Dörög, villámlik, mindjárt kikapcsolom a gépet, nem szeretném, hogy baja legyen. Én kösz, vagyok, olvasok is. Örülök Hívatlan szép sikerének, Alf visszatértének, …sorolhatnám. Meglepődtem Lili távozási szándékán, nagyon remélem, hogy csak félreértés, vagy ilyesmi, nem maradandó.
Én napok óta haldoklom, vagy valami korai (:-)) banyakor kezdete, vagy mittudomén, de fáj itt, fáj ott, van ami szinte ömlik, de ha felbosszant, csapot szerelek rá!!!, aztán most meleg, majd hideg, szédülök, hánynék. A hírek se jobbak, na, nem a médiának a rémségein rágódom, hanem a sajátokon, csak a zűr, meg a zavar…
Harcolok a szörnyekkel. Ütöm, vágom, kinyírom, jön újabb, megint püff-püff…Aztán lehet én vagyok a szörny, csapjon már le valaki!
Vagy süssön ki a nap! 🙂 Hess felhők!
Kitartás te páncálos lovag! Kisüt majd,( ezt magamnak is írtam)!
A dolgok majd rendeződnek, persze aztán megint kuszálódnak, de hát ez már csak így van! Kitartás, és jobbulást neked, pihenést, ha van rá lehetőség! puszi
Semmi nem tart örökké vagy a felhők mögött mindíg kék az ég stb mondhatnék hasonlókat, de inkább azt mondom menj az orvoshoz, korai még neked a banyakór. Ja és a pihenés csodát művel az emberrel.
Én is ma óracsörgés helyett mennydörgésre ébredtem.
Hun van még neked a banyakór? Próbálj pihenni, drága Magnoli, fáradtan a viharfelhők is sötétebbnek látszanak. Minden rendbe fog jönni! Puszi és ölelés! 🙂