Bee happy!

 Nos nagyon szépen köszönöm Hívatlan és Márti!

Még szerencse, hogy ez ilyen virtuális, nem kézzelfogható, mert nincs üres polcom. Na, nem mintha a meglévőkön díjak csücsülnének, félre ne értsetek, ilyesmiről szó sincs :-).

Élek hát a lehetőséggel és tovább adom.

Már az előzőnél ezen gondolkodtam! Ugyanis kezdő blogger koromban, mikor még minden betűt félve nyomtam le, és alig mertem képet beilleszteni, hogy el ne rontsak valamit 🙂 szájtátva ámuldoztam három blognál:

Napfény, Fermina és Elk a tulajdonosai. Annyi szép kép, idézet,zene és egyéb csoda volt náluk, hogy bizony hosszú perceket töltöttem náluk, arról nem beszélve, hogy nekik azért nem is ez az egy blogjuk van amit belinkeltem. Tehát Ti hárman nem csak a látvánnyal, de a tartalommal is lenyűgöztetek.  Nemsokára aztán rátaláltam Nurse blogjára is, és  Kathával együtt Ti öten mint lelki akkumulátor működtetek számomra. (még akkor is, ha sokszor nagyon csöndbe voltam, és alig szóltam)

Majdnemnyuszi barátnőm megajándékozott. 🙂

Kaptam egy ilyen díjat! Nem tudom bloggerként mennyire vagyok kreatív, (szerintem, annyira nem is,) de mellé kaptam egy szót is, ami nekem sokat számít, és vigyázz Nyuszi, mert én ezzel úgy vagyok, hogy komolyan veszem! 🙂De ne ijedezz, nyuszimódra, különben is azt hiszem, te kicsit olyan vagy, mint az a plüss Biborlilinél. A Nyuszibőr alatt egy kedves, humoros anyatigriske lapul.

Most jön ám a java!

A Kreatív-blogger díjnak vannak szabályai is:

A szabályok szerint:
– kiteszem a logót a blogomba
– belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
– megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
– üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Nos, akkor lássunk hozzá! 

Egy bajom van csak ! Az 5 után hiányolok  egy nullát, mert akkor sokkal egyszerűbb dolgom lenne, hisz akkor jutna mindenkinek! Olyan nehéz kiválasztani 5 embert, közületek, akiket annyira megszerettem. De talán mégsincs baj, mert ismerlek már annyira titeket, hogy tudjam, mindenkihez odaér majd.(még tippjeim is vannak, hogy az általam kiválasztottak kit jelőlnek tovább)

Az első díjazottam Alf.

Ez a csupacsoda lány tavaly azért pályázott egy nyereményjátékon, hogy elvihessen néhányunkat nyaralni!!! Úgy, hogy nem is ismert, csak olvasott! Most meg, na tudjátok! megmutatta az Nlc-blogszerkesztőinek, hogy itt egy Közösség van! Meg különben is, szeretem őt!

A következő -és innentől nincs sorrend!-
az Igazi Márti. Tele van a szíve szeretettel és segítőkészséggel. Hálás vagyok neked, hogy annyi okos és jól használható gyereknevelési és fejlesztési útmutatást teszel közzé. Fontosak neked az emberi értékek és arra is van energiád, hogy megnevettess minket.

Kedves Hívatlanom, te se maradhatsz ki! A nálad töltött délután azt hiszem mindannyiunknak felejthetetlen élmény volt! Jó azt látni, hogy nem hagyod kihalni a vágyat és reményt a szívedből, bármilyen nehézségek is állnak az útadba, van bátorságod tovább lépni, változtatni. És köszönöm, hogy a barátom lettél.

Kis Kardfogú, most te következel. Egyesek azt mesélik, hogy kihalt a fajtád, van aki belőled akar kiölni ezt-azt. De te nem hagyod magad! Keresed az utad, az új módszereket, vagy a használhatókat, és közben egy elvarázsolt világba vezetsz minket kézenfogva.

Utolsónak maradtál Anyarabszolga , de utolsókból lesznek az elsők. Talán nehéz most a helyzeted, de nagyot csalódnék, ha nem találnál rá megoldást előbb-utóbb. Csak így tovább, kedvesen,  okosan. Meg különben is, aki ennyi gyerek édesanyja, attól mindannyian csak tanulhatunk.

Nem tudom mit írhatnék befejezőnek, talán a díjátvevő  és átadó beszédet???

 Köszönöm nektek Nlc szerkesztői, hogy nem rég még egy jól működő oldal keretei között itt rátaláltam sok fantasztikus emberre, akiket nélkületek nem ismerhettem volna meg, és akik közül jó néhányan mára a barátaimmá lettek.

Köszönöm, hogy írhatok, és azt, hogy olvashatnak.

És köszönöm nektek, kedves blogger-társak, hogy annnyi csodát élhetek meg általatok, köszönöm, hogy olvastok engem is, és azt, hogy szóltok hozzám. Kortól és nemtől függetlenül. 

Legyen szép napotok!

  Azzal kezdődött, hogy pénteken elment a fél napom Pesten egy hülye papír miatt, ami nincs meg. Mert dokink egy hónapig szabin van. Addig se gyógyszerkeret-módosítás, se pelenka..Sebaj, kérek ki pénzt, intézem a következőt. Aztán mire kezemben a pénz, nincs nálam a csekk. (Itt bukott el az is, hogy felhívtam volna Péntekkét jön-e kávézni) Rohanok haza(azaz a buszhoz, aszalódok rajta hazáig), mire van csekk, posta bezár. Nem itt lett vége a napnak, neem, pár perc múlva Kedvesem bevonszolta magát az ajtón. Beállt megint a dereka. Alig bír mozdulni, nem jó neki sehogy, mindenképpen fáj.

Már a fél patikát rákentem, de alig van javulás, pedig infráztam is neki, sőt gyógypuszit is kapott. :-). (nem hat mégse, még ma is nyöszörög) Szombat este hétkor kitalálta, hogy enne valami édeset. Hát, amilyen hülye vagyok nekiálltam rétest sütni. Nem ám lapból, neeem, este 7 kor!!! gyúrom, pihentetem, nyújtom, kenem, töltöm, göngyölöm, sütőbe be. Az első adag éppen hogy kisül, mondjuk én még hagytam volna legalább 5 percet, de hiába, gázpalack kifogy…Megyek ki a másikért, naná, hogy üres az is… Gáz van babám, nincs gáz!

Kisfagyasztóm tele, nagy kikapcsolva, második adag túrós rétes a kutyáé….Hogy mérges voltam-e??? NNeeeemmmm, ááá, dehogy.

Vasárnap reggel korán, elindítom a mosógépet, szörcsög kicsit és meghal.
Béke veled! Ja, nemsokára rá a fiammal is jól összemorogtam, mondtam neki, hogy vége, bezár a panziózás, a családtagnak dolga is van a családban, aki meg csak aludni jár , az költözzön szállodába, vagy akárhova… Nem voltam dühös, neeemm….

Hát így, szép az élet…

De ma hétfő, megyek befizetni a csekket, nézek mosógépet, amit majd részletre szépen kinyögünk…Hogy Kedves mikor tud dolgozni menni? Azt nem tudom. Dokihoz se megy, minek, van még szabi…

De ma nem vagyok dühös! Nem is akarok az lenni!!! Mert ez egy új hét, most már valami jobbnak kell jönnie. Legalább jó időnek, hogy Manó pancsoljon, mert már tegnap nagyon sasoltuk a vizet!

Tehát legyen jó idő, és mindenkinek (nekem is) kezdődjön egy jó hét!

A – Anya, apa, alkotás, alvás
Á – álom, ábránd,

B
– barátság, boszi, barack, birka,

C
– cica, ceruza

Cs
-cselekvés, csiga, csillagok

D
– dal,düh, dac,dinnye,dorombolás

E
– elég, egész(ség), ejtőernyő

É
– élet,értelem, érzelem

F
– fontos, furcsa, férfi, fagy, fal

G
– gond, gombolyag :-), gézengúz

Gy
– gyerek, gyakorlat, gyógyulás

H
– hit, hiba, hála, határozottság

I
  – indulat, ima, igazság, izgalom

Í 
– írás, írás, írás 🙂

J
  -játék, jutalom, jószándék

K
– kávé, kedves, kalács, kő

L
– labda, lufi, lepke

M
– manók, mankók, meleg

N
– nap, nehézség,

Ny
– nyuszi, nyeremény, nyár

O
– obeliszk

Ó
– ólom,óhaj

Ö
– öröm,

Ő
– őz, ősz

P
-péntek :-), perc,

R
– repülés, rajt, reggel

S
– séta, sóhaj

Sz-
szabadság, szerelem 🙂

T
– tánc, tudás, tett

T
y
– tyúkanyó,

U
– utazás,
Ú – út, új

Ü
– üres, üveggolyó

Ű
– űzés, űr
V – világ, vágy,

Z
– zaj, zene

Zs
– zsivaj

Elnézést, kihagytam betűket, de azok kicsit idegenek 🙂 És kihagytam szavakat is azt hiszem…:-) Aaaa-alzheimer?

És most gurul
: Katha, Motyi (ha hazajön), Porcica(  u.a), Lily, Szilvácska
, Pipacs
.

Kedveseim, lehet már kaptatok mástól is, de sebaj, szeretettel gurítottam 🙂

 Csak, hogy oldjam a tegnap elkezdett, ma közreadott rémmesémet, most elmesélem a tegnapi nap okozta ijedtségemet.

Nektek, akik nem láttatok még elmondom, hogy eredetileg sötétbarna hajam volt, és nagyon fekete szemöldököm.

Már húszévesen, a válásom idején, elkezdtem őszülni. Most már ott tartok, hogy van néhány barna hajszál is itt-ott a fehér között. Persze, a tizennyolcéves lelkemmel ez nem egyezik, ezért szorgalmasan festegetem. 🙂

Van bevált festék, de mit tegyen az ember lánya, ha pont nem találja a polcon városkájának egyetlen boltjába se? Hát hallgat az eladóra és megveszi azt, amit ajánlanak helyette.

Már reggel, mikor nekikészülődtem a mutatványnak, kaján mosoly ült ki a képemre. Rá volt írva a dobozra, hogy “szilva”-fantázianév a színnek. Na, mondom, ha ez most zöld lesz 🙂, vagy olyan mókás, mint kedves ismerősünk…

Betartva hát a kötelező mutatványokat felkentem a vajkaramella színű trutyit a hajtövekre, és beállítva a 20 perces figyelmeztetőt, lehuppantam a gép elé olvasgatni.

Idő elrepült, csörgött a bigyó, bemegyek a fürdőbe, hogy rákenjem a maradékot, és összefésüljem…Rápillantottam a tükörre és majdnem infarktust kaptam:

Az egész fejem szép rózsaszínes-püspöklila színbe pompázott, meg a fejbőrőm, meg a fülem….Átfésültem nagy ijedten és elkezdtem lemosni. És szép lila volt a víz, a kád, a kezem,  majd a törülköző. Mosás újrakezd, szappan, sampon, dörzsöl, a lila meg csak marad…Én meg nem tudtam sírjak, vagy nevessek...Rátekertem a törülközőt és legörbült szájjal kitotyogtam a helységből, de hiába volt az álca, a törülköző árulkodott, azaz lilult, akárcsak szó szoros értelmében a fejem. ( a színváltás nem véletlen műve-ilyen lett! )

Nagylány meg csak röhögött...Én meg agyaltam, úristen, hát bohóc még úgyse voltam, de inkább újrafestem,ez így nem jó...nem volt kedvem bemenni megszárítani se…

Pedig ha bemegyek, előbb megnyugszom! mert ahogy száradt, szépen besötétedett, majdnem feketére, és csak kissé lilás, mikor a fény megfelelő szögben esik rá.

Hát végül is ennyi volt-vihar a na, nem, nem a biliben, hanem a fürdőbe 🙂

Ja, köszi az üveggolyót, sor kerül arra is! 🙂 Puszi mindenkinek!

Anyarabszolgánál jártam , még mindig futkos a hideg a hátamon… 
Gondoltam, elmesélem én is.

 Tehát a mostani legjobb barátnőm, aki akkor kollégám volt, mondta, hogy van egy ház, az unokahúgáé, odaköltözhetünk ideiglenesen, fizetnünk se kell. Nem árult zsákbamacskát, elmondta, hogy ő nem szeret itt lenni, sok rossz történt e falak között élőkkel, és nem ajánlja, hogy sokáig maradjunk, csak amíg muszáj.

A férj öngyilkos lett, a kislány sérülten született, a nagyfiút belehalt egy balesetbe, az anyuka egyik napról a másikra megbetegedett, és rövid idő belül meghalt, szinte nem is tudták megállapítani mitől. Sajnáltam, hogy ennyi tragédia történt a családjában, de nem nagyon érdekelt, hogy mit is akar mondani, persze nem is hittem a babonákban, rémmesékben.

Aztán beköltöztem a gyerekekkel, Nagylány fényes nappal is rettegett, de nem merte mondani, hogy lát egy pasit fel-felbukkani. Igaz, őt én is láttam, de csak az ablaknál, a kertben és mire hátramentem, nem volt ott, azt hittem az alkesz szomszéd kukucskált. Meg nyíltak ki a szekrényajtók, tisztán kivehető lépések koppantak a nap különböző szakaszaiban. Én meg nem akartam elhinni, amit láttam, hallottam, mindig kerestem, vagy gyártottam”racionális” magyarázatot. Aztán megfogant a Manó, majd megszületett, utána nemsokkal sikerült elköltözni. Kisbarátnőm szomorúan mondogatta, bárcsak előbb el tudtunk volna jönni abból az elátkozott házból. Még akkor se hittem neki.

Telt múlt az idő, az egyik ismerősünknek menni kellett sürgősen az albérletéből. Fiatal házasok voltak édes csöpp lánnyal. Párom szólt a barátnőmnek, és így megint lett lakó a házban. Együtt festettük ki, nevetgéltünk , ökörködtünk. Aztán náluk is elkezdődött . Kicsilány félt, anyuka rákos lett, majdnem belehalt. A lábadozás ideje alatt többet voltak nálam, mint otthon. És egyszercsak átjött a kisbarátnőm és ismét mondta, “kedves, nem kitenni akarlak, de hallgass rám, menjetek el onnan”…És szó szót követett, lányainkból előtörtek a félelmeik, ők bátran kimondták, hogy mitől féltek, félnek ott, aztán mi is, bár még mindig szinte hitetlenkedve, mert kinek van kedve beismerni az ilyesmit…(Meg hát ugye, mondhatjuk, hogy szerencsétlen véletlenek sorozata…) Aztán a kisbarátnőm unokahúga megoldotta a dolgokat, szerelmes lett, a fiúja anyja kijárta az engedélyt és eladták a házat, amit a szomszéd vett meg . Ledózerolták az egészet és kamionparkoló lett a helyén.

Remélem, most már béke van, de kisbarátnőm szerint nincs vége.

 Vitó Zoltán/ Van úgy az ember…

Van úgy az ember,
hogy `álmodozni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
– riasztó úton – csak a valóságig.

Van úgy az ember,
hogy bár `szólani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
– tétova úton – csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,
hogy `bátorságra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
– bénító úton – a megalkuvásig.

Van úgy az ember,
`őszinteségre` vágyik,
mégsem jut messzebb:
– ösvényes úton – csak a hazugságig.

Van úgy az ember,
hogy `építeni` vágyik,
mégsem jut messzebb:
– vak-sötét úton – csak a rombolásig.

Van úgy az ember,
hogy bár `szállani` vágyik,
mégsem jut messzebb:
– ingoványon – az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,
hogy az `Összhangra` vágyik,
mégsem jut messzebb:
– veszejtő úton – lelke káoszáig…

Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, ‘koronás’ helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, –
és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, –
s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember
– sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
– kalandos úton – legjobb Önmagához.

 Valahogy nem megy az írás…Azt hiszem a szünidő teszi. Bújócskáznak a szavak. Mire egyet-egyet megtalálok, addig a többinek már csak a kuncogása hallatszik. Meg kissé összezavarodtak az érzéseim is. Szerintem ezért meg a vihar a felelős.(Valamire fogni kell!) Csak csinált valami rövidzárlatot bennem, mert időnként furcsa villanások vannak, majd gomolygó érzelmek, aztán valami ködszerű sűrű csönd telepedik a lelkemre. Feszült vagyok, könnyen a robbanás szélére sodródom, és nagy szerencsém, hogy nem szerelnek ránk ingerültség-mérőt, mert bizony kiakadna. A napok meg csak telnek.

Olyan az egész mint egy vízimalom. Csak jön a víz, hol csillogóan,kristálytisztán, hol zavarosan, szemetesen, a kerék meg forog…Az a dolga. És közben  nézi a tovasiető vizet. Néha próbálja kitalálni, honnan jött, mit látott, hol találta meg a csillogását, vagy hogy vesztette el, ki miatt zavaros, hogy kerül a dinnyehéj bele. 

Van úgy, hogy azon gondolkodik, csak azt a kis csavart kéne kivenni, és mehetne ő is. Társául szegődne a víznek, és uccu neki, vár a világ! Csakhogy….Lehet nem is bírná a sodrását, nem ismeri a sziklákat, lehet összetörnék a küllőit, a bordáit, aprófaként végezné. Mert ha nekiindul, az nem a ő világa, és ha lemond a feladatáról, az már nem is ő lenne. Arra már gondolni se mer, hogy milyen csalódott lenne a molnár és hozzá igyekvő sok dolgos ember. Hány kisgyerek szemébe ugrana könny az üres zsákok láttán. Ezt nem teheti meg! Neki dolga van. Itt és most! Meg különben is jobb álmodozni csöndben, az nem fáj!

(a vízimalom már csak múzeum, ritkán indítják be, még annál is ritkább, hogy hasznos munkát végez. De erről a kerék nem tud semmit)

Hát tessék…Hagyom az ujjaimat szabadon ugrálni a billentyűzeten, és ilyen kis mese bújt ki belőle! 🙂

Pedig nem tudom eddig hol rejtőzött.
No, arról akartam írni , hogy Pipacsvirágnál kommentelő Márti nem azonos az általunk kedvelt Knémártival, nem kell  agyalgatni, hogy ez nem az ő stílusa, nem kell számolgatni, hogy ki hány éve él milyen házasságban. Csak a név hasonló, de teljesen más ember a kettő . És ez nagyon jó! Mert olyan megdöbbentő volt a gondolat, annyira elfogadhatatlan…

És tetszik, ahogy Pipacs odaállt és megkérdezte. És tisztázták!

(És eszembe jutott Jesse, meg Liliom…Emlékeztek???

Milyen furcsa, a tüskéket megjegyezzük. Még akkor is, ha névtelenül böknek. )

No, szép napot!

 Ez a hét valahogy ennek jegyében telt.

 Valahogy mindenki jót akart. Meglepni. Hát szó se róla sikerült!

Először az időjárás játszott. Napsütés, majd gyors sötét, aztán cikázó villámok, falatrengető dörrenés, az eső meg úgy zúdult ránk, mint a fájdalom. Sűrűn, fojtogatóan, eltakarva minden mást, csontig hatolóan.

Villany elmegy, Manó hisztizik, fáj a lába, nekem a fejem,( kinek mi a gyengébb-ugye) nincs se kimenetel, se tévé, se gép , se Mulán. (dvd). Van helyette játék, csip-csip, meg itt szalad, B, C, EE, ide tesszük, oda rakjuk, vigyázz, elborul. Az agyam is. A munkám szomorúan pislog rám, Manó nem enged elmozdulni se maga mellől. És nem érti, hogy se háttérzene, se fény. 

Aztán a véget ért hosszú nap utáni fronttal teli éjszaka. Majd másnap reggel, kis napsütés.
Nemsokára telefon:- Kell tűzifa??? Apró, hulladék? Csak úgy! – Jöhet!!!
 És jön… A kamion nagy, a bejáratunk kicsi, és szűk. Postaláda fintorog torzult fejjel, kissé elcsavarodott a hiábavaló beállási próbálkozástól. Hát, sebaj, kapu leszed, lepakolnak a bejárathoz, majd hátrahordjuk, van talicska. (Gondoltuk mi, naivan.) Ponyva lebont, áll leesik, szó bennakad, meg a levegő is, hisz igencsak “aprócska”3 x 3 és  3 x 2méteres táblácskák vigyorognak ránk csúfondárosan. Pedig ekkor a súlyukkal még nem is voltunk tisztába. Ja , hogy hab is legyen , némelyikre anno üveg volt ragasztva, ami pont most dönt úgy, hogy leválik. Csörömp-csörömp, bejárat csillog a tűhegyes szilánkoktól. (Szerencsére senki se sérül) Szomszédaink nagy örömére, mert mondanom se kell, a fél utcának rögtön fontos ott-sétálhatnékja támadt. De volt, aki a bokrok mögé bújva leselkedett.
 Tiszta ingyencirkusz! Hurrááá!!!

No, amit lehetett nagylánnyal bevittünk ketten, aztán lejárt a fiam munkaideje, hazaért, bár szíve szerint visszafordult volna a látványtól. Hátravittük, igaz elkelt egy kis segítség, (aki csöndesen megjegyezte, hogy de kár, hogy nem vagyunk gazdagok..).aztán aprólékos szilánk szedegetés . A betonról még gyorsan ment, de a fű és a sár közül élmény volt kiválogatni, hisz ugye nem maradhat ott egy se, mi biciklivel, párom autóval közlekedünk. Meg Manó van, hogy mezítláb!!!
  Na még merjen Hamupipőke panaszkodni!!!

Nem morgok, nem haragszom, fő a jó szándék, szegény szervező, meg majd elsüllyedt, fontolgatta a kivándorlást, vagy csak egy bizonyos utcaelkerülést, netán számomra valami szemüveg beszerzést ( Jó sötétet) Megnyugtattam, hogy nem haragszom, sőt kedves ötlet volt tőle, max máskor lessen be időben a ponyva alá.

Aztán megint egy esős “szabadnap”, rövidebb áramszünettel. Másnapra tervek, mennem kell, intéznem…Másnap telefon: hozzuk a födémnek valót!

Ok, nem megyek, maradok, várok… Kamion jön. Ponyva le…-Meglepetés!!!!

Nem az van rajta, ami nekünk kell…(Délután van, már hiába indulnék)

 Közben ugye megy a napi rutin, pelenka, ágyneműcsere, mosógép kínlódik, Kedves vigasztal, veszünk majd másikat hitelre, észre se vesszük, fel a fejjel…Mit főzzek?-mindegy, ááá én inkábbb mégis mást ennék…(persze, miután kész.)

Aztán végre péntek!!! Eltervezem szépen: holnap reggel piac, bevásárlás, kávé a barátnőmnél, kis pletyivel, majd ebédfőzés, meg süti, aztán pihi, lazulás, jajj de szép az élet!!!

Este hétkor telefon: Otthon vagy ? -Naná, hol lennék??? Mindjárt jövök, hozok egy kis meglepit! Gyomrom tájékán apró rándulások, szaporodó pulzus, igen, sejtem, Meg fogok lepődni!!!

És lőn!!!- 2 rekesz meggy. 🙂

Naná, hogy örülök! Igaz, cukrom sincs itthon, és ez nem olyan, hogy ráér, majd… Ezt, most azonnal kell válogatni, mosni, magozni, előfőzni, hűteni…

Ma szombat van. Terveim helyet foglaltak a bárányfelhőkön, és elúsztak.

De fő! Mármint a meggy. Meg eltűntek a kupakok, és most bohóckodhatok celofánnal. 

Azt mondtam, hogy ma egyedül vagyok Manóval???

Mindenkinek volt terve, van dolga, csak én lógatom itt a lábam ” tétlenül”.

Na pá, meg pussz, legyen szép hétvégétek, akár meglepikkel teli 🙂

 Írt Hivatlan, és kaptunk kávét is, pedig nagy dolgok kezdetén toporog

https://alkimista.cafeblog.hu/

meg Nyomkereső, aki racionalizál 🙂https://helyzetvan.cafeblog.hu/

Sárkánykának elkelne egy rendes kis álommanó :http://dragonscafeblog.hu/

Kardfogú is harcol,de nem az álmokkal

https://kardfogunyuszi.cafeblog.hu/

Márti ismét segített okosabbá lennünk

https://knemarta.cafeblog.hu/

Lili a 22. emeleten is talált egy jó kemény fát, amibe a fejszéjét vágja

https://lilyskat.cafeblog.hu/

Igazgyöngy nem marad az Újvilágba végleg :-)és tényleg, csinálunk mi neki rántott húsit is szívesen 🙂

https://lagunatitka.cafeblog.hu/

Jelentkezett Péter rim-meglepően rózsaszínben!(de ő ma nagyon friss)

Motyi ma  nagy szerelésben van, de sebaj, nagyon szép lesz a lakás

https://motyi.cafeblog.hu/

Kicsipárduc tegnap “befőttet” készített 🙂 https://parduc.cafeblog.hu/

Meg lehet, hogy vannak még mások is szorgalmasak, de nekem ennyi időm volt most 🙂

És előbb-utóbb Magnoli is ír, bár olyan hete volt, mint az időjárás 🙂 ezért inkább csak olvas 🙂