Itthon

 Szóval, itthon vagyunk. Hazaengedtek.

Ma már azt hittem állva is tudnék aludni, annyira, de annyira oda meg vissza…tehát leültem és a két kávéra kortyoltam egy kis bombát, pedig utálom, de a fogvájós kitámasztás tegnap se vált be. Aztán átkötés, zárójelentés, kis csevej, nagy köszönöm, és pápá kórház, viszlát sohanapján jövő hét csütörtökén, mert varrat ugye nem felszívódó,az túl vékony lett volna. Ja és megkaptuk szuvenírnek a síneket, ami eddig a csontban csücsült, hát mit ne mondjak, nem túl bizalomgerjesztőek, nem is értem, de sebaj…

És végre átolvastalak titeket, mert Manó egy tündér, ragyogó arccal fekszik és vigyorogva nyomkodja a távirányítót, (otthon, édes…)

Köszönök mindenkinek mindent, főleg a családtagjaimnak, hogy elviseltek az elmúlt pár napban, mert ez még magamnak se volt könnyű :-), nna, hát kibírhatalan voltam, mert minden megmaradt enegiám arra ment el, hogy bennt a kórházban “nyugodtan” vigyorogtam.

Pussz 🙂