Ott, ahol a Ferencváros
hinti báját szerteszét
egy pazar, nagy pince mélyén
három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér
pajkos, fürge és bohó![]()
s mint az ifjúsághoz illik
folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett
egy csemege-bolt
ahol csupa elsőrangu
finom holmi volt.
Egyszer, éjjel a legelső
fürge patkány útrakelt,
hogy a boltból átcsempésszen
egy kis fínom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
elkerülve minden zajt
megevett egy adag sajtot
rá volt írva “Gróji sajt”. 
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt -
mert a finom gróji sajt
az hamisítva volt!
A második ifjú patkány
bánatosan útra kelt,
hogy a boltból átcsempésszen
ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
mert a bölcs mindig vigyáz
nekiesett egy gyümölcsnek
rá volt írva “Ananász”.
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt –
mert a finom ananász is
hamisítva volt.
A harmadik ifjú patkányt
lesujtotta a dolog.
Sírni kezdett: “Nem élem túl
én is inkább meghalok.
Társak nélkül, egymagamban
így az élet mit sem ér?”
S hősiesen patkánymérget
vett a boltba háromér’.
Ez a patkány ma is él még
hogyha meg nem holt
mert a patkányméreg is csak
hamisítva volt!
Köszönöm Drága a lapot, most nem vagyok képes hasonló szépeket írni, ezért csak annyit írok: nyugi, gondolok Rád, és remélhetőleg holnap beszélünk is! Puszi
Ez tunderi!