Nyomkereső Altatója alapján eszembe jutottak a régi estéink, mikor a most már nagy két gyerekem kicsi volt, és minden este ezek mentek, mondtuk, énekeltük, meg a Békakirály meséjét hallgatták…Jaj, olyan régen volt…
Zelk Zoltán: Este jó, este jó
Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.
Ezt en imadom!!! Jaj, de reg hallottam!! Isteni!
Örülök, hogy este már jó!