Ez a hét azt hiszem, a fájdalom jegyében zajlik majd… De ha túlélem, (márpedig túl fogom!) utána majd több okom lesz mosolyogni. Nem vagyok mazochista alkat , sőt, azt hiszem a fájdalomtűrő küszöböm is elég földszintes mostanába és hát …na szóval tele van. A micsodám …Szerdán majd bővebben erről.
Hidegebb van, mint szeretném, és nagyon várom a tavaszt. Meg a meleget. Meg a virágokat, méhecskéket, lepkéket. (félrebeszélek, hogy ne mondjam a frankót)
Nem megijedni, nem hibbantam meg, csak kicsi vagyok, meg éhes, és fázom…
Ja és ffffffffféééélllleeeek!!!
(ciki)
Na pá!
Ja és ffffffffféééélllleeeek!!!
(ciki)
Na pá!
🙁 Nem tudom pontosan, hogy mitől félsz, de félek veled együtt, mert akkor csak a fele félés marad meg neked.
Átvenném a másik felét ha lehet! 🙂 Gyönyörű a kép, elcsórtam… Jó lenne, ha közelebb lennénk, most elmondhatnád, mi fáj! Olyan messze van szerda! Nincs kedved írni? (Vagy lehetőséged?)
Bármitől is félsz fel a fejjel. Borúra derű jön. Légy hamar túl rajta bármi is az.
Kedves Magnoli!
Remelem, nem nagy a baj, tudom, nem nyugtat meg, de en is felek. Felunk, es ez azt jelenti resen vagyunk! Nehogy elkovetett hibakat, ujra elkovessunk. En, legalabbis ettol felek. Puszi
Gyógyulj meg Magnoli!