Nektek
Minden kedves nőnek boldog hétvégét!
És ne feledjük el, ma mások is ünnepelnek,
tehát nagyon boldog Zoltán napot!
Nincs cím megadva
A fájdalmat, a sérelmeket könnyű dédelgetni, de nehéz elengedni.
Még nehezebb átlépni. Nagy szeretet és önfegyelem kell, hogy a ki nem mondott érzelmeket meghallgassuk.
De mint minden, ami nehéz, felbecsülhetetlen!
Csak akarat kell, és tiszta szív.
De amit megnyerünk az több, mint ami elmondható.
Soha nem késő
Régebbi olvasóim tudják, de a többiek kedvéért írom, hogy bizony nálunk a Kedves nem mindig szolgált rá a nevére. Főleg ami a gyerekeket illeti.
Nem az a baj, hogy nem szereti őket, mert nagyon, mind a hármat (már) , de nem tudja kimutatni, sőt inkább az ellenkezőjét adja elő. Mondjuk, eleinte velem is ilyen volt, de azon túllépett a kb 2 éves szakításunk után, de a gyerekekkel nem találta a hangot. Parancsolt, számonkért, tiltott, megszabott, én meg hiába mondtam, hogy több kedvesség, figyelem, jó szó, dícséret, törődés…
Reggel óta kínlódom ezzel az írással, valahogy nem akarta magát kicsomagolni hagyni (hihi, jó zagyva mondat), ami nagyon furcsa volt számomra.
Boldog vagyok, mert megtőrt a jég. Nemrég volt egy vitája nagylánnyal, az meg beolvasott kissé, hogy te megigérted, hogy törődsz, figyelsz, meg közös progi, de nem…Kedvesnek fájt, de tudta, igaz. És végre csendesen bólogatott, “igazad van, igazad van..”. Nem tiltakozott, takarozott, csak elcsendesült, könnyes szemmel félrefordult.
ÉS TEGNAP !!! hazajött, megkérdezte lánykáját, hogy ma hány órája lesz, nehezek-e, és MA Együtt lógnak !!!! Igaz, kicsi munka az ország másik oldalán, de hosszú út, beszélgetés, együtt ebéd, együttlét!!! És én olyan boldog vagyok, és igazolom a hiányzását, mert sok mindent lehet pótolni, de az ilyen pillanatokat nem!
Istenem, 17 év munkájának gyümölcse termőre fordul !!! Biztos másnak természetes, de nekem ez nagy dolog, és nekik még nagyobb, és mi mi vagyunk, Kedves meg kezd egészen felnőtt lenni!!! Jajj, olyan jó, hogy már szinte nem is fáj a
vámpírfogam(de) , és szinte nem is félek a délutáni rám váró teljesvámpírosítástól.
(Igaz, pont imént agyaltam, hogy fel kéne hívni a dokit, hogy nem, ma mégse…)
De én felnőtt, te felnőtt, Ő FELNŐTT !!!
megyek, teszem a dolgom. 🙂
Nincs cím megadva
Mama
Várnai Zseni
MAMA
Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor viszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.
Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.
Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem :
– bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!
Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.
Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.
Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!
A kis herceg – részlet
” Másnap visszajött a kis herceg.
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben
jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már
háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek.
Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen
drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni,
hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra
is.
– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis
herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek
– mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik
óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk
szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal.
Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok.
Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne,
és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.”
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben
jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már
háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek.
Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen
drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni,
hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra
is.
– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis
herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek
– mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik
óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk
szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal.
Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok.
Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne,
és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.”
Ha nem tudnátok ma ünnep volt!
Keresni akartam valami szép napsütéses, ragyogó, tüzijátékos képet, vagy virágosat, pillangósat, halacskásat :-). Csak, hogy megmutassam milyen egy ünnepnap. Mert amikor az ember olyanokkal töltheti napja egy részét, akikkel egy “nyelvet” beszél, az ünnep. Azt hiszem a Kis hercegben van egy rész arról, hogy milyen nagyszerű dolog, ha egy találkozásra vár az ember, felkészíti szívét, lelkét, ünneplőbe öltözik belülről. Tudja, hogy csodára készül, és az nagyon jó !
Egész biztos hibásan idézek, remélem legalább a forrás nem hibás (kissé fáradt vagyok utána keresni,talán holnap),nézzétek el nekem.
Mint nagylány is mondta, már kora fél hatkor rángatták a lábam :-). Volt még itthon számtalan kis tennivalóm, előkészületek, mert bizony aki fél 10-kor lelép otthonról…
Na szóval, félre a “háziőrizettel”, az úton Pest fele fura beszélgetőtársam akadt, meglehet egy olyan segítség a továbblépéshez a Manó dolgában, hogy teljesen ledöbbentem. A csaj, akit egyébként alig ismerek, úgy beszélgetett velem, hogy folytatni tudtuk egymás mondatait. Olyan sorsszerű volt valahogy, hisz 24 órája még eszembe se jutott, hogy én Pestre akarok menni, fogdoki elött. Aztán Hívatlan mondta, hogy mennie kell, én meg gyorsan döntöttem, sőt, kissé rászerveztem, úgy, mint évekkel ezelőtt, teljesen olyan volt, mintha én is szabad önálló ember lennék. Erre még egy ilyen bónusz beszélgetés, és a java a napnak ezután jött, hiszen Hivatlan ott szobrozott szegénykém a Niagara alatt, miközben én holmi lepkékért szaladgáltam.
Aztán persze, ahogy találkozott a tekintetünk, szinte nem is maradt már kérdés bennem, hisz ő az, akit jól ismerek :-), a barát, aki rám vár. És már vigyorogva ölelkeztünk, bár elcsíptem egy kis fürkészt a tekintetében, mintha megerősítést keresne, tényleg, valóban, pont olyan…Aztán kapuccsínó, meg duma, meg újabb és újabb vigyor, és az a furcsa meleg jó érzés, hogy régnem látott jóbarátunknak már látjuk a mosolyát, a tekintetét, a mozdulatok is mind ugyanazt mondják. aztán Kíváncsi Nagylányom tartott ellenőrzést, mert fura ez a blogos-anyu ismerettségi köre, főleg, hogy a Munkácsy kiállításra ő is jönni fog, ahol ugyebár lesz még (nem) mellesleg némi találkozás, ismerkedés , játék és muzsika, na szóval izé, boldogság 🙂 Már csak az időpontot kéne valahogy jól összehozni.
És bizony itt jött meg Péntekke, alig pár perccel a lányom távozása után. Nem tudom, ki hogy van vele, de első perctől csípem ezt a csajt, olyan, mint egy tavaszi napsugár. Szép csöndbe megjön, és olyan mosolygós, természetes, hogy, nna, szóval hogy mondjam, mint a napsugár. 🙂
Van még tovább is, de lejárt az időm, majd holnap folytatom,
KÖSZ SZÉPEN EZT A DÉLUTÁNT.
Feltöltődtem és azóta már vámpírfogakkal vigyorgok. 🙂
(Na, a vámpírságom a fogdokinál töltött kb 2 óra eredménye)
Okosságok másoktól.
“Senki sem tud végigmenni az úton, de ne feküdjünk le rögtön az
elején. Köteles vagy addig haladni előre, amíg csak telik az erődből, jutalmul: minden megtett lépés dicséri jellemed.”
“Minden gondolat, amelyre figyelmet fordítasz, növekedésnek indul,
és rezgéseid összességének nagyobb részévé válik. Akár valami olyanra
gondolsz, amit kívánsz, akár valami nemkívánatosra, a figyelmeddel
meghívod azt tapasztalataid sorába.”
“Amikor a dolgok balul ütnek ki, és ez néha megtörténik,
amikor az út, melyet járunk, állandóan felfelé visz,
amikor a pénzünk kevés, az adósságunk sok,
és szeretnénk mosolyogni, de sóhajtanunk kell,
amikor a gondok lefelé húznak,
pihenj, ha kell, de ne add fel!
Mert az élet furcsa a maga tekervényeivel,
mint mindnyájan, idővel megtanuljuk ezt,
és sok kudarcról hallasz,
mely győzelemmé válhatott volna, ha kitartasz.
A siker – visszájára fordított kudarc,
a kétkedés felhőinek ezüstös csillogása.
sosem tudhatod, milyen közel jársz,
mert lehet, hogy mellette vagy, bár messzinek tűnik.
Ne add hát fel a küzdelmet, amikor ádáz a csata,
amikor a legnehezebbnek tűnik, akkor ne add fel!”
amikor az út, melyet járunk, állandóan felfelé visz,
amikor a pénzünk kevés, az adósságunk sok,
és szeretnénk mosolyogni, de sóhajtanunk kell,
amikor a gondok lefelé húznak,
pihenj, ha kell, de ne add fel!
Mert az élet furcsa a maga tekervényeivel,
mint mindnyájan, idővel megtanuljuk ezt,
és sok kudarcról hallasz,
mely győzelemmé válhatott volna, ha kitartasz.
A siker – visszájára fordított kudarc,
a kétkedés felhőinek ezüstös csillogása.
sosem tudhatod, milyen közel jársz,
mert lehet, hogy mellette vagy, bár messzinek tűnik.
Ne add hát fel a küzdelmet, amikor ádáz a csata,
amikor a legnehezebbnek tűnik, akkor ne add fel!”
“A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul.
Ne válassz magadnak újabbat!
A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy büszke is lehess magadra!” -( Csernus)
Nincs cím megadva
