Bee happy!

Reményik Sándor: Idővel

Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed,
Te tudod: az örök seb mese csak,
Egy seb ha nyílik, a másik heged,
Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő,
A perced ír, az órád irgalom,
Az éveid csupa szent sebkötések,
Vezess, vezess, mi követünk vakon.
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég,
Egyre halkulóbb, estelibb a táj
És révedezőbbek a jegenyék,
Ahogy közelgünk a nagy Csend felé,
Suhanó pici békeangyalok
Nyujtják ki felénk apró árny-kezök:

Úgy múlik lassan minden fájdalom.
Ahogy az élet elmúlik velök

Már
írtam ezt-azt Kedvesről, életem párjáról. 19 éve húzzuk együtt életünk
igáját,anélkül, hogy nagy szavak, ásó-kapa és egyebek lennének
közöttünk. Persze, volt nálunk is vihar, meg csönd, meg újrakezdés.

Vannak
dolgai, amit nem szeretek annyira, de elfogadom,és ezzel így van ő is.
Tudom, nem divat egy ilyen hosszú kapcsolatot fényezni, de most,
kapaszkodjatok, meg, erre készülök. Mert ha képes vagyok morogni rá,
akkor képes kell lennem dícsérni is. Nem is nehéz. Van néhány nagyon
fontos dolog közöttünk, ami segít. Ilyen az, hogy szeret. Meg az, hogy
tisztel, nem alázna meg sem szóval, sem tettel. És amit nagyon szeretek
benne, meg tud nevettetni. És tud bizakodó lenni akkor is amikor én már
lerágtam a szám szélét.

Nnna ,
attól még ne higgyétek azt, hogy olyan szirupos, habos felénk az élet.
Ő egy szeretetéhes, nagyra nőtt rokkersrác ma is. Kissé felelőtlen,
kissé őrült.

Minap
(nem tudom a géphiány  tette, vagy a Manó betegsége, vagy minden
együtt) kissé nyűgösebb, durcásabb voltam. Nehezményeztem a
kocsmázását, morogtam, hogy idő, pénz, meg persze, itthon hiába vár
minden…na, szóval sárkánykodtam. Békített, kedveskedett, de nem
voltam túl látványosan békülős hangulatban. Vacsora, én utána
átvonultam “csakazértisBarátokköztetnézni” a gyerekekhez, mire
bementem, már békés szuszogás jelezte, hogy az éjszaka bizony alvásra
való.

Másnap
ugye, korán munkába indult, eltelt a nap. Késő délután volt, amikor rám
csörög, hogy szeretné, ha készülődnék, mert az egyik ismerősünk
halászlét főzött, és vár minket, pár perc és jönne értem. Vonakodom,
húzogatom a számat, hogy ááá, én neeem, gyere csak haza, majd
megbeszéljük..-(hát persze, csak kéretem magam egy kicsit). Alig pár
perc telt el, épp hogy eldöntöttem, hogy melyik nadrágom, melyik polóm
lesz megfelelő, már megint csörög a telefon.

Kedves: – Kérlek, siess, mert busszal megyünk érted!
Én- meglepődve : Milyen busszal???
K. : Hát sárgával!!!, siess !!! 🙂

Nos, azt
tudni kell a dologhoz, hogy nagyon szűk a mi utcánk. A sárga busz meg
tényleg sárga, pont olyan, mint a távolsági buszok, amik a V….N
céghez tartoznak (sőt, tényleg az). 🙂

Hogy
mekkora őrültség volt bearaszolni vele, azt nem is ragozom. Azt se,
hogy az egész utca (most se értem, egész nap kihaltnak tűnik) kinnt
bámult ! Volt aki látványosan morgott is…
De ők megálltak, ajtó kinyit, Kedves leszáll, és felsegített :-))) és úgy mosolygott rám !!!

Volt benne valami , nem is tudom , mi a jó szó rá ? – szerelmes, őrült, romantikus ?

Bár
abban már igencsak ijedtség volt, hogy a sarki villanyoszlop
rögzitőkötelébe beakadt valami kis kiálló alkatrész, majdnem baj lett,
de az őrangyalaink éberek voltak. 🙂

 Egy pohár Martini után, már el is múlt az ijedtségem, azóta csak cinkosan vigyorgunk Kedvessel.

(Azt is
belesusogta a fülembe, hogy tök, jó, hogy a szomszédnál most szép nagy
placcot füvesítenek, mert az esküvőnkre helikopáterrel jön értem 🙂 ! )

Ha Manó beteg, én nem alszom…Ez nem rendkívűli, nekem természetes már, hogy ilyenkor fogok egy könyvet, úgy helyezkedek el, hogy minden mozdulatát lássam és  így olvasva, figyelve, meg-megsimizve a homlokát töltöm el az éjszakát.

 Lévén géphiány is, sikeresen végigrágtam magam 200 év magányon.

Mielőtt még felkapnátok a fejeteket, nem, ez nem elírás! Ugyanis a Marquez Száz év magányát befejeztem, és elkezdtem Bánki Éva Esővárosát. Eddig szégyenszemre nem hallottam sem a szerzőről sem a könyvről. Kíváncsi lennék, kedves napsugárlány, direkt választottad ezt a könyvet (bár én nem hiszek a véletlenekben 🙂 !) kísérőül a kölcsönkönyv mellé. Hiszen téren és időn átutazva, újabb száz évről szól és újabb többgenerációs magányról.

Számomra nagy élmény volt ez a két könyv, főleg így, egymás után. Ahogy a történelem és az emberek alakítják tragikus sorsukat, mindez átszőve a miszticizmus pókhálószerű szálaival, a szavak és a helyzet kreálta fülledt légkörben, maga volt a varázslat. Mint az ébredés előtti pillanat, mikor az álomképek közé becsúsznak a valóság illatai, és magunk se tudjuk szétválasztani az érzéseinket a vágyainktól.

Egy biztos, nem  rohanós, kikapcsolós könyv egyik sem, kell hozzájuk az elcsendesedés, hisz olyan ajtókat, kapukat feszegetnek, amihez kell az alázat, az áhitat, vagy valami kissé módosított tudatállapot. Kell a másság- elfogadás, a csodavárás.

Köszönöm.

Csak itt ülök a gép előtt és mosolygok.

Néhány napig nem volt gép, tiszta zizzent volt a családunk (kivéve Kedvest, őt nem zavarta). Mi mindnyájan, többiek, úgy lestük a hűlt helyét, mintha életbemaradásunk kérdőjeleződne meg miatta…Kicsitől- nagyig…igen-igen, Manó se kivétel, ő is kocka…

A fiam persze, őt érinti leginkább, nem nyugodott, addig-addig szerelt, barkácsolt, míg össze nem rakott egyet. Nagyon lassú, nagyon butácska, de működik.

Most látom, hogy mennyi időt fordítottam rá eddig, nélküle, mennyi másra maradt…
Vicces, hogy elvarázsolja az embert egy ilyen “ablak”.

 Sziasztok!

Köszönöm a jókivánságokat, hatottak, Manó teljesen jól van.

Sajnos a gépről nem tudjuk, mikor kerül haza, de a barátnőmtől, a könyvtárból felszököm, megnézni, hogy mi van veletek :-). (Kiderült számomra, hogy sokkal függőbb lettem, mint gondoltam, naponta többszőr is rajtakapom magam, hogy ott állok a gép hűlt helye előtt!)

Ettől függetlenűl nem bánom, hogy idekeveredtem és megismertelek titeket. 🙂

Ha kicsit több időm lesz, majd elmesélem nektek, hogy a Kedvessel nagy buli az élet, hisz még különjáratot is képes szervezni nekem, Volánbusszal jött értem! 🙂

Legyetek hát jók, mosolygósak, mert az élet szép!

 Egy sírással, lázzal végigharcolt éjszaka után, most pont csönd van… Ha mázlink van, csak a füle…(mármint Manónak)

 Legyetek jók !

Értelemszerűen, a vasárnapi sej-haj részemről kilőve .

 Mindenkinek szép napot!

A tegnap
sikerült jól felboszantanom magam… megnéztem egy beteg babás oldalt.
Abszolut profin megszerkesztve, minden a helyén, (még jótanácsot is
kaptam, szinte véletlenűl), olvasom, már kétszer voltak
őssejtbeültetésen..meg itt, meg ott. Hát ez az! talán így kéne! Okosan,
kreatívan, mindent beleadva… Ennek én a tizedét se tettem meg,
valószínű nem is fogom tudni megtenni… Szidom magam, dög vagy
Magnoli, látod, más szülő…közben zakatol az agyam, állj  le, hülye
vagy, ha egyszer nincs se pénzed, se lehetőséged…(igaz, nekik
állítólag semmi látványos javulás nincs… bár lenne! )

Én meg
minap azzal bosszankodtam, hogy csak a gyógyszerész elszólása miatt
jöttem rá, hogy jár éjszakai pelus is… Dokinéninél rákérdezek,
monitoron előtte az eddigi  összes dolgunk, még visszakérdez, “Mér???-
eddig nem kaptak???”- mintha nem látná…de az se baj, hogy már az
előző alkalommal is vinnyogtam, hogy minden reggel ágyat húzok,
nincs-e, akkor azt mondta nincs… most meg van.. ÁÁÁ, én vagyok a
hülye… itt a net és nem tudom használni. Manó már 10 éves és még
mindig nem tudom, hogy mi jár, mit lehet…

Aztán
meg azon bosszankodtam, hogy mért bosszankodok… Hát mondom, tiszta
hülye vagyok…Itt dumálok vonzásról, pozítív gondolkodásról, aztán
tessék…itt már jól kiröhögtem magam, Hívatlan is segített msn-en, de 
maradt egy tüske… A többi közt, csak tudnám miért zavar, lassan
tüskevirág nyílik bennem, most még csak bimbó…

Nna pont
írtam  volna, de jött a lépcsőcsinálóm, váratlanul, csak úgy, de sebaj,
jött, csinálta… Kicsit csámpás a végeredmény, de mit kekeckedek, a
fő, hogy használható. Meg főleg, hogy Fiammmal csinálták, és ő boldog,
hogy végre kész, hát én is boldog…

Nna,
ilyen tegnap után, itt a ma. Mennem kell fürdőablakot leszerelni,
lefesteni…Ja, és, hogy minden szép legyen, jön anyósom hozzánk. Nem
tudja még, hogy mikor, de nemsokára. (jó hír, hogy csak egy hétvégére,
azt féllábon is 🙂 )

Ja és a
tegnap blogonlátott kenőcsöt a patikustól ajándékba kaptuk, mert rövid
a lejárati ideje, és Manónak nagyon tetszik, mintha csiklandoztam
volna, mikor massziroztam vele.  Utána szépen kinyújtotta a lábát!

 Hát ez a lényeg , nem?

Ma nem dühöngök! nem bosszankodom! nem kishitűsködöm!  🙂

Csak szépen,  kis lépések, kis lépések…

 Nos, túléltük a hétvégét, ami a föld napja jegyében zajlott. Tehát kiscsaládom kivonult a házból és tettünk-vettünk a kertben. Nna, persze nem úgy és nem annyit, ahogy én szerettem volna, de nem vagyok telhetetlen.

Persze a csoda az lenne, ha minden úgy menne, ahogy kellene, nem lennének betartatlan ígéretek, béna kifogások. Bár a dolgok igazságtartalmához az is hozzátartozik, hogy én is ígértem olyat, amit tudtam, hogy nem, soha nem fogok megtenni… Történt ugyanis, hogy szombaton, Kedves lelépett ”szellőztetni”. Megígérte, hogy max. egy óra, és hoz is nekem cigit, de várhatok én….lett abból jó 5 óra. Aztán kifogás, hogy segíteni akart Urinak, hogy leszoktasson… Hát itt mondtam én, hogy még egy ilyen kimaradás, és többet mellém nem fekszik, inkább ilyen picire vágom össze az ágyat (és mutattam kb. 10 cm-es darabot)  🙂 .   Ja és persze a lépcsőkészítő Mekkmester is benézett, hogy mindjárt jövök, aztán mire szépen családom pasitagjai beöltöztek, hogy meló, meg várták, aztán , miután a türelem nálunk genetikailag szűkre szabott, felhívták, közölte, hogy nnemmm, majd holnap! Hrrrrrr!

Nnna, hagyjuk a morgást másra 🙂 , és evezzünk békés vizekre. Képzeljétek el, micsoda felfedezésem volt! Már megint a Nők Lapja egy héttel előbb tudta, mint én, hogy mi fog engem foglalkoztatni egy héten át! Történt ugyanis, hogy pénteken vettem meg az új számot, és csak tegnap néztem bele… (már persze az után, hogy a közelharc véget ért Manó, nagylány, majd Kedves között), mert mindenki azt hitte, hogy ŐŐŐ csak őőő kell megnézze először. Még jó, hogy magamnak veszem… Hát benne volt minden. Olyan témák, amiről írtam nektek, és azok is, amiket csak átéltünk, vagy amiről itthon beszélgettünk. Tök vicces.

De találtam benne mást is! Hétvégén (vasárnap) a Margitszigeten mindenféle rendezvény lesz szervezve. Beindult az agyam… Mit szóltok hozzá???   Megnézzük???  🙂 (Április 27 ! )

Ja és a disco-hétvégéből bocs, hogy kimaradtam. Tény, életemben kétszer voltam dizsiben, (összesen kb. 4 órát). Meg az is tény, hogy korlátozták a gép-hozzáférésemet, így keresgélni se tudtam 🙂

Tehát szép hétkezdetet mindenkinek, ha tudok, jövök még!