:-)

Csak itt ülök a gép előtt és mosolygok.

Néhány napig nem volt gép, tiszta zizzent volt a családunk (kivéve Kedvest, őt nem zavarta). Mi mindnyájan, többiek, úgy lestük a hűlt helyét, mintha életbemaradásunk kérdőjeleződne meg miatta…Kicsitől- nagyig…igen-igen, Manó se kivétel, ő is kocka…

A fiam persze, őt érinti leginkább, nem nyugodott, addig-addig szerelt, barkácsolt, míg össze nem rakott egyet. Nagyon lassú, nagyon butácska, de működik.

Most látom, hogy mennyi időt fordítottam rá eddig, nélküle, mennyi másra maradt…
Vicces, hogy elvarázsolja az embert egy ilyen “ablak”.