Pancsolás

 Azt elmondani sem tudom, hogy mekkora volt Manó öröme a medence láttán.
Kétszer akkora, mint a régi volt, két felnőtt is jól elfér benne. (én,
hülye aggódtam, hogy félni fog, pedig a strandon sem fél, igazi kis
rák, imádja a vizet)No, hogy gyerekem bátor legyen, én is belemásztam,
pedig aggodalomra semmi okom nem lett volna, Manó gyorsan felmérte az
új méretek adta lehetőségeket, és már pancsolt is, lábtempózott és
nevetett, nevetett. Olyan boldog volt, hogy nála, csak mi örültünk
jobban. És kijött, mikor hívtam, de később meglátva benne a fiamékat,
már nem tudtuk távoltartani, és már hancúrozott is velük, csapkodta, fröcskölte a vizet, miközben,
mint egy kis sellő ide oda csusszant. Mi meg kedvessel ültünk mellettük
a lépcsőn, és vigyorogva örültünk, hisz nyár, család, boldogság, mi kell több?

Mondjuk nem ártana jó idő, mert most az eső, a vihar nem kedvez a pancsinak, szegény letakart medencénk kint árválkodik, Manó meg bent hisztizik, hogy kimenne, főleg, ha áram sincs…