Nemrég egy nagyon kedves blogtársunktól kaptam két tiszteletbeli jegyet egy premier előtti vetítésre. Sajnos az életem se úgy alakult aznap, hogy elmehettem volna, meg a citromail is csak másnapra küldte át a meghívót, na szóval, a legnagyobb sajnálatomra lemaradtam róla.
Ennek ellenére köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, és még egyszer köszönöm így utólag is, hogy rám gondoltál!
A filmet most hétvégén láttam, és jó szívvel ajánlom. Főleg azoknak, akiknek tetszett az Ötven első randi.
Két nagyon kedves fiatallal ismerkedünk meg általa: Hollyval és Gerryvel, akik fiatal házasok. Érdemes a legelején odafigyelni a játszmájukra, meggyőződésem, hogy magunkra tudunk ismerni, és titokban, kicsit pironkodunk is.
A folytatás nagy csavart kap azzal, hogy látszólag hirtelen a férj meghal. Mint kiderül, ő tudta, hogy ez elkerülhetetlen és maradt ideje előkészíteni a tervét. Hisz tisztába volt vele, hogy kedvese az ő távozása után összeroppan, ezért leveleket, magnófelvételeket készít elő, és ezekkel új és újabb kalandokra veszi rá szerelmét, Hollyt, hogy ez a fantasztikus lány visszataláljon az élethez és önmagához.( minden levél így végződik: utóirat: szeretlek.) A filmben a nevettetős és torokszorító jelenetek kellemes dinamizmussal váltják egymást, nincsenek túlnyálazva, agyonédesítve.
Szórakoztat és elgondolkodtat a film. Nem hagyhatom szó nélkül az írországi tájak lélegzetelállító szépségét sem.
Utóirat: megszerettem ezt a filmet!
Hát nézzétek el nekem, hogy nem sikerült túl jól az ajánló, ilyet még nem csináltam, és valószínű nem is lesz hasonló, nálam ezt sokkal jobban csinálják mások, de ezzel tartoztam 🙂
És ha már a hétvégénél tartok, mesélek kicsit róla. Ugye pénteken disznólkodtam. Megharcoltam vele egyedül, mert tudom, senki sem szereti a családból fogdosni a nyers húst, meg egyebeket. Mondjuk kissé bosszankodtam, hogy Kedves csak akkor ért haza, mikor már az utolsó csomag is a fagyasztóba került. Azon meg még jobban, hogy egyértelművé vált, hogy bizony a kocsmába kivárta, hogy elvileg kész legyek. Hát kész is lettem, mert másnapra ő bográcsos, őzpörköltes bulit akart, de semmit elő nem készített, sőt, mint kiderült, a bográcsunk sincs itthon, valakinél kölcsönben lapul. Hát így, buli lefújva, még jó, hogy a meghívások nem történtek meg(amúgy sem lett volna semmi kedvem hozzá).
Aztán szombaton megbeszéltük mégegyszer, hogy nem is kell bogrács, túl meleg van, sokan nem tudnának jönni, mert dolgoznak, jobb is így szép csöndben, én nem szeretek ünnepelt lenni. Kaptam kávét, aztán ki lettem tiltva a konyhából, mert ugye a kiengedett őzikét nem lehet visszafagyasztani (még jó, hogy csak a kis adag lett kivéve) Kedves betette Hobótól a Vadászatot, és nekiállt nagyon aprólékosan előkészíteni a dolgokat. Persze, a hol van ez, hol van az miatt, csak ott nyüzsögtem én is :-). Ő meg énekelte nekem, hogy : Teérted hajtok, mindened meglegyen…és főzőtt, nekem.:-).Minden szép volt, idilli és kedves. (aztán este fiam jól felbosszantott, Kedves, meg arra mordult, aki nem érdemelte meg, de ez már egy másik történet, csak, hogy a földön maradjunk)
De a pöri finom lett, pedig morogtam, hogy be kellet volna pácolni, de lám, nem kell morogni, meg ragaszkodni az előírásokhoz, mert ha szívvel van valami csinálva, az csak jó lehet.
Ha most írnék levelet Kedvesnek, nem tudom lenne-e utóirat, de az biztos benne lenne, hogy szeretlek! 🙂
🙂