Tündérek

 Pipacsnál jártam, és mosolyogva olvastam a történetét.

Hogy ilyen késő éjjel itt pötyögök, annak az az oka, hogy már én is gondolkodtam, hogy írjak-e erről. Most viszont úgy döntöttem, elmondom.

 Már másodszor fordult elő velem, amióta itt “firkálgatok“, hogy írkáltam a gondjaimról és rá néhány napra jött egy kérdés.

Mennyire van szükséged ?, segítenék! -akkor, először e-mailben nyújtotta felém a kezét közületek valaki. Csak néztem magam elé döbbenten, hisz hihetetlennek tűnt az egész. Hiszen alig ismerjük egymást! És ekkora bizalom, hogy szívesen ad, segít. A szívem megtelt valami olyan melegséggel, mint mikor kora tavasszal ránk téved egy kósza nyári napsugár, és átforrósítja arcunkat, felébreszti az életkedvünket.

Felébresztett bennem is valamit, és már rögtön más színben láttam a világot, alig egy-két nap alatt sikerült megoldanom a gondjaimat átmenetileg, anélkül, hogy sor került volna a felajánlott segítségre.

Minap viszont egy telefonbeszélgetéstől állt el a hangom. A szitu hasonló, itt kérdés sem volt, hanem nagy szemérmesen belevágott a hívóm a dolgok közepébe, és mondta, hogy ő szeretné, hogy ne legyen akadálya annak, hogy édesapámhoz menjek.

Istenem, lányok, olyan nagy dolog ez! Alig találtam szavakat, még azt se tudom, hogy megköszöntem-e, vagy hogy miket mondtam, mert olyan boldog zavarban voltam. Csak próbáltam elmagyarázni, hogy most a gondom nem feltétlenül anyagi jellegű. Apu nem akarja, hogy menjek, hogy elesettnek és gyengének lássam, ő ennél sokkal büszkébb. Meg, hogy nem is a betegség a nagy baj, hanem a kapcsolatuk alakulása a nővéremmel, az öli ki belőle az életkedvet.

Nem tudom, hogy Pipacsanak e két Ember közül valaki volt-e a segítő, nem is ez a fontos, hanem, hogy van jóindulat, segítő szándék, akarat, tett.

Mert ez olyan erőt és hitet ad az embernek, hogy úgy érzi, hegyeket tudna elmozdítani.

Kedveseim, félre ne értsetek! a pénzt nem azért nem fogadtam el, mert büszke vagyok, hanem mert pont meg tudtam oldani magam is, de így, veletek, a támogatásotokkal annyival könnyebben ment! :-))) Nem kellet görcsösen keressem a megoldást, mert volt B terv :-), és ahogy nem görcsöltem, csak hittem, rögtön oldódott a gond.

Apum kicsit jobban van.

Nővéremet felhívtam, mondtam neki ezt-azt, azzal a mosollyal az ajkamon, és azzal az érzéssel a szívemben, amit az előző hívás okozott. Aztán másnap felhívta Aput ő is végre, és beszéltek, és megígérte neki, hogy meglátogatja, Apu meg már gyógyult is!

Mert a csodák így működnek! Befogadjuk őket és százszorozva tudjuk továbbadni. Mert nem kétlem, hogy vannak angyalok, tündérek, de a legtöbb itt álruháskodik 🙂 köztünk, vagy bennünk.

Köszönöm, hogy megtiszteltetek.