A gondjaim így tornyosulnak körülöttem. Mint megannyi kőoszlop. Sziklák, kövek, kavicsok, vegyesen rakódnak, kisebbek, nagyobbak, egymásra, meg egymás mellé. Van amelyik inog, van amit már belepett a moha. Van úgy, hogy félek, rámdől az egész, betemet. Némelyiket sikerül szétbontanom, de a sziklányiakkal nem boldogulok .
Vannak napok, hogy már csak a köveket látom. Még álmomban is.
Megyek kőtörőnek,csak szólj!!! Ne csüggedj,lesz majd jobb is!! Erő és kitartás,meg ilyesmiket kívánok!!
A lassú víz a legnagyobb köveket is elporlaszja egyszer!
Vagy egy nagy bumm! 🙂
Meg olyan is van, mikor hatalmasnak látjuk még a kis kavicsokat is! És milyen nagy az árnyékuk! De ahol árnyék van ott fény is!
Más sületlenség nem jut eszembe… Segítség?
Meg biztos pihenni is kellene…
Szép fényes napot neked!
Mivel már beszéltünk, merek viccelni: A Stone Hange-t hagyd meg a szigetországnak, a kavicsok meg hamar elporladnak, ahogy Péntekke írja. 🙂 🙂
A kövek is jók valamire : pl: sziklakert.
Puszi, Magnoli!!! Gyógypuszi 🙂
Draga Magnoli!! Gyogyoleles!! :))