ÁÁÁ…(üvölteni tudnék)

(Az előszó az előbbiből szándékosan kimaradt)

 Azt hittem, hirtelen elsűlyedek, mikor a lányom megszólalt, hogy beugrik a kocsmába elbúcsúzni az apjától…Csak reméltem, hogy téved, nem lesz ott az apja. Bele se mertem gondolni, milyen vélemény lehet erről azokban, akik teljes családdal átjöttek bemutatkozni, elkérni a gyerekemet, hogy nyaralni vihessék, azt a gyereket, akinek az apja még haza se jön, aki nem kíváncsi, hogy ki viszi, hova a lányát, mert fontosabb a kocsma..

 Na, igyekeztem hinni, hogy minden ok, de Kedves hazajött és mondta, hogy látta a családot, mikor Nagylány bement hozzá. Felforrt az agyam, de gyorsan kinyitottam a szelepet, kiengedtem a gőzt, mindezt szó nélkül. Aztán szóba jött, hogy náluk is vannak gondok a lánnyal, aki elég fiúsan néz ki a hormonzavar miatt. Erre megszólal a dráhgám, hogy “jobb lenne szakítani a lánynak ezekkel.” Itt volt az, hogy ÁÁÁÁ, de nem szóltam be, csak szépen mondtam, hogy ugyan már, ezt ők is mondhatnák a Manó miatt, de normális ember ilyet nem…És közben vettem a nagy levegőt, hogy legyűrjem a dühömet, és ne emeljek hangot…Megmelegítettem a vacsorát, eléraktam szó nélkül.  Ő közben , csak mondta, mondta, hogy az egyik haver így, a másik úgy…De úgy látszik, még mindig nem tanultam meg kordába tartani az indulataimat. Már a hangja is idegesített…

És játszmát kezdtem…Ahogy a nagykönyvben írják, ezt ne címszó alatt.
“Hogy ez nem igaz, hogy rohadt 10 perc van még a Barátok köztből, de nem képes békén hagyni, hogy a másik szobába megnézzem,(mert a mi szobánkban, ugye, nem nézhetek ilyet! ) igazán lehetne már benne annyi figyelmesség, hogy több órás kocsmázás után nem képes a végét kivárni, és akkor jönni…”

Aztán szó szót követett, a kimondott szavak számának növekedése egyenesen arányosak voltak a hangerő emelkedéssel…Magyarul az utolsó mondatokat üvöltöttük egymásnak… Ő kidobta a vacsorát a kutyának és közölte, hogy elmegy vacsorázni, és ezután 10 előtt ne várjam. Mondtam ugyan, hogy nem órákról, csak 10 rohadt percről volt szó…Na, sebaj, elment…

Én meg majdnem megfulladtam a dühtől. Mert üvöltözök a hülyeségeken, de azt, amit kéne, ami súlyos, azt nem mondtam, nem is említettem…

Azt mondják, ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye...

(na, szépen kiraktam a szennyest)