Kedveseim, rossz, hogy nem tudok azonnal válaszolni, este nagyon ritkán tudok ideülni.
Most a teljesség igénye nélkül igyekszem, de előre bocsájtom, amit már Hívatlannak is mondtam, hogy bizony elkellne a Cavinton…Tehát, bocs, ha valakit kihagyok, meg ilyenek.
-Péntekke, várok : ), és jó, ha szárnyal :-), még jobb, ha értelmesen :))
-Motyikám, akit én megkedvelek, azt nehezen utálom meg, de azért egy ilyen velencei út után tényleg ne legyél telhetelen ( nagyon )
-Hívatlanka, Manó elkapta a hasmarst 🙁
-Jega, ami miatt beraktam a döbbenéseimet, az inkább arról szól, hogy egyre több baromság között élünk, már lassan utópisztikusan elrontjuk ezt a szép világot, minden menő ami mű, csak a természetes és fontos dolgokat cserélik le körülöttünk.
(Azt viszont nem értem, miért is kell lehajtanod a fejed?)
-Gagó, Lili, én is úgy gondolom, hogy a dolgokat az ízükért szeretem. A valódiért nem kell cserébe a szép, de mű. Akkor is, ha csíp a hagyma, szúr a rózsa, bársonyos a barack. Azt hiszem keresek ide egy kis Zoránt…És nem azért mert múlnia kell, csak mert sötét nélkül nincs fény.
-de külön figyelmet érdemel Zöldszilva Maxfaktoros megjegyzése, az tetszett 🙂 mert ott a másik oldal is:-) mosolyogva is lehet 🙂
Na mára ennyi, ja és a békás képnek én a Nagy Ő címet adnám.
Ilyen nincs! Meglátszik, hogy ma egész nap “kapcsolatban” voltunk! Bocsika Manócskától, nem akartam megfertőzni.. :)) De hogy szinte ugyanakkor ugyanazt a zenét tegyük fel…. no ez már valami! :)))
Itt is meghallgattam! Szép! Márti
Ahogy hagyom magam felemelni a zene szárnyaira, nem tagadom, minden elmúlt pillanatért kibuggyan egy-egy könycsepp a szememből…
Most jovok Hivatlantol, es nini…!!
Kedves Magnoli, azért kell lehajtanom a fejemm mert az írásod szerint mi a szerencsés kiválasztottak közé tartozunk, ami igaz is,de nem vagyunk hálasak ezért,alamizsnával adakozunk,sőt sokan azt hiszik felsőbbrendűek, pedig csak ide születtek szégyellem megam mert nem tudok tenni a világ nyomorultjaiért semmit.
Kedves Jega!
Én úgy gondolom, hogy nem a mi dolgunk tenni a világ nyomorultjaiért.Túl kicsik vagyunk. Mert minden napnak megvan a maga feladata,és a saját feladatokat hozza az élet nap mint nap.Ránk méretezettek,néha csak egy kis áldozatot kérnek, néha nagyobbat. Csak nyitott szemre, és szívre van szükség. De látom, ez benned megvan, teszed a dolgd, ha mindenki így tenne, boldogabb világban élhetnénk.Én egy számomra nagyon kedves embertől tanultam meg az aranyszabályt, hogy segíteni a ránkszorulókon kötelességünk.Mindenkinek annyi, amennyi a saját erejéből tellik.Nem több, nem kevesebb.
🙂 Néha elég egy mosoly, vagy egy kinyújtott kéz.Puszillak.