Bee happy!

Egy kis okosság se árthat:

 “Az ember sosem szűnik meg álmodni.(…)
Előfordul, hogy álmaink
viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy
tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk.”

(Paulo Coelho)

 Sok-sok évvel ezelőtt, volt egy ablak…

(ma is megvan, anyósom néha kinéz rajta 🙂 )

 Ma reggel beszélgettünk kicsit. Értelek én…  fel a fejjel, hallgasd meg hát a dalt, ami neked szól, aztán mosolyogj és menj tovább 🙂

Ma reggel úgy gondoltam nem kávét hozok, hanem valami egészségesebbet. Már csak azért is, mert kedves blogtársunk, Bíborlili, babája végre megszületett, így akár ünnepelhetünk is! Képzeljétek hozzá a meleget, a gondtalan nyaralás pillanatát. Lazuljunk hát, és élvezzük kicsit behunyt szemmel az életet.

Ja,és találtam még egy idézetet, remélem az is olvassa, akinek szánom, mert a szerelem csodás dolog, de vannak játékszabályok! Amit érdemes betartani, mert a boldogságnak is van ára!

“Szeressétek egymást, de ne
csináljatok bilincset a szeretetből, inkább hagyjátok, hogy hullámzó
tenger legyen lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.

Énekeljetek
és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is
lenni. Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg
rajtuk.

Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére, mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.

Álljatok
egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, hiszen a templom oszlopai is
külön állnak, és a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”

 Ma, a reggeli írkálásom után (amúgy sziasztok, kösz a kommenteket 🙂 ), elkezdtem nézni a A titok c. filmet. Már hónapok óta olvastam a köyvről, hallottam a filmről, de tegnap óta van meg, ma gondoltam, belenézek. Gyerekek, hogy én mekkorát döbbentem !!!

 Miről szól?-  arról a taktikáról, amit, igaz, csak kicsiben, de évek óta gyakorlok. Igen, hiszem, hogy ha jó dolgokra gondolok, azok teljesűlnek. Hittem, hogy Manó életbe marad, hogy járni fog, hogy megérti amit mondunk neki, és lett. 🙂 Hittem, hogy lesz egy házunk, akkor, amikor albérletben, betegen, munka és pénz nélkül voltam egyedül a két gyerekemmel, és lerajzoltuk, és hittük, és lett! Lett segítség, lett pénz, lett otthon, család.

És ma reggel írtam a háláról, hogy így kellene kezdeni minden napot, és képzeljétek el, a film is ezt említi elsőnek! Utána azt, hogy elképzeljük, bevonzzuk amit szeretnénk, de úgy, mintha már a mienk lenne, boldogan és hálásan érezzük, hogy a mienk és előbb-utóbb lesz. Csak nem szabad hagyni lankadni a hitet, betolakodni a rossz gondolatokat.

Még nem néztem végig, ma lehet nem is lesz rá időm, de sebaj, azt hiszem jobb is, ha a magam ritmusában, a kis lépések csodájával fogadom be a látottakat, és így tovább…

Tehát, nem panaszkodom, talán az elmúlt időben a sok aggódásommal vonzottam be a mostani sok gondot, de most jól elűzöm őket, mert behívok annyi jót, hogy nem marad helyük!

De először is hálás vagyok. Mert a világ szép, és a hit, az  akarat, meg a kitartás olyan hatalmas és csodálatos erő, és mind bennünk van, csak életre kell kelteni.

Ja, és  három egészséges  gyerekem van, akik sikeresek és okosak és van egy csodálatos párom, és szabad, sikeres ember vagyok, írok és segítek, akinek csak tudok! Meg tanulok, gazdag vagyok, boldog, meg kocsim is van,  🙂 ja,  hiszem, hogy ez van. (vagy lesz) 🙂

Loptam a filmből nektek is egy idézetet :

“Tedd meg az első lépést hittel, nem kell látnod az egész lépcsősort, csak tedd meg az első lépést!”

Most megyek, várnak a tennivalóim, és miközben teszek-veszek, totyogok, majd kitalálom, milyen is lesz  a kívánság táblám 🙂

… Mint a vonatok kerekei…Járjuk életünk síneit és kattogunk. Ha kell, ha nem…

Bizony furák vagyunk mi emberek. Nem kicsit hálátlanok is.

Hiszen, ha azzal kezdenénk minden napot, hogy számba vesszük kincseinket, talán rádöbbennénk, hogy milyen szerencsések vagyunk. Hiszen, többnyire egészségesek vagyunk, képesek gondoskodni magunkról és szeretteinkről. Tudunk beszélni, írni, olvasni, van szemünk, láthatjuk a szépet, kezünk, ami mozog, hogy jót tehessünk vele, lábunk, hogy bárhova elmehessünk. Okosak vagyunk és egyediek, hisz senki sincs olyan, mint “én”, valami kis eltérés még az egypetéjű ikrek között is van. Adott a  családunk, vannak barátok, emberek akikre számíthatunk,  és akik számítanak ránk. Van szívűnk, ami néha fáj, de tud szeretni, és megbocsájtani.

Sorolhatnám még az otthont, a régit, a szülőit, az újat, a mostanit, vagy sok egyebet, kutyát, macskát (egeret), munkát, karriert, gyereket, kinek mit…

  Arra a bizonyos kecskeméti találkozóra terveztem, hogy viszek mindenkinek egy-egy befőttesüveg kavicsot. Lett volna benne nagyobb kő, meg kisebb, és némi homok is. Tudjátok, hogy elférjenek a fontos dolgok, a szükségesek, a kedvesek, és még marad hely benne egy pohár sőrnek-bornak, ki hogy szereti. ( na, persze kishitű voltam, meg túl nagy üvegeim vannak itthon, béna lett volna annyi követ cipelni)

Ja és itt van az eredendő gondolat… Mármint, hogy kattogtam, járt az agyam, kerestem a kifogásokat, aztán gyáván legyintettem, áááá…mégse.

Mennyi mindennel teszünk így?

Ahelyett, hogy hallgatnánk a szívünkre, eszünkre, és tennénk a dolgunk, elkezdünk agyalni, kombinálni. Mint a szomszéd, a viccben, aki elindul baltát kérni, aztán addig-addig fogalmaz, lejátssza, hogy mit, hogyan, ki-mit, hogy odaérve, csak annyit mondd : …Süsd meg a baltádat!

És ezek csak a mai dolgaink, de még ez se elég, mi kattogunk a holnapon, a jövő héten, a következő hónapon, éven. Csináljuk magunknak a feszültséget, ahelyett, hogy hagynánk szépen mindent menni a  maga útján. Mert ami ránk vár, azt úgy se kerülhetjük el, ami meg a más dolga, az nem a mienk.

Azt hiszem Hívatlan, én is kérek abból a bogyóból. 🙂

Mert megvan minden napnak a maga baja, kicsit vídámabban is elfogadhatnánk .

 Mármint a magamét…

Néha mondom is, az nem mindig jó, (már annak aki hallgatja). Néha sikerül lenyelnem, mielőtt kimondanám, de az nem jó nekem…most ez se az én dolgom, de akit érin,t az a szívemben a legfontosabb helyek egyikét birtokolja. Tehát nem tudok közömbös maradni az őt érintő dolgokban. Bár próbáltam én csöndbe maradni…

Hát így. Azt mondták rám, hogy szépen írok a szerelemről…Meg is lepődtem, hisz még talán nem is írtam.

Számomra a szerelem, az, “ha egyik a másikát röpülni hagyja, de ha kell a szárnyát kölcsönadja”, sőt, ha szárnyalásra késztetjük egymást. Úgy, hogy közben tiszteljük a másikban az embert, a férfit, vagy ő bennem a nőt. Semmi estre sem bilincs, hanem ajándék, aminek meg kell becsülni minden percét. Amíg tart. És ha netán vége, szépen elcsomagolni, elrakni mindazt belőle, ami szép volt. Mert az ajándékokat meg kell becsülni.

Tudom, minden fájdalmas, ha véget ér, hogyne tudnám!

DE ! Ha szerettem valakit, aki nem úgy dönt, ahogy nekem jó, akkor bizony lenyelem a békát, akármilyen nehéz, és félreállok. Mert ő csak így lehet boldog. És ha szeretem, azt akarom, hogy boldog legyen, még akkor is, ha nélkülem. Mert ha nem így teszek, akkor nem őt szerettem, csak az érzést, amit nekem adott. És bizony kell legyen mindenkiben annyi tartás, büszkeség, hogy ha azt mondják nem kellessz, akkor nem erőlködik.

Mert ha mindennek ellenére az illető csak nyomul, nyomul, minden elképzelhető helyen és módon, heteken át, bizony az már zaklatás. És az érzelmi zsarolás is az. (Tönkretettél, öngyilkos leszek, hozz virágot a síromra stb.) Ennek semmi köze nincs már a szerelemhez. Ez már bosszú.

Nos ez az, amit én erről gondolok. Megmondtam. lehet velem nem egyet érteni, de attól ez nálam így működik.

Kéne valaki

Kéne valaki, sokszor kéne:

fiatal húgocska, vagy öreg néne.
Tenne nyakamba talizmán-láncot,

simítana el minden ráncot.

Este, ha némán ágyamba fekszem,

beszélne róla, ki a kereszten

 függ, a falon és haldokolva

irgalmat dobál paplanomra.

Írna levelet, meghívót, sürgönyt,

húzná be tétován a csipke-függönyt,

 melyen a holdfény suhogva járkál:

ennél a békés, esti homálynál

ne legyen Mindenség, rohanó fáklya,

se kérdés, mely a szíveket rágja,

 csak gyermekkor, hova visszamennék,

csak kisszoba, álom, emlék,

s mikor kitör a panaszom sírva,

mondaná: mindez meg volt írva, –

 s mikor vad kínnal jajdul az elme,

– tenne úgy, mintha figyelne.
            

08.15 cirógatásra és csókokra ébredni
08.30 megállapítani, hogy 2 kilóval kevesebbet mutat a mérleg mint az előző nap
08.45 ágyban reggelizni – frissen csavart narancslével és croissant-nal,
      ajándékokat kibontani – pl. a partnertől nagy figyelmességgel kiválasztott drága ékszert
09.15 forró fürdőt venni illatosított olajjal
10.00 könnyed edzés a fitness-klubban a helyes, jó humorú személyi edzővel
10.30 arcápolás, manikűr, hajmosás, hajpakolást hatni hagyni, hajszárítás
12.00 a legjobb barátnővel ebédelni egy menő lokálban
12.45 összefutni a partner exnőjével és megállapítani, hogy az 7 kilót felszedett magara.
13.00 barátokkal bevásárolni, limit nélküli hitelkerettel
15.00 délutáni szundizás
16.00 három tucat rózsát hoznak egy kártyácskával – egy titkos imádó küldi
16.15 könnyed edzés a fitness-klubban, amit egy masszázs követ az erős de mégis barátságos fickótól,
      aki megjegyzi, hogy ritka élmény ilyen tökéletes testet masszírozni
17.30 pret-a-porter – designer-ruhákat a teljes alakot láttató tükörben próbálgatni – magán-divatshow
19.30 gyertyafényes vacsora két fő részére, amit tánc követ és közben sok-sok bók
22.00 forró fürdő (egyedül)
22.50 erős férfikar befektet az ágyba, frissen mosott és vasalt ágynemű
23.00 cirógatás
23.15 erős karjaiban álomba szenderedni

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen a tökéletes nap egy pasi számára, nos bizony azt megtalálhatod itt. Az előzőt is tőle csórtam, de a folytatásban túl sok, a blogomba nem tolerálható szó van jelen…Bár mondjuk én a fentin is vigyorogtam időnként. Azt hiszem, ha símán egyedűl tölthetnék egy napot, lazán, gondok nélkül, az is megtenné 🙂

 Nos, úgy tünhet, kissé hanyagoltam a héten az írást, de az az igazság, hogy nagy fennforgás volt, időm meg kevés. Tehát vagy más ült itt, vagy én nem értem rá ideülni rendesen, csak felugrottam, olvastam kicsit itt-ott, vagy csak dühöngtem csöndben, mert a netördög csúfolódott velem.

Ráadásul, kissé idegfeszítő a hét, Kedves is járja a fogdokit, de ő nem oda, ahova én, ő nem ér rá, neki akár 3 fogat is kihúz a dokija- azt hiszem, ezek után senki se lepődik meg, hogy szinte örjöng a fájdalomtól, és mivel ezt nem tűri túl jól, hát hisztizget.Vagy csak duzzog az ágy tetején. Én meg , persze ugrálok…

Na de jó hírem is van, Manó kezd egyre bátrabban kijönni az udvarra, úgy gyomlálunk, hogy lóg a hátamon, mint egy kis hátizsák, sőt egyedűl is sétál ide-oda.

Ha tudnátok milyen öröm ez, hiszen, őt úgy kellett mindig rávenni, hogy gyere nna, gyere, sétálunk, sétálunk, mééég egy picit, és így tovább. Kb 5-10 perc volt a maximum. De tegnap, látta, hogy kinnt festegetek, hát kitotyogott, lemeozta a festékemet, gyorsan melírozta is kicsit a haját, meg jutott pötty a fülecskére is,(még jó, hogy vízalapú a festék) aztán rájött, hogy anya guggol, jó széles a háta, hát nosza, ráfekszünk és még játszunk is kukucsjobbra, kukucsbalra. Mondanom se kell, erős fittnesz edzésnek is megteszi, van is izomlázam…De sebaj, Manó ügyesedik, udvar szépül, (vagy ha nem is , de rendesedik)én meg búcsúzom, hisz vár a posta és a szép csekkek fele, amit befizetek. A többi meg ki tudja, majd egyszer, ha Kedves megkapja a fizetését, de arra még ígéret sincs, hogy 3.-a helyett mikor lesz a napja, mert bizony pénz az most nincs, majd lesz, egyszer…Talán…

Szóval nem vagyok se dühös, se elkeseredett, mert valahogy lesz, úgy még nem volt, hogy ne legyen, nagyfiam is szépen besegített, nem is maradt egy kanyija se…Szóval, szép a tavasz, az élet, a bajokat meg leküzdjük. Valahogy . Azért is! 🙂

Puszi minden kedves olvasónak!

Ja és padra szabad ülni, vinni, vagy bármi 🙂