel, Thomas, Elmo- kisgyerekesek előnyben, hihi) a különböző kvízműsorok, főleg a Vágóé (Legyen ön is milliomos), ezt gépen is szoktuk játszani, nagy örömére Manónak, mert majd kiugrik a bőréből, mikor meghallja a jól ismert zenéjét. És lökdös, hogy válaszoljunk már, meg mondogatja, hogy mi a válasz betűje. Legtöbbszőr jól !!! Bezzeg a Honfoglalót nem szereti, abban nem segít 🙁 
 Persze, lehet, hogy mindezt véletlenűl, de olyan jó hinni, hogy talán mégse! :-).
Amúgy nagyon szereti a betűtábláját, lassan sikerűl azokat a huncut betűket visszatuszkolni a helyükre is.(kisebb-nagyobb segítséggel, de már tudja, mi hova való, és egyre többet sikerűl kimondani) 🙂

Legóval se boldogulunk még,  de a nagyobb építőkkel igen ! Már nem csak szét, hanem össze is! 🙂

Ceruzával, rajzolással nem sok sikerélményünk van, a gyúrmát meg szabályosan utálja 🙁

Ja és tegnap este, lefekvés előtt, önállóan levetette a nadrágját és hanyattfekve, égnek álló lábakkal várta, hogy tegyem a dolgom! Közben meg mondogatta, hogy pfűűű, mert a pelus bizony pfffűűű.! 🙂

Hát így telnek a napok. Most kicsit jobb az étvágya, kevesebbet balhézunk az evésnél, de változatlanul a kenyérért él-hal. Jobban örül neki, mint a csokinak.  A kanálfogás se a kedvence 🙁

Amúgy kedves, jókedvű, mosolygós, nevetős, csupa szeretet. (“Kissé” hisztis- ha nem az van, amit ő akar). Nagy zsarnok, de imádnivaló. 🙂

Az élet nem nehéz, csak nincs rajta fogás.

 Már nem félek  !!! És nem is fáj annyira !!!! És nagyon örülök !!!!

És nem kezdünk éssel mondatot !!!! de ha örülök, ugrál a lelkem, így jut eszembe, szép sorban. És rendet rakok ! Mert már ideje ! Magamban,  testemben, lelkemben, na meg a házban és az udvaron.
 
Na, azért nem mindent ma, csak szépen sorban, kis lépések, kis lépések …