Megárvultam

 Na, nem úgy!!! 🙂 Semmi katasztrófa nincs.

Csak lányomnak az új barátja megy nyaralni a családjával Füredre.

És ők szépen kitalálták, hogy viszik magukkal a lányomat is.
Már a közvélemény kutatás, rábólintós-engedély kérés folyik egy ideje, most meg eljöttek szépen, teljes létszámban megismerkedni, elkérni. Pedig még talán két hónapja is alig van, hogy járnak. És most, beállít egy csupabáj kedves család, olyan közvetlenül, mintha együtt nőttünk volna fel. Mert ők megkedvelték a lányomat, és viszik, csak engedjem. És ha nem adják el útközben, akkor vigyáznak rá!-(na, jó ez ilyen viccecske volt). Nem, nem kell semmi, ne pakoljak, tonnányi kaja, meg minden már útra kész, csak pár ruha, és persze őnagysága, aztán, gyerünk.

Hát így neveljen lányt az ember…aztán jönnek és elviszik…
Itt meg hirtelen megnő a ház, vagy csak üresebb lett, vagy én árvultam el??? 🙂

Na, jó, nem kell aggódni, nem fogom én ezt tragédiának fel, dehogy, hisz örülök, csak már megint itt van ez az “engedd el a kezét, saját útja várja”-dolog. És vigyorgok, hogy nocsak, nocsak, miből lesz a cserebogár, meg mikor nőtt ez így meg, de edzeni kell ám a lelkem, mert bizony jövőre nagykorú, és már nem feltétlenül én kell őrizzem a lépteit. Vénülök…
Ááá, dehogy, csak ezek a “büdös kölkök “gyorsabban nőttek fel, mint  ahogy én vénülök 🙂 Jó éjt mindenkinek!