Elmúlt a hétvége…

 Kedvesem boldog és elégedett, minden jól sült el (még nekem is )
A meghívottak nagy része eljött, jó volt a hangulat. Ketten hiányoztak családostól, ez okozott is némi orrlógatást, de rászóltam, hogy kicsim, ne azért szomorkodj, ami nincs, inkább örülj annak ami van! Ölelkeztünk és vigyorogtunk. Volt még aki nem ért oda, közte az a két ember, akit én nem szeretek, mondjuk nem is hiányolta őket senki. Úgyhogy kaja, pia, tánc, jó kis beszélgetések, meghatódott Kedves tortát kap, kettőt is, azt se tudja melyiken fújja előbb – na nem a gyertyát, “az égjen még egy kicsit”, inkább a tüzijátékot, mert ő azt akarja 🙂

 Hát így. Páromról tudni kell, ilyen nagy bulija még sose volt. Gyerekkora ünnepek nélkül telt, mert anyuka vallása tiltotta, első karácsonya, szülinapja mellettem lett  megtartva. Megszerette az ünnepeket, és engem is, hogy általam kicsit teleszórjuk csillámmal azokat a napokat, amik a hétköznapoktól különböznek. Mert kell az embernek a pihenés, az öröm, a feltöltődés, hisz nem könnyű a napi robot, nagycsalád eltartása, a sok munka, kevés pénz, sok fizetnivaló, sőt gondokért se járunk a szomszédba.

  Nagyon nem hiányzott a költségvetésünknek ez a buli, az tény, de az se hiányozna, hogy besokalljon, és kilépjen ebből a mókuskerékből, ami kicsit se könnyű.
Egyszerűen éreznie kell a szeretetet és a megbecsülést, tőlem, a gyerekektől, a barátoktól, kollégáktól. Mert így azt mondja érdemes, és teszi tovább a dolgát.
Meg mi is. Nekem is jól esett, hogy dicsérték a kaját, ölelgették Kedvest, némelyik még arra is vetemedett, hogy elmondta, hogy irigyel minket, hogy így élünk, szépen, szeretetben. Ő speciel anyagilag sokkal jobban áll, de rég elvált és egyedűl él, most már a gyerekével. Csak azt hiányolja, amit nálunk lát…(abból persze nem biztos, hogy kérne, amit nem lát- de ez csak a saját gondolatom a témához) 🙂