Mondom magamnak, ha már rásütött a nap a hasamra, jövök, gyorsan kiírom a tegnapot, mert van mit! Hát erre ideülök és látom, hogy késésben vagyok bizony, megelőztek egyesek, de sebaj!
Amíg családom, Manó kivételével, alszik én megpróbálom valahogy átadni azt a melegséget, amit tegnap begyűjtöttünk. Bizony hálás köszönettel tartozunk neked, magyar festők óriása, kedves Munkácsy, mert sok csodát köszönhetünk neked. Mint említettem, a rólad szóló regény is mély nyomokat hagyott bennem, de a tegnap végignézhettük néhány ecsetvonásod, megszemléltük tárgyaidat, a háziköntösödről Swen is ránk kacsintott, titokban, jelzésszerűen, hisz a szerelem erejét hogy mernénk megkérdőjelezni. (Persze, tudom, hogy a tárgynak nem sok köze van konkrétan, de sokszor attól szép sok minden, hogy azt is hozzáadjuk, ami belőlünk táplálkozik.)A kiállítás szépségén csak az tett túl, hogy ott voltunk 10-en, nemrég még egymás létezéséről sem volt fogalmunk. Talán évekig elmentünk egymás mellet, néhányan, és most itt volt ez a nap, amikor (bár az igazi nevek megjegyzése, néha okozott kis kavarcsot),olyan meghitten csevegtünk, egyezkedtünk, vihogtunk, vagy csak símán együtt örültünk, mintha valami régi, jó ismerősők, barátok lennénk mindannyian.
Szinte kézzelfogható volt az összetartozásunk. Volt aki kitalálta, hogy lehet meglepit okozni, hozni, kedves apró figyelmességek, és volt számomra nagy meglepetés, hisz az ajándékon kívűl, kaptam kölcsön egy olyan könyvet, amit nemrég említettem, hogy nem sikerült beszeznem, és az illető megjegyezte, elhozta a sajátját. Itt nekem volt egy percnyi kihagyásom, nem is tudom, megköszöntem-e, hisz annyira meghatott az ilyen nagy odafigyelés, köszi, kedves!
Csodálatos nap volt, kis regényt lehetne írni, de odaát köhög a Kedves, felébredt, mennem kell kávét főzni, ma őt is kell kicsit kényeztessem.
Köszönet, hát mindenkinek, nagyon sokat kaptam tegnap, őszinte érdeklődést, szeretetet, figyelmet. Nem sorollak most név szerint, kedveseim, félek, hogy kénytelen lennék névsor szerint sorolni, mert különben nem tudnám, hogy szólítsak mindenkit elsőnek, hisz itt kibéreltétek szívem csücskét, és olyan jól elfértek benne.
Hálás puszi mindőtöknek 🙂
De jut ám nektek is, ki nem lehettetek velünk személyesen!
Örülök,hogy jól sikerült a napotok! Én is többször gondoltam Rátok!
:))))
Oszinten, nagyon sajnalom, hogy nem lehettem en is ott!! Fantasztikus lehetett!!